„Zár már a színház” – így zenélt Gesztesi Károly

1987-ben Gesztesi Károly még nem az ország egyik legfoglalkoztatottabb film- és szinkronszínésze volt, hanem a Színművészeti Főiskola végzős hallgatója, emellett pedig billentyűs hangszereken játszott a frissen alakult, „félig hobbi-félig komoly” Színész-zenekarban (más írásmóddal: Színész Zenekar vagy Színészzenekar), ahol többek közt olyan neves partnerei voltak, mint Bubik István, Dunai Tamás vagy Forgács Péter. Az együttes kezdeti lépéseiről az Esti Hírlap is beszámolt 1987 novemberében:

Néhány zenei adottságú színinövendék elkezdett együtt muzsikálni, s aztán a pályára kerülve is összejöttek — ha idejük engedte — egy kis örömzenére. Első hajlékuk a főiskola, illetve a Nemzeti Színház volt, a közönséget pedig meghívottak, barátok, kollégák alkották. A kezdeti sikerek folytatásra ösztönöztek, s a Thália Színházban már szabályos nyilvános koncertek zajlottak óriási érdeklődés mellett, s nem csekélyebb sikerrel. Ezek nosztalgiakoncertek voltak, például az LGT és az Illés együttes tiszteletére adtak egy-egy hangversenyt.  A fellépőik nem mindig ugyanazok voltak, de lassanként kialakult egy nyolc emberből álló tömör mag. Ők néhány hónapja elhatározták, hogy megpróbálnak egy nemcsak alkalmilag összeálló együttest szervezni. Bubik István (Nemzeti Színház, dob), Dunai Tamás (Madách Színház, szaxofon), Forgács Péter (Thália Színház, gitár), Gesztesi Károly (főiskolai hallgató, billentyűs), Homonyik Sándor (Rock Színház, gitár), Makrai Pál (Rock Színház, trombon), Sasvári Sándor (Rock Színház, gitár) és Sipos András (Vígszínház, ütők), tehát megalapította a Színész Zenekart. Bár nem egyenlő mértékben, valamennyien tanult muzsikusok, s a három „rockos” közülük egyenesen zenészből lett színésszé. Természetesen elsősorban nem zenei babérokra törekednek, de igyekeznek arra, hogy tehetségükhöz és lehetőségeikhez képest megteremtsék a zenekart.

A feldolgozások (Illés, Omega, LGT stb.) mellett saját dalokat is játszó Színész-zenekartól a YouTube-on sajnos csupán egy rövid koncertrészletet találtunk, amely valamikor a nyolcvanas évek vége felé készülhetett. Itt éppen egy Petőfi-versfeldolgozást (Színészdal) és egy Beatles-medleyt adnak elő:

A Színész-zenekar a Film Színház Muzsikában. Az atlétás Gesztesi Károly éppen cigiszünetet tart Bubik István mögött (Fotó: Film Színház Muzsika / MTI / llovszky)

De talán még ennél is beszédesebb az az elragadtatott hangvételű koncertbeszámoló, ami a Vasárnapi Hírekben jelent meg 1987-ben, és ami Gesztesi dalszerzői tehetségét is méltatja:

Az ötödik évébe lépő zenekarról a Magyar Televízió 1992-ben forgatott riportot, amelyből megtudhatjuk, hogy 

Gesztesi Károly, ha kell, Miskolcról cipeli bárhová a zongorát.

És így szól Gesztesi Károly előadásában saját szerzeménye, a fenti cikkben is említett lírai Zár már a színház (a 2007-es, azonos című lemezről):