Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

Engedélyezem Nem kérem
Sztárok

„Vannak a szerepeim és vagyok én, Romy Schneider” – 81 éve született a tragikus sorsú színésznő

Gyönyörű, utánozhatatlan, szerencse csillaga, finom teremtés, Alain Delon nagy szerelme, tragikus életű, gyógyszerfüggő, alkoholista – ebben a sorrendben jöttek a pozitív, majd negatív bélyegek Romy Schneider életében.

Nem tudom, más háztartásban is karácsonyi program-e a Sissi című film a tévében. Nálunk sokszor az, lefekvés előtt édesanyámmal a kanapéról, kajakómában bambuljuk 24-én és 25-én, a magyarok királynéjának története tökéletes hangulatú kikapcsolódást nyújt. Más kérdés, hogy eközben is sokszor eszembe jut, a való életben végül milyen tragikus sors jutott nemcsak a filmbeli Sissinek, hanem megformálójának is. 

Romy Schneidert szinte senkinek sem kell bemutatni, Rosemarie Magdalena Albach-Retty néven született egy bécsi színészcsaládba. Édesanyja, Magda Schneider német volt, édesapja Wolf Albach-Retty osztrák, de az Anschluss (Ausztriának a Harmadik Birodalomhoz való csatolása) előtt kérte a német állampolgárságot és belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba, a család Németországba költözött.

A szülők később elváltak, Romyt pedig sokszor rokonok nevelték, majd bentlakásos falusi, egyházi iskolába járt, ahol szigorú neveltetésben részesült. Apjával megszakadt a kapcsolata, anyja csak ritkán tudta látogatni, mert dolgoznia kellett érte és testvéreiért.

Első színészi szerepét édesanyjának köszönheti. Bár iparművésznek készült, amikor anyja egy film forgatására hívta, ahol lányát játszhatta el, Romy boldogan beleegyezett. Így debütált 15 évesen a Wenn der weisse Flieder blüht (Amikor a fehér orgona virágzik) című filmben.

Az iparművész karrier álmát ezzel a szereppel félre is dobta, Romy olyan szép kritikákat kapott, hogy egyértelmű volt, a filmvásznon van a helye.

Nem sokkal később jött élete alakítása, a még mindig tinédzserkorú (17 éves) Romy megkapta Erzsébet királyné szerepét a Sissi-trilógiában (négy részes lett volna eredetileg a film, de Romy a negyedik részt, belefáradva a szerepbe, már nem vállalta el). „Eleinte imádtam, hogy hercegnő lehetek, azt már kevésbé, hogy nemcsak a kamera előtt, az életben is úgy kezeltek. De egy nap már egyáltalán nem akartam hercegnő lenni se itt, se ott” – nyilatkozta akkoriban a színésznő.

 

 

Romy próbálta, ahogy akkor fogalmazott, levakarni magáról a kedves, illedelmes hercegnő szerepét, így mély vízbe ugrott. Az 1958-as Christine egy nagyon szomorú és tragikus végű történet, melyben szerelmét Alain Delon alakította. A forgatások alatt a színészek egymásba szerettek, Romy pedig Delon kedvéért elhagyta Németországot és Párizsba költözött. Ha visszatekintünk, kettejük 1959-es eljegyzése megpecsételte Romy teljes további életét, magánéletét és karrierjét egyaránt.

Schneider és örök szerelme, Alain Delon a Christine forgatásán (Fotó: Getty Images)

Távozása Németországból kisebb nemzeti botrányt kavart, amit megfejelt, hogy Delonnal való kapcsolatától kezdve egyre merészebb szerepeket vállalt, amik távol álltak a háború utáni Németországban kedvelt romantikus, kiszámítható és moralista drámáktól. A kor nagy rendezőinek, mint Luchino Visconti, Orson Welles, Otto Preminger és Claude Sautet múzsája lett, akik provokatív és szexi szerepeket osztottak rá.

Hiába a filmes sikerek, Romy magánélete Delontól kezdve tragikusnak mondható. A színész 1963-ban felbontotta eljegyzésüket, ami a pletykák szerint nem volt meglepő, kapcsolatuk alatt is csalta a színésznőt, sokak szerint bántalmazta is.

Romy a csalódás után 1966-ban hozzáment Harry Meyen német rendezőhöz, akitől született egy fia, David. A színésznő ekkor úgy döntött, nem forgat többet, az anyaságra koncentrál (később erről úgy nyilatkozott, hibás döntés volt, filmezés nélkül úgy érzi, meghal). A nagy szerelem, Alain Delon kedvéért és unszolására, két év kihagyás után visszatért Párizsba és leforgatta A medence című filmet, ami végképp egy teljesen új, szabad karaktert kívánt a sokoldalú színésznőtől. A románc újra fellángolt, de nem tartott sokáig, Delon hozta nőcsábász formáját.

Romy 1975-ben elvált férjétől, a férfi pedig nem sokkal később öngyilkos lett.

Schneider próbálta továbbra is rendbe rakni magánéletét, még válásának évében hozzáment személyi titkárához, Daniel Biasinihez. Tőle egy lánya született, Sarah Magdalena Biasini, de ez a kapcsolat sem tartott sokáig, 1981-ben elváltak. Biztos pont az életében, a sok csalódás ellenére is Alain Delon maradt, aki élete nehéz pillanataiban is mindig mellette állt.

Szüksége is volt rá, a személyes tragédiák folytatódtak a színésznő életében. Bár újra filmezett, 14 éves fia, David 1981-ben egy balesetben elhunyt. Rokonoknál volt látogatóban amikor fennakadt a kerítésen, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a mentők kiérkezése előtt meghalt. 

A színésznőnek a tragédia a vég kezdetét jelentette, már korábban is meggyűlt a baja az alkohollal és különböző gyógyszerekkel, altatókkal, nyugtatókkal. A sors szomorú iróniája, hogy pont gyermeke miatt akart a józanság útjára térni, legalábbis ez derül ki a fiú halálának évéről szóló, tavaly bemutatott 3 Days in Quiberon című filmből.

A történet 1981-ben játszódik, közvetlenül David halála előtt, Romy egy spa-ban van a bretoni Quiberonban. A film szerint azért jelentkezett be a szanatóriumba, hogy letegye az alkoholt fia kedvéért, aki azzal fenyegette, hogy elhagyja, és rokonokhoz költözik. Romy nyíltan beszélt arról, hogyan üldözte a sajtó, milyen hatással volt rá, hogy magánéletének minden apró részletén csámcsogtak az emberek. „Sérülékeny vagyok és képtelen vagyok aludni. Vannak a szerepeim és vagyok én. Én Romy Schneider vagyok.” – mondta a Stern magazinnak adott interjújában, amit a szanatóriumban vettek fel, és amiről maga a film is szól. A színésznő nagyon nyíltan mutatja meg bohém, jó kedélyű, majd depresszív oldalát, amit állítólag az interjú készítői ki is használtak és a megjelent cikk mélyre ásta a sztár reputációját.

Lánya, Sarah Biasini a tavalyi megjelenés után felháborodva fordult a sajtóhoz, amiért anyját alkoholista depressziósnak mutatták be a filmben. Szerinte erről szó sem volt. Azt mondta, édesanyja minden évben elment a szanatóriumba, hogy megszabaduljon pár kilótól a forgatások előtt, de nem volt függő.

Ami biztos, hogy Romy nem sokkal fia halála után elhunyt. 1982. május 29-én, 43 éves korában holtan találtak rá párizsi lakásában. A mai napig nem tudni, öngyilkosságot követett-e el, ugyanis bár otthonában sok alkoholt és altatót találtak, nem végeztek boncolást és halálát szívelégtelenségként könyvelték el.

Néhány Romy Schneider legfontosabb filmjei közül:

 

1953: Wenn der weisse Flieder wieder blüht (Amikor a fehér orgona újra virágzik) – Hans Deppe

 

1954: The Story of Vicky (Mädchenjahre einer Königin, Egy királylány gyermekkora) – Ernst Marischka

 

1955: Der letzte Mann (Az utolsó ember) – Harald Braun

1955: Sissi – Ernst Marischka

 

1956: Sissi – Die junge Kaiserin (Sissi – Az ifjú császárné) – Ernst Marischka

1956: Robinson soll nicht sterben (Robinson nem halhat meg) – Báky József

 

1957: Monpti – Helmut Käutner – Vaszary Gábor azonos című regénye alapján

 

1957: Sissi – Schiksalsjahre einer Kaiserin (Sissi – Sorsdöntő évek) – Ernst Marischka

 

1958: Mädchen in Uniform (Lányok egyenruhában) – Radványi Géza

1958: Christine – Pierre Gaspard-Huit

 

1959: Ein Engel auf Erden (Egy angyal a Földön) – Radványi Géza

1959: Plein soleil (Ragyogó napfény) – René Clément

 

1961: Boccaccio ’70 – Luchino Visconti

 

1965: What’s New, Pussycat? (Mi újság, cicamica?) – Clive Donner

 

1968: La Piscine (A medence) – Jacques Deray

 

1970: Bloomfield – Richard Harris

 

1971: The Assassination of Trotsky (Trockij meggyilkolása) – Joseph Losey

 

1982: La Passante du Sans-Souci (A sanssouci járókelő) – Jacques Rouffio

 

(Kiemelt kép: Getty Images)

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top