A legkorábbi anyag, amit a neten találtam rólad, egy szegedi szépségkirálynő-választáson készült videó még 2011-ből, amit történetesen megnyertél.
Tök véletlenül alakult így. A barátaim mondták, hogy nevezzek. Bulinak tűnt, többen mentünk lányok a gimiből, akikkel barátnők voltunk, úgyhogy kipróbáltam. Véletlenül megnyertem, és kaptam is egy modellszerződést, amivel eljutottam Kínába. Ettől ez nekem még soha nem volt célom, inkább csak egy lehetőségként éltem meg, hogy végre repülhetek, ugyanis előtte még sohasem repültem. Nem olyan volt a családi hátterem, hogy ilyen nagy utazásokba bele tudnék vágni. Az utazás vonzott nagyon, meg az, hogy szétnézzek az országban, az csak mellékes volt, hogy mellette modellkedhetek.
Sosem volt szó arról, hogy hosszú távon ezzel foglalkozz?
Volt róla szó, amikor ezt csináltam, sőt még egyetemistaként is jöttek ilyen ajánlatok, de nem szerettem volna csak és kizárólag ezzel foglalkozni.
Nem szereted, ha fotóznak? Vagy mi volt a gond?
Igazából szeretem, ha fotóznak, inkább azt mondanám, hogy intellektuálisan nem volt kielégítő ez a munka. Kitaláltam, hogy a színészet jó lenne nekem, mert ez van olyan sokszínű, hogy hosszú távon lekössön. A modellkedésbe nagyon bele lehet ám fásulni: folyamatosan járni a castingokra, igazából egy húspiac az egész. Megmérnek mindenhol, nézegetik, hogy milyen a bőröm…
Fotó: RTL Magyarország / Sárosi Zoltan
Kritizáltak?
Persze, sokszor. De arra nagyon jó volt, hogy megtanuljam ezt kezelni, és függetleníteni tudjam magam ezektől a véleményektől.
A színészi meghallgatásokon nincs jelen ez a húspiacjelleg?
Ott inkább rám kíváncsiak, hogy én hogyan tudok eljátszani egy szerepet. A modellszakmában meg csak a külsőségek számítanak.
Meddig tartott ez a korszak az életedben?
Kábé két évig. Nagyjából érettségi után ért véget. Sok szempontból szerettem, nagyon érdekes volt, és jó tapasztalatot jelentett. Ma sem csinálnám másképp, sok jó élmény és barátságok kötődnek hozzá, de elég volt ennyi belőle. Az elejétől tudtam, hogy nem ebben a szakmában fogok megöregedni, és könnyebb is volt úgy csinálnom, hogy volt közben más célom.
Azon a régi videón még azt mondtad, hogy később vagy orvos akarsz lenni, vagy vegyészettel szeretnél foglalkozni.
Igen, ez régen így is volt. Jó voltam kémiából, és biológia fakultációs osztályba jártam a gimnáziumban. Ment is, és érdekelt is, de egy nap álltam ott egy kísérletnél, ami még valamennyire izgalmas is volt, és mégis az jutott eszembe, hogy egész életemben ezt nem tudnám csinálni.
Hogy jött ebből a színészkedés?
A gimis barátom, az első szerelmem táncos volt, és általa picit beleláttam a színházi életbe. Mindig ment próbára, mindig mást próbált, és ez izgalmasnak tűnt.
Oké, de akkor miért nem táncos lettél? Gondolom, az adottságaid ahhoz is meglettek volna.
Sokáig balettoztam, vagy nyolc-kilenc évig, de abban nem voltam elég ügyes. Nem akartam középszerű lenni. Inkább lettem egy jól mozgó színésznő.
Nehéz belátni az embernek, ha valamiben csak középszerű teljesítményre képes?
Persze, sokat sírtam is miatta. Ez még nyolcadikos koromban megtörtént, akkor én ezt be is fejeztem.
Fotó: VIASAT3 / Udvardi Attila
Van bárki a családodban, akinek bármi köze volt a show-bizniszhez, vagy te vagy az úttörő?
