Vomberg Frigyes: „Csúnyán beszélek, agresszív vagyok, miért akarna bárki velem dolgozni?”

Csendes, visszafogott és nem szeret szerepelni, vagyis ilyen értelemben nem könnyű riportalany. Aki csak a Séfek Séfe adásaiból ismeri Vomberg Frigyest, azt talán meglepi ez, hiszen a konyhát betölti a hangja, folyton pörög, és ahogy mondja, nála nincs lazsálás. Ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – rengeteg jelentkező szeretett volna az ő csapatába kerülni, amivel a séftársai is vicceltek a műsor elején. 

Vomberg Frigyes, Krausz Gábor, Liptai Claudia és Wolf András a Séfek Séfe döntőjén (Fotó: TV2)

„Tényleg? Ilyenkor mintha hájjal kenegetnének. Egyáltalán nem vettem le, milyen sokan akartak hozzám kerülni, inkább az tűnt fel, hogy a másik két séfhez mennyivel többen akarnak menni. Meglepett, hogy egyáltalán mondták a nevemet, hiszen aki nézte az előző évadot, az pontosan látja, hogy a korbács nálam nagyon csattog. Miért akarna valaki mazochista lenni, és velem dolgozni? Csúnyán beszélek, nagyon hajtom az embereket, és nagyon agresszív vagyok. Az én szókimondásomat és temperamentumomat azért bírni kell. Igaz, ez a viselkedés nem öncélú, hiszen a stressz adrenalint generál, és ez viszi előre a versenyzőket, ami hosszú távon emeli a színvonalat.”

Miközben erről beszél, a Séfek Séfe versenyzői sorra integetnek neki oda, ő pedig mosolyogva üdvözli őket, és mindenkitől megkérdezi, hogy van, sőt még egy-egy kedves szava is van ahhoz, aki odamegy hozzá. Akikkel elbeszélgettünk, mind örültek, hogy Frigyes csapatába kerülhettek, és még a többiek között is akadt, aki azt mondta, hogy vele dolgozna szívesen. 

Vomberg Frigyes a válogatókon őszinte volt minden jelentkezőhöz (Fotó: TV2)

„Azt vallom, hogy a munkát száz százalékosan kell csinálni, vagy sehogy. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy élvezd, amit csinálsz, különben megette a fene. Én minden munkámat élvezem, és csak azért nem is vállalok el valamit, hogy legyen munkám, mert nekem számít, mit tudok hozzátenni a dolgokhoz. Ha a válasz az, hogy semmit, akkor elengedem a lehetőséget, és ezt a szemléletet igyekeztem átadni a versenyzőknek is, még ha ez a műsor nem is a való világ, hanem egy kreált szituáció.”

Ettől függetlenül Vomberg Frigyes a stúdiót is ugyanolyan konyhának tekintette, mint bármelyik másikat, és ahogy megkapták a csapatok a feladatot, már csak a verseny érdekelte. Mivel igazi versenyzőalkatnak tartja magát, élvezte a kihívásokat, de bár tagadhatatlanul szeret győzni is, a célja sosem az, hogy másokat lenyomjon, hanem inkább az, hogy saját magát felülmúlja. „Egy erős versenytárs motivál, visz előre. A csapatot is az motiválja, ha mindenki jól teljesít, mert akkor egymást húzzák az emberek, és így fejlődnek.”

Másodszor mondott igent Vomberg Frigyes a Séfek Séfére (Fotó: TV2)

A Séfek Séfe idei évadában Vomberg erős egyéniségeket válogatott be a csapatába, és ezt kifejezetten élvezte – bár lényegben hat vadidegent is leszólíthatott volna az utcán, akkor sem állhattak volna távolabb egymástól a piros versenyzők. „Ez az egész műsor egy karakterharc is valahol, egy stratégiai játék, amit nagyon élvezek. Erre a műsorra rá lehet húzni egészen sok mindent, mert verseny, tehetségkutató, de igazi pszichológiai játék is. Van gyenge és erős karakter, azt kell nézni, milyen ember lakozik mögötte. Van például egy csapattársam, akiről ránézésre azt mondják, izomagyú, viszont ez csak egy paramétere, közben ugyanis akkora szíve van, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ne velem legyen. Lehet, hogy valamiben hibázik, de lelke van, és akarja, és csinálja, ilyenkor ugye mit mondjak? Ha valaki nem a legjobb szakács, az nem baj, csapatban kell húznia. Nekem nagyon fontos az, hogy csapatban erősek legyünk; én csapatjátékos voltam mindig, az egyénieskedés, az nálam mindig háttérbe szorul. Persze van olyan jellem, akivel összeférhetetlen vagyok, és ott megy is egy karakterháború, mert nem engedhetem meg magamnak a végén, hogy veszítsek, természetesen idézőjelben. Ez az életről is szól, én a pástról nem szeretek lesütött szemmel elmenni. Távol álljon tőlem, hogy bárkit beletapossak a földbe, de a tanításnak ez is része.”

