A mű a szerző ritkán játszott darabjai közé tartozik, költői szépségével mégis kiemelkedik a királydrámák közül. A fiatal uralkodó sorsa egyben a hatalomért folyó harc története is egy olyan korban, amikor „angol vér feketedett az angol kardokon”.
„Shakespeare II. Richárdja szövevényes darab, ezért a rendezők ritkán veszik elő – mondja a címszerepben látható Vecsei H. Miklós. – Tompa Gábor rendező és Visky András dramaturg ellenben könnyen követhető előadássá szelídítette, amelyben a költői nyelv szépsége kerül előtérbe. Míg az első felvonásban egy nagy lábon élő, hatalmát az istenektől származtató királyt látunk, aki azt hiszi, mindent, amit tesz és gondol, átleng egy szakrális dimenzió, a második felvonásban az árulás következtében megtörik, hirtelen emberré válik, és mint egy csalódott kamasz, megtelik költőiséggel.”
Az előadás középpontjában egy zsenge gyermekkoruk óta tartó, titokzatosan izgalmas unokatestvéri-baráti (talán szerelmi?) kapcsolat áll: Richárd és Bolingbroke kapcsolata. Tompa Gábor rendező ezt a kapcsolatot szeretné megmutatni, mélyebben láttatni a mostani előadásban, a kamaszos mohóságtól a féltékeny hatalomvágyon át a véressé fajuló játék őrületéig.
A II. Richárdot 1889-ben mutatták be először Magyarországon. Somlyó György fordítását felhasználva 1984-ben a Vígszínház egyszer már műsorra tűzte a művet, 35 év után pedig ismét láthatja a közönség Shakespeare darabját, ezúttal Spiró György fordításában.
A címszerepben Vecsei H. Miklós, Henrik Bolingbroke grófként pedig ifj. Vidnyánszky Attila látható. York hercegét Lukács Sándor, Lancester hercegét Karácsonyi Zoltán játssza. A királynét Bach Kata, York hercegnét pedig Igó Éva alakítja. Az előadás zenéje a román származású Vasile Sirli munkája, aki több Shakespeare-adaptáció zenéjét szerezte már. A díszletet Antal Csaba, a jelmezeket Kiss Beatrix tervezte.
Szponzorált tartalom