Nincs senki. Édesapám kertész, anyukám pedig magyar-ének szakos tanár általános iskolában Szegeden. Ennek ellenére a nyelvtan- és irodalomórák sosem vonzottak annyira, inkább a reáltárgyak voltak nekem valók.
Mit szóltak ahhoz, amikor a vegyészet és a biológia helyett a színészkedés felé fordultál?
Nem voltak annyira meglepve. Világéletemben csapongó voltam, sok minden érdekel, és sok dolgot szeretek kipróbálni. Úgy voltak vele, hogy oké, de azért mellette valami mást is jelöljek meg gimi után. Végül semmi mást nem jelöltem meg, mert úgy éreztem, nem tudok tovább iskolapadban ülni. Ez a tizenkét végigült év amúgy is nagy kihívás volt. A természetem túl hiperaktív ehhez.
Rossz tanuló voltál?
Nem, csak hiperaktív. Gyűlöltem ülni az órákon. Olyan dolgot szerettem volna csinálni, aminél nem kell megint beülni a padba, és a színészi munka ilyennek tűnt.
És hogyhogy nem Budapesten kezdtél?
Mert Kaposvárra vettek fel. Nem volt emiatt hiányérzet bennem, nem voltam annyira jártas a színházi szakmában, emlékszem, azoknak a neve sem mondott sokat, akik épp osztályt indítottak abban az évben, úgy kellett rájuk keresnem. Felvételi előtt kinéztem, hogy hol van előadásuk, és elmentem megnézni, hogy legalább ennyire képben legyek. Elsőre nem vettek fel, csak másodjára.
És mit csináltál abban az egy évben?
Jártam Nemes Nagy Ágnes tanodájába, de az azért nem olyan volt, mint az egyetem, amellett lehetett mást is csinálni. Kellett nekem ez az egy év, mert úgy emlékszem vissza rá, hogy akkor nőttem fel. Mindenfélét kipróbáltam: pultoztam, felolvastam a zongoraművész Vásáry Tamásnak, akivel nagyon jó barátok lettünk. Akkortájt jelent meg a második könyve, és szerette gyakorlás közben visszahallgatni a sorait, mielőtt még kiadták volna őket. Szóval mialatt ő gyakorolt, én felolvastam neki. Csodálatos élmény volt, minden héten jártam hozzá. Az első felvételim idején még hiányzott belőlem az a fajta tapasztalat, amit ez alatt az egy év alatt megszereztem. Magamra találtam. Sorsszerű dolog, hogy milyen osztályba kerül az ember, és amelyikbe én kerültem, Cserhalmi osztálya, az nagyon nekem való volt. Ő nagyon jó tanárunk és mesterünk volt, és a közösség is erős és összetartó volt nálunk. Más osztályokban nem mindig van így.
Fotó: VIASAT3 / Udvardi Attila
Hányan vagytok?
Tizenegy a mostani állás. Tizenhárman kezdtük. Az én személyiségemnek nagyon kellett egy ilyen erős közösség.
Célod volt Budapestre szerződni, vagy egy vidéki színház is szóba jöhetett volna?
Nagyon szerettem volna például Szegedre menni, és volt is róla szó, csak nem tudtuk összeegyeztetni, mert akkor már forgattam a 200 első randit.
Jó lett volna újra hazamenni?
Egy picit igen. Egyébként játszottam vidéken, Kaposváron is szerepeltem egy előadásban, amit nagyon szerettem, és most Vácon is játszom egyben, ami szintén közel áll hozzám. Én szeretek vidéken lenni, de végül a Pesti Magyar Színháztól kaptam lehetőséget. Akkor már örültem is neki, hogy ide szerződhetek, mert a sorozatforgatás úgyis ide kötött, és mostanra nagyon megszerettem. És elkezdődött a szinkronizálás is.
Nagyrészt a 200 első randiból és a Jófiúkból ismernek az emberek, de A Tanárban is szerepeltél…
Két részben voltam. Lettem volna több epizódban is, de az egyéb munkáimmal már nem lehetett összeegyeztetni. Sajnos későn szóltak, hogy számítanának még rám.
