37 éve él boldog házasságban Bay Éva és férje, Marczali László. A pár sok mindent megélt ez idő alatt, de a féltékenység sosem ütötte fel a fejét a kapcsolatukban. Most közösen mesélnek arról, hogyan változott meg a kapcsolatuk az elmúlt időszakban, hiszen a tévés 18 kilótól szabadult meg az utóbbi pár hónapban.
„Nagy teljesítmény Évától, hogy lefogyott, de tőlem még nagyobb, hogy elviselem azóta is. Azóta zsizseg mindenen, rengeteg energiája van, hamarabb ott terem mindenhol, semmit nem hagy nekem megoldani – kezdte nevetve László. – Mindig azt mondogatta Éva, hogy milyen jó lenne, ha akkora férje lenne, mint Bud Spencer, mert akkor plusz kilókkal is vékonynak tűnne, de ez nem jött be neki. Én a 70-es évek óta ugyanannyi kiló vagyok, és a sportnak köszönhetően izmos a testalkatom… De nekem Éva mindenhogy tetszett, akkor is, mikor ducibb volt! Persze nagyon tetszik, hogy újra olyan az alakja, mint 40 éves korában” – mesélte tréfásan az operatőr.
„Azért én nagyon boldog vagyok, hogy sikerült lefogynom – vette át a szót Bay Éva –, és igazából Laci is folyton dicsér, és bókol azóta. Valójában, köztünk mindig megvolt a kémia, és arról se feledkezzünk meg, hogy régen én is jó csaj voltam, szóval egyikünknek sem volt oka féltékenységre. 37 éve vagyunk együtt, de sosem veszekedtünk, mindig nagy szeretetben éltünk. Mióta nyugdíjasok vagyunk, még többet vagyunk együtt, most pedig a karantén miatt tényleg minden percet egymással töltünk. Hazugság lenne azt állítani, hogy néha nem megyünk egymás agyára, de azért elég jól bírjuk. Laci minden délelőtt leszökik a házunk aljában kialakított edzőhelyre, de nincs szerencséje, mert oda is utánamegyek. Én tornázom, szobabiciklizek, és teszek róla, nehogy unatkozzon” – tette hozzá nevetve Éva, aki szerint ezeket a nehéz napokat csakis humorral lehet túlélni: „Mindennap röhögünk valamin, kis poénokon, bármin, máshogy megőrülnénk. Voltak már nehéz időszakok az életünkben, most ez is olyan, de tudom, hogy túl leszünk rajta. Amikor megszületett a fiunk, Laci majd egy hónapra külföldre utazott dolgozni. Ottmaradtam egyedül egy újszülöttel, ráadásul akkor még a technika sem volt ilyen fejlett, napi egyszer tudtunk csak telefonálni.”