Sztárok

Haagen Imre: „Ha tehetném, minden héten elmennék egy nyugdíjasotthonba” – a Drága örökösök sztárjával beszélgettünk

Haagen Imre a bukott polgármestert, Attilát alakítja a Drága örökösökben. Amióta a sorozatban játszik, sokan megismerik az utcán, színészi karrierje felívelőben, de a terve az, hogy profi énekesként is megismerjék az emberek. A szinkronszínésszel beszélgettünk terveiről, néhány évvel ezelőtti betegségéről, segítségnyújtásról és az apaságról.

Mit jelent számodra az nlc.hu?

A nők számomra valami csodák. Életem női, a feleségem és a lányom nagyon fontosak számomra. Azt gondolom, mindig azon vagyok, hogy megtaláljam a közös hangot velük. Emellett szívesen állok ki a jó ügyek mellett, amiben az nlc.hu is elkötelezett.

Ökörapáti bukott polgármestere jelentősen megváltozott a Drága örökösök harmadik évadára. Sokat tudtál fejlődni a karaktered megformálása közben?

Azzal, hogy ezt a fickót kiütötték a polgármesteri székből, és elvitték a börtönbe, nekem egy hatalmas ajándék hullott az ölembe, lényegesen színesebb ugyanis a figurám, mint amilyennek az elején kinézett. Szakmailag ez egy lubickolás! Az elején gonosznak tűnő figurából kvázi egy lúzerbe mentem át.

A sorozat mellett aktívan dolgozol a szinkronban is. Nem féltél attól, hogy a kamera előtt kell helytállnod?

Azt gondolom, hogy a színház, a szinkron és a filmszínészet három különböző szakma. Kicsit olyan, mint hajót és repülőt vezetni. Attól, mert az egyikben profi vagyok, a másikkal még simán lezuhanhatok. Nekem az egy óriási lehetőség volt, hogy meg tudom mutatni egy ilyen szerepben magam. Filmeztem eddig is, de nem voltam országosan ismert, nem tudták, hogy én ehhez is értek.

Haagen Imre (Fotó: Czvitkovits Judit)

Haagen Imre (Fotó: Czvitkovits Judit)

Korábban nem ismertek meg a hangod alapján?

Régen is volt olyan, hogy fizettem a postán, és megkérdezték, hogy ugye maga szinkronizál, de az egy egészen más szint, amikor az utcán sétál az ember, és köszönnek neki az emberek.

A sorozat és a szinkron mellett ceremóniamesterként, zenészként és dalszövegíróként is tevékenykedsz. Jó, ha az ember több lábon áll?

Gazdasági szempontból mindenképp, de nem tudnám úgy elképzelni az életemet, hogy csak egy dolgot csinálok. Ceremóniamesterként egyre kevesebbet vállalok, de rengeteget műsort vezetek élő rendezvényeken, jelenleg is írok dalszövegeket, zenélek a zenekarommal, a Chilli Jam Sessionnel és szólóban is énekelek. Érkezési sorrend van, ami előbb bekerül a naptáramba, azzal foglalkozom. Nem minden fér bele, de élvezem azt, hogy sok dologra tartanak alkalmasnak, feltöltenek engem.

Mi az, ami a sorozat miatt most háttérbe szorult?

Talán egy kicsit a dalszövegírás. A többieket nem megbántva, nekem óriási dolog, hogy Tunyogi Péternek, az Alma zenekarnak vagy a Bojtorjánnak írhattam dalszöveget. A szövegírás egy olyan elmélyülést igényel, ami a szövegek tanulása mellett nehezebben fér bele.

Fotó: Czvitkovits Judit

Fotó: Czvitkovits Judit

Ha jól tudom, a kislányodnak is írtál egy dalt? 

A kisfiam Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam című dalát nagyon szereti énekelni. Kitaláltam, hogy ezt átírom Édes kislányomra, szigorúan házi használatra, hiszen nem az én dalszövegem az eredeti változat. Ugyanakkor addig-addig ért bennem ez a történet, hogy írtam egy vadonatúj dalt egy zongorista barátommal, György Ákossal. Az Édes kislányomnak sem zeneiségében, sem szövegében nincs köze az Édes kisfiam című dalhoz, viszont most már elmondhatom, hogy mindkét gyerekemnek van egy kedvenc dala.

Dalszövegíró vagy, mégis legtöbbször más dalait énekeled. Miért alakult ez így? 