Nagyon kevés színésznek adatik meg, hogy egyszerre két főműsoridős, nagy sorozatban lehessen őt látni a tévében. Nehéz volt a Jófiúkat és a 200 első randit egyeztetni?
Előfordult, hogy 24 óráztam. Kőkemény nyár volt ez, de nagyon boldog voltam. Egy színházi bemutatómat le kellett mondani, az már nem fért bele. Érdekes módon pont a színházi rendezők mondták, hogy menjek forgatni, mert abból most még nagyon sokat tanulhatok. Majd lesznek színházi bemutatóim évad közben, ez viszont most van.
Nagyjából egyszerre forgott a két sorozat, mégis elég különböző frizurát viselsz mindkettőben. Ez nem okozott gondot?
Erre azt találtuk ki, hogy a 200 első randi második évadában Zita levágatja a haját, így nem lett annyira drasztikus a különbség. A frizura azonban így is nagyon más, hiába lett rövidebb Zita haja. A két karakter nem is lehetne különbözőbb. Zita nőiesebb típus, teljesen máshogy vagyok sminkelve, mint a kislányosabb Sári esetében.
Panka a 200 első randiban (Fotó: Labancz Viktória / Viasat3)
A hajad rövidre nyírása saját döntésed volt, vagy a Jófiúk miatt volt szükséged rá?
Is-is. Hamarabb vágattam le, mint hogy elmentem a castingra – a 200 első randi hajvágós jeleneténél póthajat viseltem –, egy vizsgadarabban esett meg. Aztán így mentem el a Jófiúk castingjára, és nagyon passzolt a szerephez ez a frizura. Egy nagyon picit kellett még vágni belőle, egy kis igazítás azért volt.
Részben a frizurakülönbség miatt szinte két különböző nőt látunk a Jófiúkban és a 200 első randiban. Mások is mondták ezt?
Szokták is mondani, amikor bemegyek a 200 első randi forgatására, hogy láttak a Jófiúkban, és hogy nézek ott ki, mintha tíz évvel fiatalabb lennék. (nevet)
Gondolom, felér egy ajándékkal, hogy két ennyire más karaktert játszhatsz a két sorozatban. Ezután nem lesz könnyű téged beskatulyázni.
Nagyon örültem, hogy ez így alakult.
Szerinted a 200 első randinak volt bármi köze ahhoz, hogy hívtak a Jófiúkba?
Az biztos, hogy már ismertek, mert a két sorozatnak ugyanaz a casting directora, Rónay Dóri. Ennek ellenére nem hullott az ölembe a szerep, nagyon sok lányt megnéztek, szinte minden színésznőt a korosztályomból.
Érzel olyat, hogy mióta rövidebb hajad van, másféle szerepekkel találnak meg téged?
Amikor hosszú hajam volt, az időm nagy részét még az iskola töltötte ki, a színházhoz már így kerültem. Amúgy sok mindent játszom parókában. A Pesti Magyar Színházban játszom most a mór nőt a Legyetek jók, ha tudtok!-ban. Ő egy szexszimbólum, akit hosszú, fekete parókában játszom. Próbáltam paróka nélkül is, kicsit úgy néztem ki, mint Pán Péter. (nevet) Finoman szólva sem éreztem magam annyira nőiesnek. Ott állt egy kedves kis tinilány a színpadon. (nevet) Aztán felkerült a paróka, és úgy már hihetőbb volt.
Menjünk vissza az időben. Egy apró szerepben feltűntél a Dwayne Johnson-féle Herkulesben…
Nem. Mindenki ezt hiszi, de a filmben egy kislány szerepelt, nem én. Az az érdekes, hogy a kislány még hasonlít is rám. Valamiért felkerült ez az IMDb-oldalamra. Nem tudom, hogy lehet ezt leszedni onnan, mert sokan megkérdezték már.
Fotó: Labancz Viktória / Viasat3
A 200 első randi első évadába annak idején sima casting során kerültél?
