Amikor 2014-ben felmondtál a Class FM-nél, nekem eléggé úgy tűnt, hogy eleged van a rádiózásból, sőt azt is hozzátetted, hogy nem akarod hetvenévesen is ezt csinálni, mint a Boros Lajos. Tudom, hogy messze vagy még a hetventől, de mégiscsak visszatértél, és a múlt héten pont Boros Lajos volt az egyik vendéged a műsorban. Hogy is van ez?
Én tényleg azzal a szándékkal jöttem el annak idején, hogy soha többé. Aztán kimaradt egy kis idő, és elvállaltam a kreatív igazgatói szerepkört a Sláger FM-nél, ami nem ugyanaz, mint műsort vezetni. Átpozicionáltam magam médiás vezetővé, de még ez sem teljesen igaz, mert emellett végig számítógépes programokat írtam, amit mindig is imádtam. Szinte már a hobbim, és pénzt is keresek vele, mindig jelen volt az életemben, olykor főállásként, máskor meg két munka között.
És hogy lett ebből reggeli műsorvezetés?
Ténykedésem első állomásaként én hoztam a Sláger FM-hez Vágó Pirost és Abaházi Csabát. Egyrészt ők a barátaim, másrészt tudtam, hogy mire képesek, és érdekes módon együtt még sose dolgoztak. Az elején a felkészülésükben kicsit benne voltam, meg annak a kitalálásában, hogy mégis milyen műsor legyen, és elindultak, később kicsit átalakultak satöbbi. Aztán tavaly decemberben lejárt a szerződésük, én pedig akkor már úgy éreztem, hogy az a formátum, aminek itthon Balázsék a legismertebb képviselői – és ennek most nem a Balázs személye a lényege – szerintem kifulladt.
Jáksó László
Úgy érted, hogy kifulladt, hogy ők annyira lefedik a piacot, hogy mástól ezt már nem fogadják el a hallgatók, vagy már az ő műsoruk is kifulladt?
Szerintem már az ő műsoruk is kifulladt. Nem beléjük álltam páros lábbal, ahogy sokan megírták, hanem abba a formátumba, amit képviselnek, de nem fogok ezzel vitatkozni, mert Balázs tényleg nem a szívem csücske. Ennek ellenére alapvetően nem ellene mentem, hanem az ellen, amit csinál. Egy darabig jó volt, de már nem. Múlt héten Boros Lajossal a műsorban arról is beszélgettünk, hogy amit Balázsék csinálnak, az mind az ő és Bochkor Gábor műsorának…
…továbbfejlesztése volt?
Fogalmazzunk így. Legyünk udvariasak, igazad van. Ha lenyúlásnak hívnám, akkor az egyik híradó is nyúlja a másikat satöbbi. Vegyük tudomásul, hogy vannak ilyen formátumok, amiket kicsit mindenki a saját ízléséhez igazít. Nézzük mik a közös pontok: van egy haveri társaság, ahol le vannak osztva a szerepek. Az egyik mindig bölcselkedik, a másik mindig ideges, a nő meg röhög. Arról beszélgettünk Lajossal, hogy ez még náluk is véletlenül jött ki azért, mert Bocsi meg Lajos két elképesztően ellentétes karakter. Bochkor Gábor diplomata gyerek volt, aki konkrétan nem tudta, merre mennek a metrók, ugyanakkor okos, mint a nap, és páratlanul jó a beszédkészsége. Nem érti például, hogy miért kellene kézzel váltani, amikor van automata sebváltó is a világon. Mondta ezt a nyolcvanas (!) években. (nevet) Elképesztő dolgai voltak. Boros Lajosnak nincs ilyen típusú beszédkészsége, és nincs kifejezetten rádiós hangja: neki ötletei vannak. Tök véletlen volt, hogy ők tökéletesen összeillettek. Megismételhetetlen mázli. Azért próbálják mások is megismételni, mert egyszer bejött. Abaházi Csabáék csapatát egyénenként is és csapatként is jónak hallottam nálunk. Az, hogy megszűnt a műsoruk, nem ellenük történt, hanem a formátum ellen. Elkezdtünk egyetlen embert keresni, aki egymaga elvinne egy ilyen interjúzós formátumot, amit végül én csináltam meg. Több emberrel tárgyaltunk, de ilyen-olyan okok miatt nem állapodhattunk meg, valahogy nem jött ki jól a lépés. Közben meg sietni kellett, mert Csabáék szerződése lejárt, és kellett az új ember.
Csabáékat azért váltottátok le, mert nem hozták a számokat?
