Az elnök emberei (1976)/Nixon (1995)
Amit bemutat(nak): A Watergate-ügyet kívülről és belülről.
A XX. századi amerikai történelem egyik legnagyobb botránya volt a Watergate-ügy, melynek során kiderült, hogy a republikánusok titkosszolgálati eszközöket használva figyelték meg a demokraták választási főhadiszállását, ráadásul a megfigyelőket titkos pénzalapokból közvetlenül Richard Nixon elnök környezete finanszírozta.
Ami bemutatja:
Az esetet a Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein tárta fel, és tette világszerte ismertté, és a két oknyomozó újságíró munkájáról egészen zseniális és aprólékos film készült még a hetvenes évek közepén, ami politikai háttértudás nélkül, pusztán thrillerként nézve is teljesen élvezhető, de a történelmi részletek is a helyükön vannak. Ha pedig valaki kíváncsi az ügyre Nixon elnök szemszögéből nézve is, annak a Nixon című háromórás, monstre életrajzi filmet tudom ajánlani jó szívvel, Anthony Hopkins élete második legjobb alakítását nyújtja benne.
Sztálingrád (1993)
Amit bemutat: Sztálingrád egyre jobban elhúzódó, és egyre reménytelenebbé váló ostromát a második világháborúban.
Sztálingrád ostroma egyike a történelem leghosszabban elhúzódó ütközeteinek, ahol városi csatában a németeknek szinte épületről épületre kellett bevenniük a szovjetek által kétségbeesetten védett várost, és utánpótlás híján szép lassan elfogyott a lendület, az egyre zordabbá váló időjárás pedig lassan, de biztosan megfordította a küzdelmet a helyiek javára.
Ami bemutatja:
Kezdjük rögtön azzal, hogy a filmet semmiképp se keverjük össze a 2013-ban készült azonos című, de sokkal rosszabb filmmel. Az 1993-as Sztálingrádot a németek készítettek, és bevállaltan a saját szemszögükből, néhány fronton harcoló katona sorsán keresztül mutatják be a háború történéseit, ami sokkal kegyetlenebb volt a legtöbb világháborús küzdelemnél. Ez részben annak volt köszönhető, hogy Sztálin semmi szín alatt nem akarta elveszíteni a nevét viselő várost, nem engedte meg katonáinak a visszavonulást, akik így a végsőkig harcoltak a németek ellen, mert tudták, hogy visszafordulva a biztos halál és a sortűz várna rájuk.
Az első ember (2018)
Fotó: Profimedia
Amit bemutat: Az amerikaiak Holdra szállását, és a tettet elsőként végrehajtó embert, Neil Armstrongot.
Miután a Szovjetunió elsőként lőtt ki embert a világűrbe, aki ráadásul sikeresen vissza is tért a Földre, óriási versenyfutás kezdődött azért, hogy az amerikaiak valahogy beérjék őket, és a hidegháború az űrben feléjük billenjen. Egyértelmű volt, hogy ha nem csillagos-sávos lobogós ember léphet a Holdra először, a szovjetek óriási lélektani előnyhöz jutnak, ezért az amerikaiak Neil Armstronggal az élen belehúztak, hogy megnyerjék a versenyt.
Ami bemutatja:
Az első ember nem annyira a háttérben megbúvó politikai csatározásra fókuszál, hanem magára az űrhajósra, aki a feladatot végrehajtja. Hihetetlen aprólékossággal és hitelességgel mutatja be, hogy a korabeli asztronautáknak sokszor milyen sufnituning körülmények között kellett dolgozniuk, és milyen elképesztően nagy esélye volt annak, hogy belehalnak a munkájukba.
Schindler listája (1993)/Saul fia (2015)
Amit bemutat(nak): A második világháború legembertelenebb oldalát, a holokausztot.
A történelem során már számos népirtást követett el és élt át az emberiség, de ezek közül is az egyik legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő kétségtelenül a holokauszt volt, ám hiába hallottuk az elképesztő számokat a koncentrációs táborokban elpusztult zsidókról és más kisebbségekről, a fantáziánk nem adhatta vissza, hogy milyen volt az élet ezeken a földi pokolnak beillő helyeken.
Ami bemutatja:
Bár a Schindler listája előtt is bőven készültek filmek a holokauszt témájában, Steven Spielberg mozija tette érthetővé és érzékelhetővé a nagyközönség számára is, hogy mit éltek át azok az emberek, akik bekerültek egy olyan halálgyárba, mint Auschwitz. Bár a nácikat kiszolgáló, majd később mégis zsidó életeket mentő Oskar Schindler története igaz volt, a hollywoodian érzelmes feldolgozásmód miatt mégis támadások érték a filmet. Hollywoodi érzelmeskedéssel biztosan nem lehet megvádolni a Saul fiát, ami egyenest a pokol közepére visz bennünket, és bemutatja a haláltáborokban szolgáló sonderkommandósokat, akiknek zsidóként az volt a dolguk, hogy elégessék meggyilkolt társaik holttestét. A két film együtt már átfogó képet kínál.
Örök tél (2018)
Amit bemutat: A málenkij robotot, és a gulágra kerülő asszonyok sorsát.
A II. világháborúban a benyomuló szovjet katonák számtalan magyar férfit és nőt vittek el kényszermunkára, akik sokszor abban a tudatban hagyták el otthonukat, hogy csak néhány hétről van szó, amiből sok esetben évek lettek, a szerencsétlenebbek pedig nem élték túl, és sosem térhettek haza. A munkatáborok célja az volt, hogy általuk ingyen munkaerőt biztosítsanak a Szovjetuniónak: első körben Magyarországról a német nemzetiségűeket, a svábokat vitték el, de ha nem találtak köztük eleget, akkor elvittek magyarokat is. Magyarországról legalább százezer embert hurcoltak el, és 30-40 százalékuk biztosan odaveszett.
