Joe: „Szeretnék bizonyítani a Survivorben is. Már most elkapott a hév. Brutálisan élvezem”

Több ÉNB-s szereplő tűnt már fel más RTL Klub-műsorokban is, téged viszont eddig annak ellenére sem nagyon láthattunk máshol, hogy őstag vagy a gárdában. Hogy kerültél most a Survivorbe?

Résztvevőként már sok korábbi műsort izgalmasnak találtam, sőt A Konyhafőnökben még próbafőzésen, válogatáson is voltam. Érdekes módon zavart a kamera. Nem állt rögtön össze a fejemben az étel, ráadásul nem a saját konyhámban mozogtam, egy villát nem találtam meg időben, pedig pörögtem, mint a gép. Otthon egy óra alatt én is simán megfőzök háromféle kaját, de új körülmények között valahogy nem sikerült, így nem vágtam bele. Nagyon komoly felkészülés kell ehhez a versenyhez, és a munka miatt nincs is annyi szabadidőm, amennyi kellene, hogy elégedett legyek az eredménnyel, amit az asztalra teszek. Indultam volna olyan játékokban is résztvevőként, mint a Survivor, ugyanis szeretem magam megméretni, de aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat. Aztán ez a műsorvezetői lehetőség pont kapóra jött.

Jelezted azért az RTL-nek, hogy vannak ilyen szándékaid?

Évekkel ezelőtt már beszéltünk arról, hogy ki kellene mozdulnom a komfortzónámból, mert jót tenne a változatosság. Nyilván sokféle műsor van, amibe az én karakterem nem igazán fér bele. Vicces fiúnak tartom magam, igazi vérszívó vagyok, szeretek beszólogatni, poénkodni, de nem ez az az oldalam, ami igazán erős. A Survivor azonban tökéletesen illett hozzám. 

A Survivort leszámítva szerinted milyen típusú műsorok állnának jól neked?

A sportos műsorok tetszenének. Nagyon szerettem Balázs Gyertek át című műsorát, egy ilyen típusú show-ba vendégként is örömmel mennék. Vicces cucc, ahol be lehet szólogatni. A Survivor nem a viccelődésről szól. Ez egy kőkemény feladat lesz mindkét csapat számára.

Az Éjjel-nappal Budapest Joe-jaként mennyire poénkodhatsz a kamerák előtt? Vagy vissza kell fognod magad, mert a vicces srác figurája Lalié?

Nyilván megvan, hogy mi az, ami Joe, és mi az, ami nem. Én a poénkodást meghagyom a felvételek szüneteire. Én nem engedhetek meg magamnak olyan poénokat, mint Lali. Ő egy figura. Neki ez belefér.

Mennyire követted a Survivort korábban?

Ahogy az időm engedte, néha belenéztem, de most természetesen megkaptam az összes részt, és vissza tudom nézni őket. Iszonyatosan rákattantam. Van, hogy hajnali kettőig vagy akár négyig is fenn vagyok, és az epizódokat nézem. Elkapott a hév. Brutálisan élvezem.

Tartasz valamitől, ami akadályt jelenthet majd számodra műsorvezetőként?

A beszélőkémmel nincs probléma, ez szerintem az Éjjel-Nappal Budapestből is kiderül. Amitől tartok egy kicsit, az a sok név, a versenyzők neve. Azokat majd előre bemagolom, mert kellemetlen, ha valaki mondjuk leesik egy feladatban, és én mondjuk Tamást mondok Gábor helyett. Ez ciki, mert nem kérhetem meg, hogy másszon vissza, és essen le onnan még egyszer. Erre egy kicsit rágörcsöltem, de szerintem ebből sem lesz probléma, mert nagyon fel fogok készülni.

Távolságtartó leszel a játékosokkal, vagy bratyizni fogsz?

Igyekszem majd kiegyensúlyozott lenni, és nem azt csinálni, hogy az egyikkel beszélgetek, a másikkal nem. Próbálok odafigyelni az egyensúlyra.

A Stohl–Istenes skálán hová helyeznéd el magad?

Ebbe nem mennék bele, mindketten elismertek, már bizonyítottak. Amit ők letettek az asztalra, az jó volt, és szeretném, ha az én műsorvezetésem is ilyen jó lenne. Szeretnék magamnak és a környezetemnek bizonyítani, hogy büszkék legyenek rám, ha majd a forgatás után hazajövök, és ha majd látják az adásokat. Természetesen nagyon fontos azoknak a véleménye is, akik bizalmat szavaztak nekem: nekik sem szeretnék csalódást okozni.

Mit gondolsz, miért épp téged választottak?

Volt ugye ez a VV kontra ÉNB bunyó, amire rövid időm volt felkészíteni az embereket. Azt hallottam vissza, hogy nagyon tudtam őket motiválni. Ha mondtam valamit, azt tényleg megcsinálták. Azt gondolták, ha így tudok hatni az emberekre, az a Survivorban is jól jöhet. Amúgy is szeretek központi szerepet játszani az életben, nem nagyon szeretek második lenni. Vitákban sem szeretek veszíteni, nagy az igazságérzetem.

