1991.december 16-án halt meg a magyar televíziózás hőskorának egyik legnépszerűbb, máig meghatározó alakja, Tamási Eszter. A Bouvet Caféblog szerzője egyik bejegyzésében személyes családi emlékeket elevenít fel a legendás bemondónővel kapcsolatban.
Fotó: Rádió és Televízió Újság / Fortepan
„A nagymamám imádta Tamási Esztert. Ha csak meghallotta a tévében a hangját, szaladt és nézte. Úgy volt vele, ez a nő bizonyára valami földre szállt angyal, és mindig mesélt nekem, az unokájának arról, mennyire csodálatos is az, ha egy emberből ennyire árad a természetes báj és az örök mosoly” – írta.
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
Amikor egyszer egy interjúban megkérdezték tőle, mi a titka a mosolyának, Tamási azt mondta, amikor 19 évesen először került adásba, hihetetlen lámpaláza volt: jobb híján azért mosolygott, mert azt remélte, ha bakizik, a nézők majd elnézik neki, ha magabiztosnak és vidámnak tűnik.
Aztán, amikor 1965-ben megszületett a lánya, Eszter, rá gondolt, ha bekapcsolták a kamerát. „Őt képzelte a fények, a kamerák, az élő adások közbeni nézőtéri vendégek helyébe, és a mosoly onnanról garantált volt” – írja a Bouvet Caféblog bloggere.