Nem tudom, hol találtak rám. Egyszer csak felhívtak, hogy be tudnék-e menni castingra. Örömmel mentem, mert tudtam, hogy a Kata (Gáspár Kata – a szerző) benne lesz. Az apukájával pont előtte dolgoztam együtt Székesfehérváron, és vele imádtam dolgozni, amiből azt a következtetést vontam le, hogy biztos a lányával is jó lesz. (nevet) Bejött a megérzésem: Kata már a castingon is nagyon szimpatikus volt, elsőre is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. Ennek ellenére nem mertem túlságosan beleképzelni magam abba a helyzetbe, hogy megkapom a szerepet. A modellkedés során megtanultam, hogy erre sosem szabad rágörcsölni.
Zitából vagy Sárából van benned több?
Sárából. Egyértelmű. Egy lakótelepen nőttem fel, hasonló környezetből jöttem, mint ő, én is folyton fiúkkal barátkoztam, két fiútestvérem van… A Sári ilyen vagány csaj, aki kicsit bajkeverő, és igazából én is az voltam. Ahogy Sári, én sem izgultam túl a dolgokat tinédzserként. Abban viszont egyáltalán nem hasonlítunk egymásra, hogy ő bármekkora bajt kavar, mindig megmenti valaki. Sári az összes részben bajt kever, és a fiúk kihúzzák a bajból. Sosem ő oldja meg a problémáit, mások oldják meg őket helyette.
A beszélgetésünk idején azt még nem tudni, készül-e második évad a Jófiúkból, de az már biztos, hogy a 200 első randi véget ér a második évaddal. Nehéz elengedni egy olyan munkát, ami ennyire meghatározta az elmúlt két évedet?
Jaj, nagyon. Az ilyesmire én amúgy is nagyon érzékeny vagyok. Ha bemutatóm van a színházban, és megvolt a premier, mindig van bennem egy kis szomorúság, hogy véget ért a próbaidőszakom ezekkel az emberekkel. Akkor most már holnap nem kell jönni próbálni, és nem leszünk mindennap együtt? (nevet) Ezek nekem már kicsiben is teljes tragédiák, amiket nehezen viselek. Hála istennek, jóban vagyunk mindenkivel a 200 első randiból, tartjuk a kapcsolatot. Nem volt már jelenetem a sorozatok utolsó forgatási napjain, mégis kimentem, hogy valahogy le tudjam zárni magamban a dolgot, és el tudjak búcsúzni. A Randi esetében nemcsak a többiektől búcsúztam el, hanem a sorozatbéli szobámtól és a lakásomtól is. Szükségem volt erre.
Kikkel lettél igazán jóban a 200 első randiból?
A keresztanyámat játszó Sajgál Erikával, aki az életben is afféle keresztanyám lett. Őt például bármikor felhívhatom, hogy mi újság. Katával pedig összebarátkoztunk, vele egy színházba is kerültünk. Vége lett a forgatásnak, és együtt kezdünk próbálni. És az anyukámat játszó Pápai Erikával is nagyon jóban vagyunk.
Fotó: Labancz Viktória / Viasat3
Mit vettél észre, az emberek, akik megismernek az utcán, melyik sorozatból ismernek rád?
Változó. Egyelőre főleg a 200 első randiból, de talán csak azért, mert az már a második évadnál tart, és mégiscsak napi sorozat. A Jófiúkból még nem ment le annyi.
A forgatást vagy a színpadi játékot élvezed inkább?
Nagyon más a kettő. Nem lehet eldönteni. A színházban mindig más próbafolyamat és darab van: valamelyiket jobban szeretem, valamelyiket kevésbé. A forgatáson meg ott van az érzés, hogy akkor és ott megcsinálom a kamerák előtt, és akkor az már örökre olyan lesz. A színházban estéről estére próbálhatok javítani. Ugyanakkor, ha egyik este elrontok valamit, azt a nézők mind látják, és nem tudok visszamenni, hogy akkor ezt most kezdjük elölről.
