Rengeteget láthatunk mostanában: színház, filmek, sorozat. Mi az, amin legutóbb sokat dolgoztál?
Három színházban játszom jelenleg. Az Átriumban, a Vígszínházban, és az Orfeumban. Ez utóbbiban nemrégiben mutattunk be egy nagyon szórakoztató előadást, amelynek létrejöttében nem csak színészként, hanem magánemberként is részt vettem, hiszen ez a darab a férfi és a nő kettőséről szól. Szerelemmel, féltékenységgel, vitákkal, egyetértéssel, sértődésekkel és összhanggal. Egyszóval mindennel, ami két ember kapcsolatát jellemzi. Az Ágyban párban című előadásban Parti Nóra a partnerem. Ebben a Tallós Rita rendezte kétszemélyes darabban nagyon szórakoztató módon mutatjuk be egy pár életét. A monológok és dialógok felváltva követik egymást: a főhősök beszélnek a tapasztalataikról, az álmaikról, az előítéleteikről, történetekről a közös és saját múltjukból. Az idősíkok összemosódnak az álmaikkal; azzal, amit szerettek volna, és azzal, amire vágynak. A férfi főszereplő hol hétköznapi férj, hol flegma sztár, máskor féltékeny szerelmes, vagy épp neander-völgyi ősember. A nő pedig mint feleség, mint diáklány, mint naiv rajongó vagy hercegnő. Ezek a folyamatosan változó karakterek és helyzetek rajzolják ki végül egy párkapcsolat színeit, alapvetően az intelligens humorra építve, zenei aláfestésekkel és betétdalokkal.
Az Orfeum színház Ágyban párban előadásban Parti Nórával (Fotó: Rédei Ferenc)
Milyen vagy, amikor nem dolgozol? Milyen Hevér Gábor a hétköznapokban?
Egy vidéken élő családapa vagyok, aki imád fát vágni, kertészkedni és teljesen hétköznapi életet élni. Nagyon szeretek horgászni, illetve a sportot is igyekszem beilleszteni az életembe. Eljárok edzőterembe, vagy a kutyáimmal sétálok egy nagyot a környéken, akik szintén családtagok nálunk. Mostanában egyébként a barátaimmal szoktunk amerikai focizni is, összeálltunk páran, és nagyon élvezzük a meccseket.
Úgy hallottam jól is főzöl…
Édesanyám egyedül nevelt, így korán meg kellett tanulnom főzőcskézni. Rá voltam kényszerítve arra, hogy kinyissam a szakácskönyvet. Nem akartam tojásrántottán élni, amikor egyedül voltam otthon. Azóta olyannyira megtetszett a konyha világa, hogy mindent megtanultam elkészíteni. Leveseket, húsokat nagyon szeretek sütni-főzni, egyszer még egészséges sütit is sütöttem kölesből. Nem rajongok a zsíros ételekért, sokkal inkább arra figyelek, hogy jó minőségű húsokat egyek.
Mennyire veszed ki a részedet a gyereknevelésből?
Az oroszlánrészét a feleségem végzi, hiszen ő otthon van a kisebbik lányunkkal. Amikor hazaérek, én is teljes mértékben elvégzem apai teendőimet. A kislányunk, Berta most lesz kétéves, őt pelenkázom, etetem, ellátom bármikor, és persze rengeteget játszok vele. A nagylányom, Vilma már tizenkét éves, nála most kezdődik a kamaszkor. De szerencsére ő a nyugodtabb gyermekünk, mindig azt mondtuk rá, hogy tökéletes álomgyerek.
Ennyi különbség van a két gyerek között?
Igen, tűz és víz a kettő. Nem tudom milyen lehet egy fiúval, mert lányos apuka vagyok, de szerintem Berta olyan lehet, mint egy fiú. Ő sokkal elevenebb, mint Vilma volt. Ha felébred, onnantól be nem áll a szája. Hiába szeretnék aludni reggel, mert éjjel értem haza, ő kel, és engem is ébreszt. Mindez csodálatos, hiszen ezt átéltem tíz éve is, csak akkor tíz évvel fiatalabb is voltam. Most már fáradtabb vagyok reggelente. De persze imádom az apaszerepet, a lányok szerintem nagyon apásak. Sokat dolgozom mostanában, ezért ha velük vagyok, az mindig öröm mindannyiuknak. Én vagyok az engedékenyebb is, bármire rá lehet venni. Egy jó apának egyébként is vajból van a szíve.
Hevér Gábor a BUÉK című film budapesti plakátfotózásán, Nánási Pál fotóstúdiójában (Fotó: Vadnai Szabolcs)
A nagylányod már kamaszodik, nem félted őt az udvarlóktól?
Mindannyian éltünk már át csalódásokat, és amíg felnőtté válik egy ember, mindenki tapasztal ezt-azt. Nem aggódom túl, ez az élet rendje, csak ne kerüljön rossz helyzetbe. De persze én mindig ott állok majd mögötte. Mostanában inkább attól félek, hogy ő is a színjátszást választja majd, mert egyre többet hallom tőle, hogy színésznő akar lenni. A nagykovácsi színjátszóba jár, zenél, táncol, minden adottsága megvan, hogy ezt a szakmát válassza. Én pedig azt szeretném, hogy ne hamarkodja el a döntését. 18 évesen ráér majd arról határozni, mivel szeretne foglalkozni. Ez egy kőkemény szakma, sok-sok lemondással. Azt látom, hogy nagyon érdekli őt a színház világa, szinte az összes darabot látta, amiben játszom. Már háromévesen végignézte a háromórás János vitéz előadást a Nemzeti Színházban.
A színház mellett mit csinálsz még?
Rendszeresen forgatok, az utóbbi hónapokban elég sok munkám volt. Sokszor keltem hajnali négykor, és éjfél előtt soha nem voltam itthon. Az ilyen időszakok kicsit megterhelőek számomra, de a családdal töltött idő és a sikerek feltöltenek.
Elmúltál 50 éves, ennyinek is érzed magad?
Nem érzem magam „öregnek”, ugyanúgy fáj a térdem, mint korábban. 2016-ban elszakadt a térdszalagom, műtötték a lábamat, ez ellen nincs mit tenni. És még most is meg tudok tanulni 16 darabot egyszerre. Nem érzem magam máshogy, mint negyven évesen. Nem foglalkozom a korommal. Inkább elgondolkoztam azon, hogy most már picit lassítanom kellene. Nem is a fáradtság miatt, hanem azért, hogy a családommal lehessek és egy kicsit több időm legyen magamra is. Az élet rövid, már én is átléptem a B oldalra, és szeretném az életem hátralévő részét úgy élni, hogy minden pillanatban boldog vagyok.
Volt olyan szerep, amit nem vállaltál el valamiért?
Soha. Amit rám kiosztottak, azt mindet eljátszottam függetlenül attól, hogy rám szabták-e vagy sem. Egyszer fordult velem az elő, hogy megkérdezték, ez a szerep tetszene-e, na arra nemet mondtam. De kiosztott szerepet mindig eljátszottam.
Nem gondolkoztál azon, hogy mást csinálj, mint a színjátszás?
De igen. Gondolatban már megfordult a fejemben, sőt nagyon fiatalon voltam szerkesztő-riporter az MTV-nél, és dolgoztam újságíróként is. Ez azonban egy másik világ. Nekem a színjátszás az életem, és az is marad mindig…
Hevér Gábor a BUÉK című film budapesti plakátfotózásán, Nánási Pál fotóstúdiójában (Fotó: Vadnai Szabolcs)