Vomberg Frigyes a Séfek Séfe döntőjén szurkoló üzemmódba kapcsolt (Fotó: TV2)

Végzettségét tekintve Vomberg Frigyes szakoktató tanár, és rengeteget tanított is, többek között a Bocuse d’Or felkészítői között is ott volt. Mivel ilyen komoly szakmai versenyeken vett részt, a Séfek Séfe kameráitól egyáltalán nem jött zavarba, sőt teljesen figyelmen kívül tudta hagyni őket – ahogy az sem érdekli különösebben, hogy a műsor óta ismertebb lett a neve és az arca, és rengeteg pozitív visszajelzést kap a médián és a közösségi oldalakon keresztül. 

„Számomra ez igazából öt perc az életből. Nem ez az élet, az másról szól. Nem is szoktam észrevenni a visszajelzéseket, sőt nem is voltam eddig annyira jelen a médiában, illetve a közösségi oldalakon sem. Nem élek másképpen a műsor miatt, ez nekem csak egy nagyon nagy kihívás volt. Persze valószínűleg ad némi ismertséget, de nálam az ismert és az elismert, az két különböző dolog. Én az elismertséget szeretem, nem az ismertséget, ez utóbbit nem is tudom kezelni. A valós értékemet tudom, de ez most ismeretlen mezsgye, nem szeretnék erre rátévedni. Szóval ezért nem változtatja meg a műsorral járó ismertség az életemet. Sosem érdekelt, kire mondják, hogy nagy név, mert ez önmagában semmit sem jelent, tele van a történelem is nagy nevekkel. Ha valakinek ismerik a nevét, az még nem jelent semmit, ugyanannyira lehet hátrány is, önmagában ennek nincs értéke. ”

Bármennyire is hatalmas élmény volt egyébként a forgatás, Vomberg nem szereti visszanézni a Séfek Séfét, és otthon sem téma a műsor. „Két gyerekem van, egy lányom meg egy fiam, születési sorrendben. A fiam koleszos, szerintem ő visszanézi mindig a műsort, de nincs családi tévénézés, nem beszélgetünk erről. Aki nézi, nézi, aki nem nézi, nem nézi. Én nem bírom hallgatni a káromkodásomat, az borzasztó.”

Bár azt elismeri, hogy lehetnek hasonlóságok, szerinte a családi élet teljesen más, mint a munkahely. A kollégái valószínűleg jobban ismerik a műsorban látott arcát, mint az otthoniak. „Egy családban más az egység, más a retorika, más a közlésmód, más az elfogadás. Ott az én beosztásom a szülő, aki főz otthon, aki gondoskodik, és aki igyekszik apaként helytállni. Valószínűleg otthon is van valami hasonló habitusom, de arra azért vigyázok, hogy a családi élet más, mint a konyha. Mindenesetre igen, azért biztosan vannak hasonlóságok. Nálunk a konyhában egy időben, ha szabad ilyet mondanom, a vörös terror volt az állandóan visszatérő kifejezés. Hát, nem tudom, mennyit szelídültem.” (nevet)

(Fotó: TV2)

Vomberg a műsorban a kóstolások során is tudott erősen fogalmazni: akadt olyan szakács, aki tíz év alatt nem kapott olyan kritikát, mint tőle, így érthető, ha tartanak is a véleményétől. És nemcsak a versenyzők, hanem azok is, akik meghívják vendégségbe. 

„Hol van ezen a telefonon a mikrofon? Na, akkor azt mindenképpen rögzítsük, hogy nagyon szeretem, ha meghívnak vacsorára, ebédre és rettenetesen bírom, amikor vendég vagyok, és nem kell főznöm. (nevet) Nem vagyok válogatós sem. Jó, sült pókot nem ennék, de bármit kapok, nagyon örülök neki. A lényeg, hogy szívből csinálják.”

És hogy mit adott neki a műsor?„Mindenből tanulok; én az a fajta ember vagyok, aki érett fejjel egyre többet tud tanulni. Emberi viszonyokból, emberi kapcsolatokból a megbízhatóságról, a szakmáról is mindig összecsipegetek magamnak egy picit. Ebből a műsorból nagyon sokat tudtam tanulni, a versenyzőktől pedig külön is, például arról, hogy valaki mennyire higgadt, vagy hogy hogyan alakít ki egy-egy munkamenetet. Van olyan, aki remekül kitalálja, mit kéne tenni, de stresszhelyzetben nem tudja jól megoldani a feladatot, és én igyekszem ezt is a helyén kezelni, bár azt nem tehetem meg, hogy kóstolásnál azt mondom: ez az étel jó lett volna, ha, de most stresszhelyzet volt. Ott már csak a végeredmény számít. De tanulni ebből is tanulok.”

Ennek ellenére egyébként Vombergben volt bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy elvállalja-e ezt az évadot, de végül a séftársai miatt igent mondott, Krausz Gábort és Wolf Andrást ugyanis nagyon kedveli, és élménynek tartja a velük töltött időt, a csipkelődéseket pedig külön is élvezi. De vajon elég lesz-e ez harmadszorra is, azaz visszatérne-e a zsűritag egy újabb Séfek Séfe-évadra? A válasz csupán annyi: „Akkor másszuk meg a hegyet, ha már odaérkeztünk.”

(Fotó: TV2)