Nem ismerem a számokat. Kreatív igazgatóként nekem szólnának, ha baj van, de nem szóltak. Egyszerűen csak szerettünk volna megújulni. Éreztem a formátum fáradtságát nálunk, ahogy Balázséknál is. Iszonyatos a fásultság ebben a műfajban, mert egyszerűen nem lehet hosszan, évekig fenntartani egy műbarátságot. Ezek műbarátságok.
Muszáj ehhez barátnak lenni? Nem elég, ha jó kollégák?
Nem. Azért nem, mert nem lehet csak dobálgatni a labdát. Vitray Tamás egyszer azt mondta, hogy páros műsorvezetés szerinte nincs. Azért nincs, mert azt az energiát, amit a műsor készítésére fordítanál, itt arra fordítod, hogy mikor beszélj, mikor hallgass, hogyan szervezd, hogy a másik is megszólalhasson… Ezért kell, hogy barát legyen, akivel van egy tízéves múltad együtt, és akivel már természetesen jön, hogy mikor beszélj és mikor hallgass. Rengeteg energiát kell a páros műsorvezetésre fordítani, különben összevissza fogtok egymás szavába vágni.
Te próbálkoztál ezzel?
Volt az Azok a nyolcvanas évek című műsor a tévében, amit Vágó Pistával vezettem. Pista szerintem időközben megzakkant, ennek ellenére én kedvelem. Akkoriban jóban is voltunk. Mikor idegbajt kapott attól, hogy menet közben találják ki a szerkesztők a műsort – ez volt –, még én csitítottam. Tényleg kedveltük egymást, de csak kollégák voltunk. Egy jó pillanata se volt annak a műsornak. A második szezonban Pista már egyedül vezette, és az egy nagyságrenddel jobb volt.
Nincs olyan barátod, aki bevethető lett volna melléd műsorvezetőtársként a Sláger FM-en?
Nincs. Ahhoz az kell, hogy legyen az embernek egy olyan barátja, aki egyben műsorvezető is. Én nagyon sok mindenkivel vagyok jóban, sok embert szeretek, de barátom azért nincs olyan sok.
Viszont azt nyilatkoztad, hogy azt el tudnád képzelni, hogy Bochkor Gáborral együtt vezesd a műsort. Ti ketten barátok vagytok?
Bocsi nem a barátom, de harminc éve ismerem. Voltam mellette szerkesztő, dolgoztunk együtt, és szerintem jók lennénk együtt. Ő talán kivétel a barátságszabály alól.
Fotó: Pitrolffy Zoltán
Nem érzed túl szűknek a magyar rádiós piacot? Nagyjából tíz név, és ennyi.
Ugyanez van a tévéknél is. Az is kevés, ahányan vannak, de bocs, a munkahely is kevés. Néha meghívnak egyetemistákkal beszélgetni, és mindig kérdezik, mit tanácsolok? Azt, hogy legyen egy szakmátok még ezen kívül. Ha az ember mondjuk televíziós akar lenni, akkor van a TV2 meg az RTL Klub, oszt kész.
Vannak azért a kisebb csatornák…
De nincsenek. Az egy másik szakma. Nem akarok róluk rosszat mondani, helyes emberek csinálják, helyes emberek vannak benne, de az nem ugyanaz a szakma, mint ami a két kereskedelmi tévénél folyik.
Egy tehetséges kezdőnek nem lehet esélyt adni egy reggeli rádióműsornál?
Túl nagy rizikó. Ezért lett végül az, hogy én egyedül vezetem a Sláger FM reggeli műsorát. Tudom magamról, hogy megosztó vagyok, de az ismertségem rendben van, a rádiós tapasztalatom megvan. Úgy voltam vele, hogy akkor csináljuk. Segítőm van Viktorin Tamás személyében, aki beszélgetőtársam, interjúkat csinál, szaladgál, és aztán meglátjuk, hogy ezek a szerepek hosszú távon hogyan alakulnak.
Le kell vernetek Balázsékat hallgatottságban?
Ezen a piacon most ők a piacvezetők. Nyilván mindenkinek az a célja, hogy ő nyerjen. De nem azért szólogatok be neki, hogy ez megtörténjen. A legelső interjúmban az új műsorral kapcsolatban rákérdezett az újságíró, hogy mit gondolok róluk, én meg elmondtam. Ebből indult ki az egész. Nem közszereplőbe, civilbe nem rúgnék bele. Közszereplő? Annak az a szakmája, hogy bírnia kell a kritikát. Horváth Ádámtól tanultam, hogy műsorvezetőt a műsorvezetéssel kapcsolatban csak baltával lehet megsérteni. Nem lehetünk sértődősek, de reagálni, visszaszólni mindig kell. Ha valaki nem reagál, akkor megverték. Balázs az egész életét egy teljesen védett helyen töltötte, az RTL mindig teljes védelmet nyújtott számára. Soha olyan produkcióban nem szerepelt, ahol valódi versenyhelyzetben lett volna. Mindig ő volt a műsorvezető, aki beszól. Mindig ő minősített, mások nem szólhattak vissza, nem kellett ilyesmire reagálnia. Kipróbáltam, a jelek szerint nem is tud. Persze attól, hogy valaki közszereplő, még nem feltétlenül kell lánctalpakkal átmenni rajta. De ha olyan közszereplő, aki örömmel megy át másokon lánctalpakkal, akkor már igen. Furcsa, hogy az utóbbi években ezt nem próbálta ki senki. Mi van akkor, ha Balázsnak szólnak be?
Gondolom félnek attól, hogy a leghallgatottabb rádióadásban visszaszól nekik.
A jelek szerint mégsem szól vissza. A vagánysága csak ebben a védett környezetben érvényesül, egyébként ő szerintem egy visszafogott képességű, reagálni nem nagyon tudó ember, akinek a tehetsége egyáltalán nem indokolja azokat a szerepeket, amikbe őt beteszik. És ez nemcsak őt minősíti egyébként, hanem azokat is, akik újabb meg újabb műfajokat tesznek vele tönkre. Azért például kifejezetten haragudtam az RTL döntéshozóira, amikor a late night show műfaját egy életre tönkretették Magyarországon a Vundersőnnel. Hogy nem röhögtek fel azon az értekezleten, amikor a műsort Balázsnak adták? És nem arra gondolok, hogy nekem kellett volna ilyesmit csinálnom. Ott van mondjuk a Hajós Andris, aki zseniális lett volna ebben. Balázzsal finggyújtás lett belőle! Hajós tud zenélni, vicces lenni, beszélgetni… Egy szórakoztató pacák.
Régen milyen viszonyban voltatok Balázzsal?
Korrektben. Semmi különös.
A Marslakók című tévésorozatod bukása után egyszer azt nyilatkoztad, hogy arra jöttél rá, hogy nem vagy jó főnök. Akkor miért lett belőled a rádiónál kreatív igazgató? Az is egy főnök, vagy nem?
Nem. Nincs pontosan kőbe vésve, hogy mit jelent az, ha valaki valahol kreatív igazgató. Biztos van olyan cég, ahol a kreatív igazgató foglalkozik a hallgatottsággal. Én nem. Biztos van olyan cég, ahol a kreatív igazgató bármilyen módon belefolyik a munkáltatói szerepekbe. Én nem.
Azért neked is volt közöd ahhoz, hogy Vágó Pirosék szerződése ne hosszabbodjon meg.
Ajánlottam, de nem én vettem fel őket, ahogy arról sem én döntöttem, hogy nem hosszabbítja meg a rádió a szerződésüket. Hangsúlyosan úgy vállaltam el a munkát, hogy ne kelljen főnököset játszanom, mert nem vagyok jó főnök.
Fotó: Pitrolffy Zoltán
Ez akkor tanácsadói szerepkör?
Igen. Nem akartam emberekkel meetingeket tartani, és arról bölcselkedni, hogy vezessenek műsort. Abban hiszek, hogy mindenki úgy vezessen műsort, ahogy ő akar. Mindenkinek a saját stílusán belül kell a legjobbnak lennie. Én nem szeretnék nagy öreget alakítani. Kérnek tőlem ötleteket, én elmondom őket, és ennyi. Nagyon jó barátságban vagyunk Mikus Tamarával, aki a programigazgató.
Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a rádió napi szintű munkájába nem folytál bele?
Nem.
És miért vagy rossz főnök?
Mert egy darabig csak vigyorgok, aztán teljesen érthető módon azok, akikre vigyorgok, azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. Aztán egyszer elszakad a cérna, és akkor vörös fejjel üvöltök.
A Marslakók bukása után többször nem próbálkoztál saját tévéműsorral. Nem lehetett volna ez csupán a tanulópénz?
Ha az ember a műanyaggyártásban bukik meg, akkor előállhat egy új vállalkozással. Egy sorozat azonban a nézettségen áll vagy bukik. Ha az ember ekkorát bukik eggyel, és aztán elindít egy másikat, akkor annak nagyon-nagyon nehéz, vagy inkább lehetetlen feltornázni a nézettségét, mert nem bíznak benne. Ilyen hendikeppel teljesen felesleges belefogni. Tudomásul kell vennem, hogy én többé ilyesmit nem csinálhatok. És ezt nem szomorúan mondom.
A reggeli kereskedelmi rádiózásban lehet még nagyot újítani?
Itt egy kis újítás is sokat számíthat. Én most csak azt érzem, hogy vége a haverok váll-lapogatásának, ezért beültem egyedül a stúdióba, és vendégeket hívok. Sokan feltették a kérdést, hogy a média jelenlegi lebutulása a média miatt ilyen, vagy a hallgatói igények tették ilyenné? Ki alkalmazkodik kihez? Én most hoztam egy olyan döntést, hogy abból fogok kiindulni, hogy a média a hibás. Próbálok egy szórakoztató, mégis kicsit komolyabb műsort csinálni, aztán meglátjuk, mit szólnak hozzá a hallgatók. Ha fingot gyújtunk – mint ahogy Balázsék Vundersőn és Zuperszexi című tévéműsorában tényleg megtörtént –, az biztosan elér egy erre érzékeny tömeget.
És azok is beszélni fognak róla, akiket ez megbotránkoztat.
Igen, bár mondjuk a Vundersőn esetében ez pont nem volt elég. Rövidtávon nagyobb közönséget lehet elérni a durvasággal, meg azzal, ha kiröhögünk dolgokat, meg belekötünk dolgokba. Balázs a Bochkor Gabiba még a hajszíne miatt is belekötött, meg úgy egyébként általában mindenkibe. Ugye nem gondoljuk, hogy akibe én most belekötöttem egy csendes, kedves áldozat? Ő maga ment át lánctalpakkal eddig bárkin. Durvaságban nem szeretnék az ő műsorukra rálicitálni, ez nálam ízlésbéli kérdés. A kísérletem tárgya az, hogy kezdjünk el beszélgetni a rádióban értelmes, épeszű dolgokról. Különböző módon értelmes dolgokról, mert volt szó nálunk a protokollról, a Brexitről, sorozatnézési szokásokról és az UFO-megfigyelésről is. Szó nincs arról, hogy ezek ilyen komolykodó dolgok lennének, rumlit így is lehet csinálni, az adások ettől még lehetnek viccesek. Ha nem kifejezetten szomorú a téma, akkor lehet róla értelmesen és szórakoztatóan beszélgetni: én azt hiszem, hogy ehhez értek.
Nem túl nagy a kockázata annak, hogy a beszélgetőtársaid személyiségétől és beszélőkéjétől függően ingadozhat az adások színvonala?
Megtehetem azt, hogy ha kevésbé érdekesnek bizonyul az alany, akkor én többet beszélek, persze anélkül, hogy megbántanám vagy megaláznám a riportalanyt. Inkább viccre veszem a dolgot.
Teljes szabadságot kaptál a rádiótól?
Azt mondták, hogy azt csinálok, amit akarok, és majd körülbelül fél év múlva megnézik a számokat. Rögtön nem várhattunk nagy csodát, mert az utolsó pillanatban derült csak ki, hogy én csinálom a műsort, az előzetes promóció minimális volt, a plakátok is csak két nappal az első adás előtt kerültek az utcára.
Kitől származott a plakát koncepciója?
A grafikustól, de én fogadtam el, jópofának tartottam. Talán kissé élveteg a fejem, de fiatalabbnak látszom rajta a koromnál. Ha hiszed, ha nem, semmi Photoshop nincs rajta. Így nézek most ki. Kicsit úgy festek mostanában, mint a Heti Hetes elején, csak épp ősz változatban, kicsit több ránccal. Én mindig is egy kölyökfejű gyerek voltam. Ez nem áll annyira jól harmincévesen, ötvenévesen meg jól áll. Fiatalabbnak látszom tőle, és ez tök jó.
Fotó: Pitrolffy Zoltán
Azt a plusz húsz kilót nehezen adtad le, vagy leszaladt rólad?
