A baseballsapkás riporter, aki mestere a hatásvadász fordulatoknak és a nézőbűvölő hanghordozásnak, természetesen most sem hazudtolja meg önmagát. Túlzásaival együtt is, túlzás nélkül elgondolkodtató riportot készített az elmúlt évtizedek legsúlyosabb tragédiájáról, amely bár folyamatosan csökkenő dózisokban, de 33 év után is méri a halált.
Vujity Tvrtko bevallottan nem új témához nyúl, 20 éve már készített riportot a szovjet szellemvárosban, Pripjatyban és környékén, a visszatérés oka aligha lehet független az atomkatasztrófa körülményeit és következményeit bemutató amerikai Csernobil sorozat fogadtatásától. Magunkban mormolt szkeptikus megjegyzéseink azonban hamar elfogynak, ahogy egyre mélyebbre jutunk a tiltott városban és a szemtanúk emlékeiben.
A riportfilm nem csak azért megrázó, mert újra láthatjuk a hátrahagyott tárgyakat, egymásra halmozott radioaktív járműveket, az enyészeté lett, egykor pezsgő életű várost a hangszerbolt hangtalan zongoráival, hiszen hasonló képsorokkal már találkozhatott, aki érdeklődik a téma iránt. Az igazi hatást az átélhető emberi sorsok adják. A halálba küldött kamionsofőrök özvegyei, a magyar orvos, a hős likvidátorok tekintetében, évtizedek után is elcsukló szavaiban van ott Csernobil máig tartó feldolgozhatatlan öröksége.
Csernobil története a mai embernek megmutat egy napjainkban is aktuális jelenséget és azt, hogy hova vezethet, mit okozhat, ha zavartalanul működhet. A propagandáról beszélek, a valós hírek blokkolásáról, a figyelmeztető üzenetek elhallgatásáról, ami sok ezer olyan ember haláláért felelős, akik talán még most is boldogan élhetnének.
És szól ez a film a felejtésről, hiszen az emberek minden tragédia felett napirendre tudnak térni, ami részben egészséges is, részben mégis sokkoló. Hiszen ugyanabban a filmben szerepel a férjét évtizedek után is sirató özvegyasszony és a helyi szuvenírbolt eladója, aki hűtő- helyett fűtőmágneseket árul, nem is beszélve a youtuberről, aki számára egy csernobili videó nem más, mint néhány tízezer új feliratkozó a csatornájára.
De szól a film a mindennapok abszurditásáról is: aki Csernobil környékére merészkedik, az pillanatonként méri a sugárzás erejét maga körül, sőt a rendőr sem szondáz vagy traffipaxol, csak a kocsik radioaktivitására kíváncsi.
A Túl minden határon az a fajta alapos, mégis egyszerűen befogadható riportfilm, amilyenek már évek óta érthetetlen módon hiányoznak a hazai televíziós kínálatból. Remélem, csak mostanáig.
Túl minden határon ma, november 1. este 20:30 látható az ATV műsorán: