A halála előtt egy nappal még interjút adott a tévében. Nagy tervekről beszélt, és boldog volt, hogy ismét iskolapadba ülhet. Nem érezte magát magányosnak, annak ellenére, hogy életéből éppen hiányzott egy mindent elsöprő szerelem. Másként látta már a világot, mint 30 évvel ezelőtt, képes lett az elcsendesülésre, de közben a szenvedély, a tűz, a lelkesedés sem csitult benne. Gesztesi Károlytól búcsúzunk.
Egy hang, amit nem felejtünk
Olyan hangja és olyan mosolya volt, amit az ember ezer közül is felismer. Múlt időben beszélni Gesztesi Károlyról szinte lehetetlen, de valamiért a sors úgy döntött, hogy január 4-én neki már az égiekkel kell tovább játszania. Felfoghatatlan, hiszen tele volt tervekkel, erővel és lendülettel. Decemberben még úgy nyilatkozott, hogy rengeteg ötlete van.
Kifulladásig kell csinálni… bennem pedig van még három maraton
– mondta, pedig akkor is fáradt lehetett. Egyik októberi posztja a közösségi oldalán arról árulkodott, hogy december végéig 50 előadás vár rá, és 20 ezer kilométert utazik az országban. Hajtotta magát rendesen, már készült az idei 250 előadására is – embert próbáló munka.
Gesztesi számára a színpad egyszerre jelentette a szórakozást és a szórakoztatást. Életeleme volt, hogy mosolyt csaljon mindenki arcára. Nem lehetett nem szeretni. „A környezetemben azt veszem észre, hogy olyan energiákat tudok adni, amiket nem akarok, de valahogy van bennem. Hegedűs D. Géza egyszer azt mondta, hogy »Miért szeretik a Gesztesit az emberek? Mert tömegvonzása van!« Igen, jól érzik magukat az emberek velem” – mondta egy nappal a halála előtt a Mokkában, és igaza volt.
Gesztesi Károly utolsó interjúja a Mokkában
Gesztesi Károlyt egyformán imádták a kicsik és a nagyok. Játszhatta Othellót, bújhatott Balu bőrébe A dzsungel könyvében, mindegyiket lelkesen és teljes szívvel csinálta. Kölcsönözte a hangját a Trónok harca királyának, Robert Baratheonnak és Shreknek, a szerethető, zöld ogrénak.
Pachmann Péter megfontolt, mély érzésű és nagylelkű férfiként jellemezte az utolsó tévés szereplésekor a színészt, aki szerényen megköszönte az elismerő szavakat. Szerinte a sikerét nem a véletlennek, hanem a tanulásnak köszönhette, hiszen rengeteg évet szánt a zeneművészetin és a színművészetin is arra, hogy megértse Bartók műveit, hogy értse a színdarabokat, a forgatókönyveket. Csak akkor tudott átszellemülni egy előadáson, ha az alapművet az utolsó, nüansznyi részletéig ismerte.
A Sztárban sztár színpadán Shrek szerepében Gesztesi Károly hatalmas sikert aratott (Fotó: smagpictures.com)
„A gyerek Isten ajándéka”
Már hatévesen zongorázott, és végül rengeteg hangszeren kezdett játszani. Magányos időszak következett ezután az életében, tizennyolc évesen úgy érezte, hogy senkivel sem beszél, csak a zongorájával. Végül a nagymamája tanácsára ment színiiskolába, ahol kinyílt számára a világ. Ott mondták neki először, hogy kezdjen hinni magában, mert egyszer még nagy színész lesz. „Nem készültem én színésznek. Nem éreztem, hogy nekem ezt kell csinálni. Csak később… Most a gyermekeimet úgy nevelem, hogy támogatom őket mindenben, bármit akarnak csinálni, abban biztatom őket” – mesélte egy interjúban még októberben. Imádta a gyerekeit, négy fiú és egy kislány büszke és boldog apukája volt. Családi képet viszont rég nem láttunk tőle: Gesztesi jó ideje nem mutogatta a gyerekeit, sőt a legkisebbről, Áronról például nem is adott közre fotókat.