Azért szaladt le, mert megismerkedtem a mostani feleségemmel. A Class FM megszűnése után a programozás tette ki az életemet. Ez nekem nagyrészt éjszaka ment jól, amikor nem zavartak telefonokkal meg e-mailekkel. Szeretek programozni, és termékeny is vagyok. Olyan programokat raktam össze egyedül egy-két hónap alatt, amin máshol egy komplett csapat dolgozik egy éven át. Fáj is a hátam azóta emiatt. Délben felkeltem, lefürödtem, beültem a székbe dolgozni, és hajnali hatkor onnan mentem az ágyamba aludni. Jellemzően a vége felé lettem éhes, éjfél után kezdtem el enni. Azt hazudtam magamnak, hogy ez ugyanaz, mintha normális időben vacsoráznék, csak el van csúszva a napom. Nem ugyanaz. Ezt évekig csináltam. Valószínűleg van egy szerencsés genetikám, hogy ebbe nem haltam bele, vagy nem lettem ötszáz kiló. Egyetlen pozitív hozadéka volt a kifordult életritmusomnak: amikor időnként meghívtak egy buliba, én voltam a bulikirály, mert a többiek hajnali három-négy felé már kókadoztak, én meg még azon agyaltam, hová menjünk tovább. (nevet) Aztán belépett az életembe a feleségem, aki tízkor fekszik és hatkor ébred, nekem meg, ha időt akartam tölteni vele, alkalmazkodnom kellett az életritmusához. Egyhetes átszoktató kurzussal átszoktam. A szerelemért annyi mindent megtesz az ember.
Ezután mennyi idő kellett ahhoz, hogy a húsz kiló lemenjen rólad?
Kettő hónap. Úgy megijedtem! Én akkor tényleg nagyon bepánikoltam. Úgy fogytam, hogy közben normálisan ettem, csak épp normális időben, és talán csokiból kevesebbet zabáltam fel, de diéta vagy sportolás nem volt. Egy onkológus ismerősöm javaslatára azért megvizsgáltattam magam.
Jobban érzed magad a bőrödben azóta?
Sokkal.
A reggeli műsorvezetés miatt nem kellett feladnod a programozói életedet?
Amikor elkezdtem, volt egy átállási periódus: akkor azt hittem, bele fogok halni. Én korábban is hatkor keltem, mert a feleségem akkor ébred, de most fél ötkor kell, és a hat és a fél öt között ugyan csak másfél óra van, mégis két teljesen különböző világ, egy másik univerzum. Annyira korán lefeküdtem, hogy simán fel tudtam 4:30-kor kelni, meg izgatott is az egész. Tízig levezettem a műsort, délig-egyig még pörögtem tovább, aztán egykor filmszakadás. Az első héten ilyenkor azt gondoltam, lefekszem egy órára, aztán felkeltem este nyolckor. Ettem valamit, és visszafeküdtem aludni. Gondolhatod, hogy emellett nem maradt időm programozni. Ez azért jó, mert közben aktív megrendeléseim vannak. Szerencsére idővel sikerült összeszednem magam, már jut rá időm.
Egyedül dolgozol?
Egyedül programozom, de a pénzügyekben és a megrendelőkkel való kapcsolattartásban azért van segítségem. Az évek során rá kellett jönnöm, hogy gyorsabban megcsinálom magam a dolgokat, mintha elmagyaráznám másoknak, hogy pontosan mit szeretnék.
A média vagy a programozás hiányozna jobban, ha valamelyiket nem csinálhatnád?
Belehalnék, ha nem programozhatnék. Tizennégy éves korom óta csinálom.
Szóval elsősorban programozóként, és csak másodsorban rádiósként definiálnád önmagad?
A műsorvezetés hiányába nem halnék bele. Ezek szerint én inkább programozó vagyok.
A programozás elég magányos tevékenység. Nem unod?
A korábbi kapcsolataimnak biztosan nem használt, hogy őszinte legyek. Én egyke vagyok. Elvoltam kollégák nélkül.
Számomra csak erre az interjúra készülvén derült ki, hogy van egy nagy, húszas éveiben járó fiad. Csak én nem hallottam róla, vagy a nyilvánosság előtt titkoltad?
Nem titkoltam, de ha az ember épeszű, akkor nem csinál közszereplőt a gyerekéből. Ez legyen az ő döntése. Hároméves koráig itt-ott szerepeltem vele. Ő egy nagyon kedves fiú volt világ életében, egy olyan jó gyerek, amilyenről csak álmodik minden szülő. Nem is értem, mert én nem vagyok az. Nagyon figyeltem rá már a kezdetektől, és sosem mondta, hogy nem szeretné, de valahogy hároméves kora körül elkezdtem legbelül érezni, hogy nincs kedve mondjuk egy közös fotózáshoz. Mintha bújt volna a kamera elől, mintha haza akart volna menni. Az ember ismeri a saját gyerekét. Ezt üzenetnek fogtam fel, és azonnal abbahagytam vele az összes szereplést. Sosem hiányolta később.