Amióta az eszemet tudom, írok dalokat, csak eddig nem álltak jól a csillagok. Mások dalait énekelni egy fokig élvezetes, ráadásul én csak olyan dalt adok elő, amivel azonosulni tudok. Ugyanakkor, ha az ember dalszerző, akkor az elkerülhetetlen, hogy egyszer a saját dalaiddal gyere elő.

Most is éppen azokon dolgozol a sorozat mellett?

Jó dolgok jönnek szembe, ami szorosan összefügg azzal, hogy a Drága örökösökben vagyok. Engem ez megerősít abban, hogy jó, amit csinálok. A terv viszont az, hogy jobban megismerjenek az emberek énekesként, mert igazából a karrierem elején így indultam, most mégis ezt tudják rólam a legkevésbé. Épp ezért örültem a ti karácsonyi megkereséseteknek is, amikor az idősek otthonában adhattam elő.

Fotó: Czvitkovits Judit

Fotó: Czvitkovits Judit

Szeretsz másokon segíteni?

Hihetetlenül szeretek az embereknek segíteni, amiben talán az is benne van, hogy az édesanyám már nem él, és borzalmasan érzem a hiányát. Az idősek otthonában Konsztantyin Szimonov Várj reám című versét adtam elő, ami csak Darvas Ivántól lelhető fel magyarul a videómegosztó oldalakon. Én ehhez készítettem egy saját zenei alapot, mert szerettem volna olyasvalamit vinni, ami az idős generációnak egy őskövülete. Az egyik idős néni az előadás után könnyes szemmel fogta meg a kezem, hogy ő átélte a dalban elhangzottak, és mennyire hálás az élményért. Nagyon jó érzés volt, ha tehetném, minden héten elmennék egy nyugdíjasotthonba.

Édesanyád milyen útravalóval látott el az életben?

Anyukám akármekkora tempóval nyomta, nem tudott apuka is lenni. Ha mondjuk leáll a fűtés, akkor az egyik szülőnek is van rá megoldása és a másiknak is. Akinek csak egy szülője van, akármilyen nagyszerű ember, az csak egyféle módot tud neki megmutatni. Ez az élet későbbi részében lehet hátrány.

Te próbálod magad jobban beleadni apaként?

Igen, ezt jól látod, én főállású apa vagyok. Egyszerűen imádom a gyerekeimet, és ebben biztos van valami, hogy amit én nem kaptam meg, azt nekik meg akarom adni. Iszonyúan fontosak, nem tudom elképzelni, hogy meg fognak nőni, 10 éves a kisfiam, a lányom 13.

Volt egy nagyon komoly betegséged, amiről eleinte nem akartál beszélni, aztán mégis úgy döntöttél, hogy kiállsz a nyilvánosság elé. Miért tartottad ezt fontosnak?

Alapvetően nem gondolom, hogy az én magánéletem bárkire is tartozna. Egyrészt volt egyfajta nyomás, hogy beszéljek róla, másrészt az volt bennem, hogyha egy embernek is tudok segíteni azzal, hogy én kiállok, az már megéri. Hihetetlen volt, hogy a vallomásom mit váltott ki az emberekből. Sok üzenetet kaptam, megköszönték, hogy én ezt elmondtam, mert nekik sokak jelentett. Ugyanakkor nem szeretném, ha mindig arról írna mindenki, hogy én vagyok az a híresség, aki felgyógyult a rákból.

Fotó: Czvitkovits Judit

Fotó: Czvitkovits Judit

Hogyan tartottad magadban és a családodban a lelket?

A mélyén ennek a történetnek egyáltalán nem volt hangom, nem éreztem ízeket, amit egy egészséges ember el sem tud képzelni. Akkor az járt a fejemben, hogy ugye fogok még énekelni, mert nekem az a mindenem. Szerencsére minden helyreállt, végig terveim voltak, élni akartam.

Sok dalszövegíró úgy dolgoz fel egy ilyen nehéz időszakot, hogy kiírja magából a történteket. Te is így tettél?

Egyetlenegy verset írtam erről, ami fent van a videómegosztón is, Lélekhang a címe. Ebben én kiírtam, amit gondolok az életről és halálról, de ennyi. Nem akarok olyan ember lenni, aki ebből hasznot húz.

Olvass még a Drága örökösökről az nlc.-n:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top