Azon az áron is győzni akarsz, ha közben rájössz, hogy nem neked volt igazad?

Általában nekem van igazam. (nevet) Be szoktam ismerni, ha tévedek vagy hibázok. Nem szégyen ez. Sokszor azonban nézőpont kérdése, hogy kinek van igaza. Húsz év alatt éltem annyit, mint mások kétszáz év alatt, szóval más tapasztalati szinten tudok egy vitába beleszólni.

A Survivorbe játékosként is belementél volna?

Persze, de azért van, amitől tartanék. Sokáig foglalkoztam bogarakkal – a részletekbe inkább nem mennék bele –, és nem lenne újra kedvem ehhez. Nagyon nem kedvelem őket. A másik, hogy ha valahol nincs fogmosás, akkor az nálam gond. Ez a műsor versenyzőként olyan embereknek való, akik vagányan tudják kezelni a környezet adta kihívásokat Ha kivételesen kapnék fogkefét és fogkrémet, vagy ez lenne egy feladat nyereménye, tutira elindulnék, de ebben a műsorban nem lehet kivételezni, még akkor sem, ha ismert ember a versenyző, hiszen az idei évadban civilek hírességekkel versenyeznek.

Műsorvezetőként te mennyit kapsz abból az életmódból, ami a játékosokra vár?

Nem szállodában leszek, hanem lesz egy bungalóm, ami amúgy szintén nem számít bogármentes övezetnek. A rohadt meleg és a hatalmas páratartalom elől sem tudok majd elrejtőzni. Mindennap forgatok, sok időm nem lesz pihenni ebben a jó pár hétben. A legnagyobb kihívás azonban az lesz, hogy távol leszek a szeretteimtől. Ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, a megszokások híve vagyok, és az, hogy itt ez nem lesz, már önmagában jókora nehézség.

Azért az internetes kapcsolattartás, gondolom, megoldható lesz.

Bízom benne, hogy igen, de ez akkor is más. Ha nincs testiség, nincs az, hogy megölel az a valaki, akit szeretsz, az nehéz. Ikrek vagyok, és ez a kettősség nagyon bennem van. Ha valamit most akarok, az nekem azonnal kell, nem tudok várni rá órákat, napokat. Mióta kiderült, hogy én leszek a műsorvezető, tudatosan próbálom fejleszteni magam ezen a téren.

Kapsz ehhez szakértői segítséget?

Pszichológussal is beszéltem már erről, meg persze a családdal, de elsősorban magamban kell rendeznem a dolgokat. Azzal biztatom magam, hogy jó az, amit csinálok, és hosszú távon milyen eredményekkel járhat nekem, mennyit tanulhatok, fejlődhetek. Én nem törhetek ott össze. Tudom, hogy ez így nagyon hülyén hangzik, mert engem inkább kemény csávónak ismernek, de én egy családcentrikus, érzékeny embernek tartom magam.

Rád nézve nehezen elképzelhető, hogy valamitől elérzékenyülsz. Van bármi, ami meghat?

Sírni is tudok. Nagyon könnyen. Teljesen össze tud törni, ha olyanokat bántanak, vagy olyanokkal történik szerencsétlenség, akik nem tudják megvédeni magukat, nem tudnak kiállni magukért. Egyszer odajött hozzám egy gyermekotthon vezetője, aki mesélt nekem Rebekáról, egy Down-szindrómás kislányról, aki élete addigi 13 éve alatt csak egy szót tudott kimondani, azt, hogy „anya”. Ahogy elindult a sorozat, kimondott még egy szót. Azt, hogy „Joe”. Megható és egyben felkavaró is volt a kislány története. Akkor megbeszéltük, hogy meglátogatom Rebekát és az otthon lakóit. A találkozónk életem egyik legmeghatóbb élménye volt. Azóta nemcsak vele, hanem a barátaival is tartom a kapcsolatot, amikor tehetem, elmegyek hozzájuk. Nagyon ügyelek arra, hogy ha valamit megígérek, azt be is tartsam. Az nem történhet meg, hogy csalódást okozok nekik.

Az ÉNB egy fiatalokról szóló, fiatalos sorozat. Fontos számodra, hogy jó formában legyél, és ne lógj ki a brigádból ennyi év után sem?

Azt szoktam mondani, hogy én vagyok az egyetlen, aki semmit sem változott, de most visszanéztem pár 2013-as felvételt, és rá kellett jönnöm, hogy én is változtam. Őszülök, meg minden. Talán sármosabb is lettem. (nevet) Ez az első olyan munkám, amit ilyen hosszú ideig csinálok, és én ezért nagyon hálás vagyok az RTL-nek. Én emiatt megváltoztam, természetesen a jó irányba. Nincs már bennem az a fajta agresszivitás, mint régen.

Átlagosan mennyit vagy kamerák előtt?

Sokat. Nagyon sokat. Hál’ istennek, az emberek szeretik, nézik a műsort, és ebben nekem is részem van talán.