Ami bemutatja:
A szovjet gulág táborok világát messze nem énekelték meg annyiszor, mint ahány film a holokausztról készült, épp ezért volt különösen fontos Szász Attila filmje, az Örök tél elkészülte, aminek alapjául Havasi János Lánykák, az idő eljárt című könyve szolgált, melyet a szerző édesanyja visszaemlékezései alapján írt. A film nem átfogó képet akart adni a málenkij robot világáról, inkább egy személyes sorsra, Irénére fókuszál, aki sok társával együtt próbálja túlélni a kényszermunkát a mínusz harminc–negyven fokban. A főszereplő Gera Marina nemzetközi Emmy-díjat kapott az alakításáért, méghozzá nem véletlenül.
A Titanic éjszakája (1958)
Amit bemutat: A Titanic óriáshajó jéghegynek ütközését, elsüllyedését, valamint az utasok és a személyzet tragédiáját.
A XX. századi hajózás egyik legismertebb katasztrófája fájó pont volt a nemzetközi hajózásban, rengeteg áldozatával nemcsak a kortársak számára volt hírértékű, hanem most, bő egy évszázaddal az események után is beszélünk még róla.
Ami bemutatja:
Bár a Titanic kapcsán James Cameron 1997-es, rengeteg Oscar-díjat kapott filmjét szokás alapműnek tekinteni, és a rendező valóban a hajó hitelesen megépített másán dolgozott, ráadásul olyan elképesztő trükkarzenál állt a rendelkezésére, amiről korábban senki sem álmodhatott, mégsem lehet azt mondani, hogy filmje igazán átfogó képet adna a hajó katasztrófájáról, részben annak következtében, hogy egy fikciós szerelmet állított középpontjába két eltérő osztályba tartozó ember között, akik a való életben még csak nem is találkozhattak volna. Ezzel szemben A Titanic éjszakája számos szereplőt mozgat a hajó életének minden területéről, így átfogóbb képet nyújt, technikai szakértőnek pedig Joseph Boxhallt vették fel, aki maga is túlélője volt a katasztrófának. Így is becsúsztak azért bakik: a hajó kettétörését például azért nem mutatják, mert a korszak kutatásaiban még nem szólt arról a fáma, hogy a Titanic kettétörött volna, erre csak később jöttek rá.
12 év rabszolgaság (2013)
Amit bemutat: Kendőzetlenül, a szokásos hollywoodi szépelgés és hatásvadászat nélkül a rabszolgák életét.
A rabszolgák többsége írástudatlan volt, és azok közül, akik tudtak írni–olvasni, szinte senkinek nem volt lehetősége arra, hogy papírra vethesse a történetét, így nincs egyszerű dolga azoknak, akik hiteles forrásból akarnak tájékozódni erről. Ezért is számított különleges alapanyagnak Solomon Northup története, aki tizenkét évet töltött délen rabszolgaként, majd később már szabad emberként tudott visszaemlékezni ezekre az éveire.
Ami bemutatja:
Bár Northup könyvét is érte néhány támadás, utólag a történészek bizonyították, hogy teljesen hiteles mindaz, amit bemutat, a könyvből készült film pedig alig változtatott az alapanyagon, időnként szó szerint idézi azt, és a leghihetetlenebbnek tűnő részek érdekes módon mind a könyvből valók. A legtöbb mozi általában egy fellázadó rabszolga, vagy egy rabszolgákkal jót tevő fehér ember szemszögéből foglalkozott a témával, de a 12 év rabszolgaság nem a kivételt akarta megmutatni, hanem a szabályt. Hogyan működtek a rabszolgapiacok? Milyen munkát végeztettek velük? Hogyan büntették őket? Ebben a filmben minden kényelmetlen részlet a helyén van.
Spotlight: Egy nyomozás részletei (2015)
Amit bemutat: Hogyan buktatta le egy maroknyi oknyomozó újságíró fáradhatatlan munkával a katolikus egyházat, akik rendre kimentették pedofil katolikus papjaikat a bajból, és eltussolták a botrányt.
Semmi sem rombolta jobban a katolikus egyház hírnevét és tekintélyét az elmúlt száz évben annál, mint amikor lassan, de biztosan világszerte kezdett kiderülni, hogy hány és hány pedofilügyet tusoltak el, és hány sáros papjukat mentették ki a felelősségre vonás terhe alól. A dominó az Egyesült Államokban dőlt le először a kétezres évek elején a Boston Globe kitartó újságírócsapatának köszönhetően, és az eset azóta is újabbnál újabb hullámokat ver világszerte, még nálunk, Európa keletebbi felén is, például Lengyelországban.
Ami bemutatja:
Tom McCarthy rendezőnek rengeteg anyag állt a rendelkezésére, hiszen a Boston Globe újságírói gazdagon feldolgozták a témát, ráadásul a filmesek rendelkezésére álltak, és örömmel segítettek nekik azért, hogy a film hitelesen mutassa be azt az elképesztő nyomozómunkát, amit véghez vittek, és azt, hogy ők maguk is mennyi mindent kockáztattak azzal, hogy egy erősen katolikus városban magát a katolikus egyházat merték betámadni. A film a modern történelem egyik kulcsfontosságú eseményének hiteles krónikája, bár az itt bemutatott események csak cseppek egy egyre nagyobbá terebélyesedő tengerben.