„Azt gondolom, hogy egy gyermek mindig Isten ajándéka… Nekem az apaság motiváció, hogy aztán jól teljesítsek a színpadon és a kamera előtt. A mai napig fontos, hogy gondoskodjak a gyermekeimről, nem igazán tudom őket elengedni, még a nagyfiamat sem, pedig ő már felnőtt” – mondta Joshi Bharat műsorában még 2018-ban. A legkisebb most alig tízéves, a legidősebb pedig harminc. Összetartó családként szerették egymást, apjukat pedig rajongva imádták.
Gesztesi Károly és másodszülött fia, Márk 2018-ban a Frizbi felvételén (Fotó: ATV)
„Szeretetet kaptam a szüleimtől, és felneveltek. […] Nagyon szeretjük és tiszteljük egymást. A tekintélytisztelet szerintem iszonyú fontos dolog ahhoz, hogy egy család rendben legyen” – mondta legidősebb fia, Gesztesi Máté.
Liptai Claudiával a reflektorfényben
Gesztesi Károly háromszor házasodott, úgy vélte, a szerelem nem állandó érzés. „A magánéletem attól van rendben, hogy nagy családom van. A szerelem az egy feeling, az jön-megy – magyarázta egy tévéműsorban, de hozzátette azt is, hogy ha ismét rátalálna egy nagyobb szerelem, nem titkolná, nem rejtegetné a párját. – Annyi dolog van az életemben, hogy én nem tudok állandó társa lenni senkinek… Valami miatt már nem hiányzik egy női társ… persze, jó amikor van, de a gyerekeim, a munka most teljesen kitölti az életemet.”
Legjobban akkor láttunk bele a magánéletébe, amikor házasságot kötött Liptai Claudiával. Ez volt Gesztesi harmadik komoly kapcsolata, a színészpárosnak egy közös lánya született, aki ma már kiskamasz. Láthattuk a boldogságukat, ahogyan a fájdalmukat és a nehézségeiket is.
Liptai Claudia és Gesztesi Károly kapcsolatáról sok minden kiderült Sztárban sztár felvételein
De tanúi lehettünk annak is, ahogyan a Sztárban sztár műsor felvételén eltűntek a tüskék, és újra nagy szeretettel, immár barátként voltak képesek megölelni egymást. Tavaly apák napján pedig Claudia szívszorító üzenetben fejezte ki háláját és boldogságát egykori és jelenlegi férjének is.
Gesztesi, a hedonista
Imádott élni. Nem is titkolta, hogy sokszor két végén égette a gyertyát. „Hedonista ember vagyok mindenben, de így volt ez eddig is” –mondta. Azt sem rejtette véka alá, hogy érzékeny, érzelmes ember, azonban igyekezett nem hazavinni a munkát, vagy a próbák után is rágódni egy szerepen. „Én így akarok élni, így érzem jól magam.”
Bár lement reggelente az edzőterembe, és az életében nagyon fontos szerepe volt a sportnak, azt is vállalta, hogy szerette a jó pacalt, ahogyan a bort és a pálinkát is. Az alkohol pár éve sajnos problémát is okozott neki, akkor mindenki aggódott érte, és az ő arcán sem volt őszinte a mosoly. Baj volt. Sokáig harcolt az alkohollal, és ebből a harcból sem csinált titkot. Végül aztán elmondta: nem volt könnyű, de letette.
Kevesen tudják, hogy a művész Tóth Károlyként született, és csak később vette fel édesanyja második férjének a családnevét, a Gesztesit. „A főiskolára nem vettek fel, és én biztos voltam abban, hogy azért, mert a T-nél már megvan az osztály. A harmadik alkalommal már Gesztesiként jelentkeztem. És felvettek” – mondta egy interjúban.
Fontos volt számára a vallás
A változásban nagy erőt adott számára a hit. „Reggel és este beszélgetek az istennel” – mondta. Nyáron aztán felvették a Hit Gyülekezete akadémiájára is. Azt tervezte, hogy a jövőben a tanulmányaira fog fókuszálni.
„Nem akarok prédikálni, nem akarok pap lenni. Azért kezdtem el, mert szerettem volna megismerni, megérteni, átlátni a Bibliát. Azt éreztem, hogy nekem erre szükségem van. A miértjét nem tudom, de talán nem is kell tudni… De eddig mindennek, amit csináltam, tanultam az életben, annak volt értelme” – mondta a halála előtt három hónappal a Szóbeli YouTube-csatornának adott interjúban. A hit hozta el az életébe a megnyugvást, azt, hogy képes volt egy új fontossági sorrendet felállítani az életében.
Bárcsak tudtam volna 30 évvel ezelőtt azt, amit most tudok. Akkor nem veszekedtem volna apróságokon… Ha üzenhetnék valamit a fiatal Gesztesi Károlynak, az lenne, hogy legyél nagyvonalú, hallgass a szívedre. Innen belülről súgja neked egyfolytában a Szentlélek, hogy hallgass a te igazságodra, a te szívedre.
Gesztesi Károly fiatalon (Fotó: M1 archív felvétel)
Isten veled!
A halála utáni éjszakán kisebb szélvihar volt a fővárosban. Mintha mindannyiunk tehetetlen fájdalmát, haragját szimbolizálta volna a zabolázatlan szél. Gesztesi Károlynak túl korán kellett elmennie. Tele volt a bakancslistája. Űrt hagyott maga után, csak a csend maradt.
Így búcsúznak tőle a kollégái, barátai
„Drága Barátom! Nem, nem, nem! Sit tibi terra levis! Legyen Neked könnyű a föld! Nem térek magamhoz. Nemrégiben beszélgettünk filmről, színházról, a terveidről, családról, gyerekekről… csupaszív, drága ember… mennyit segítettél a tanácsaiddal, biztatásoddal, amikor a pályámat kezdtem… sose hallottam rossz szót Tőled! Nem tudom és nem is akarom felfogni… Őszinte részvétem a gyerekeidnek, családodnak, a többi barátnak és minden jóérzésű kollégánknak!” (Németh Kristóf)
„Alig néhány hete találkoztunk utoljára… Egy jó hangulatú beszélgetés egyik résztvevője volt, egyetemista lányomék szervezték a közönségtalálkozót. A szinkronizálás jelene és jövője volt a téma, imádta a műfajt, és mi imádtuk őt, bárkinek is kölcsönözte a hangját. Jó kedvvel mesélt, sztorizott, érződött, hogy újra ereje teljében van, és utalt arra is, sok terve, ötlete van… Kedves Károly, azon a novemberi estén is mosolyt csaltál az arcunkra, most nagyon sokan vagyunk nagyon szomorúak…” (Endrei Judit)
„Pár napja láttalak … Kiintettél a színpadról…Tudod, Karcsi, karácsonykor is nálunk mindig az egész család együtt megy színházba. Kicsik, nagyok. Az idén egy olyan darabot választottunk, amelyben te is szerepelsz. Éppen azért választottuk ezt a darabot, mert ebben Te is szerepelsz. Az első sor szélén ültem, a családom a harmadikban, így még inkább figyeltem a történéseket és hatalmasakat nevettem. Folytak a könnyeim a poénoktól… Egy kacsintással és egy intéssel jelezted, látod, hogy ott vagyok. Látod, hogy tetszik, látod, hogy imádjuk…! Visszaintegettem és örültem, hogy a végén mi, a közönség vastapssal és hálával dicsérte az önfeledt szórakozást, amit kaptunk… Megrendítő a hír! Felfoghatatlan! Mély együttérzésünk a családnak! Rengetegen szerettünk, szeretünk. Sokan integetnek most Neked! Viszontlátásra ott, ahova költöztél. Ölelés, Karcsi” (Kandász Andrea)
„Gesztesi Károly, köszönünk minden boldog percet, amit nekünk és gyerekeinknek szerzett.” (Berki Krisztián, olimpiai bajnok)
„Ma meghalt egy részem. Zokogok, aztán tompán nézek magam elé. Aztán azt érzem, biztos csak valaki félreértett valamit és hamarosan telefonálsz. Magamhoz szorítom Pankát, aki 13 évesen élete legnagyobb fájdalmát éli át. Szörnyű napok, hetek, évek várnak ránk. Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy édesapja vagy Pankának és a fiúknak, akik mind rajongásig imádnak. …… Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. Nem tudok búcsúzni. Ma meghalt a lelkem egy része, Tobika.” (Liptai Claudia, Gesztesi Károly volt felesége)
