Valószerűtlen elnök volt egy olyan országban, ahol – több mint 160 évvel a rabszolgák felszabadítása után – ma is lüktet a rasszizmus. Nagy ígéretekkel érkezett a Fehér Házba, és bár 8 évig ott is maradt, neki sem sikerült mindet tartania. Politikája, döntései és valódi hatékonysága vita tárgya, ám abban szinte mindenki egyetért, hogy egy színesbőrű férfi megválasztása történelmi jelentőséggel bírt, és rég volt – talán azóta sem akadt -, olyan karizmatikus vezető, mint a ma 59 éves Barack Hussein Obama.
Bár a jelenlegi elnök, Donald Trump gyermeteg módon többször firtatta származását, Barack Obama valóban amerikai születésű, 1961-ben a hawaii Honoluluban látta meg a napvilágot egy kansasi, angol felmenőktől származó anya, Stanley Ann Dunham és egy kenyai apa, Barack Obama gyermekeként.
Obama apja nem sokkal a születése után elhagyta őt és édesanyját. „Apám otthagyta a Paradicsomot és semmi, amit anyám vagy a nagyszüleim mondtak enyhítette ezt a vitathatatlan tényt” – nyilatkozta a későbbi elnök, amikor az apja hiányáról kérdezték.
Ann Dunham 1965-ben hozzáment egy évfolyamtársához a Hawaii Egyetemen, és a család kényszerből Indonéziába költözött (az ország új vezetője, Haji Mohammad Soeharto hazahívta az összes külföldön tanuló diákot, így Ann férjét is), ahol megszületett Obama húga, Maya Soetoro Ng.
Obama négy évvel később visszatért Hawaiira, ahol anyai nagyszülei nevelték (nagymamája két nappal Obama elnökké választása előtt hunyt el). Édesanyja még hazalátogatott, ám végül Indonéziában maradt, ahol antropológusként dolgozott. 1995-ben veszítette el a rákkal vívott harcát.
1979-ben Honoluluban, szalagavatón (fotó: Laura S. L. Kong/Getty Images)
Obama kiváló kosaras volt (a mai napig a chicagói csapat drukkere) és kitűnő bizonyítvánnyal végzett a Punahou Academy-n, ahonnan ösztöndíjat nyert a Los Angeles-i Occidental College-be. Két év után a New York-i Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1983-ban végzett politológia – nemzetközi kapcsolatok és angol irodalom szakon.
A fiatal egyetemista már középiskolás korában megtapasztalta a származása miatti kirekesztést és maga is küzdött azzal, hogy „kevert” családból származik. „Nem láttam hozzám hasonlókat a ruhakatalógusokban és, hát, a mikulás is fehér volt. Álltam a tükör előtt és azon gondolkodtam, hogy valami baj van velem.”
Obama a Columbia Egyetem után a versenyszférában helyezkedett el, két évig különböző cégeknél dolgozott. 1985-ben Chicagóba költözött, ahol a mélyszegénységben élőket tömörítő déli kerületben (South Side) dolgozott azon, hogy a társadalmi összefogást szervezőként előremozdítsa. Obama elmondása szerint vallási meggyőződésektől mentes háztartásban nőtt fel, bár édesanyja volt az egyik legspirituálisabb ember, akit ismert. A chicagói közösségnek hála került kapcsolatba a Trinity United Church of Christ-tal (amiből később, a csoport vezetőjét övező botrány miatt kilépett), szenátorként töltött évei alatt írt könyvében, a The Audacity of Hope-ban (aminek hangoskönyv változatáért Grammy-díjat is kapott) protestánsnak vallja magát.
A mindent megváltoztató kenyai út
Már Chicagóban dolgozott, amikor egy hónapra ellátogatott Kenyába, hogy megismerje (másik) gyökereit és meglátogassa apja sírját, aki 1982-ben halt meg egy autóbalesetben. Az út nagy hatással volt rá, olyannyira, hogy elhatározta, még többet fog tenni azért, hogy senki se érezze úgy magát, ahogyan ő érezte gyerekkorában és, hogy csökkentse az emberek közötti, előítéleteken alapuló szakadékot.
Jelentkezett és felvételt nyert a Harvard jogi karára, sőt, a Harvard Law Review szaklap első afroamerikai főszerkesztője lett. Alkotmányjogot tanító professzora, Laurence Tribe a mentora lett, annyira lenyűgözte a fiatal Obama észjárása, hogy amikor az jelentkezett, hogy tanulmányai alatt vele dolgozna, asszisztensévé fogadta kutatócsoportjában.
A Harvardon 1990-ben (fotó: Joe Wrinn/Harvard University/Corbis via Getty Images)
1989 nyarán egy chicagói ügyvédi irodában teljesített gyakorlatot, amikor megismerte a későbbi first lady-t, Michelle Robinsont. Későbbi feleségét tanácsadóként osztották be mellé és Obamának igencsak győzködnie kellett, hogy elmenjen vele randizni. De a dolgok egyszer csak felgyorsultak, és 1992-ben már férj és feleség voltak. Kenwoodba költöztek Chicago déli részén és megszületett két lányuk, Malia és Sasha. Obama polgárjogi ügyvédként dolgozott és a Chicagói Jogi Egyetemen oktatott.
A politikával Bill Clinton kampánya alatt került kapcsolatba, mikor 1992-ben ő szervezte Chicagóban az afroamerikaiak választási regisztrációját, propagálta annak fontosságát. Obama több mint százezer embert mozgatott meg és 1996-ban demokrataként bekerült Illinois állam szenátusába, ahol az állami egészségügyért felelős bizottság elnöke lett. A szegényeknek juttatott egészségügyi és jobb oktatási ellátásért lobbizott amellett, hogy LMBTQ szervezeteket támogatott és a börtönökben zajló kihallgatások visszaéléseit vizsgálta azután, hogy számos halálsoron ülő rabról kiderült, hogy ártatlan.
2000-ben vesztett a képviselőházi helyért folyó versenyben Bobby Rush ellen. Nem adta fel, kampányba és forrásgyűjtésbe kezdett, hogy aztán 2004-ben, a demokrata előválasztáson ő nyerjen, majd 70 százalékos fölénnyel megverje republikánus opponensét is.
Obamáék a 2004-es demokrata nemzetgyűlésen (fotó: Jim Rogash/WireImage)
Obama az iraki háború ellen szónokolt, kritizálta a Bush-kormányt és az indianai republikánus szenátorral karöltve kidolgozott egy törvénytervezetet, ami az orosz és kelet-európai tömegpusztító fegyverek megsemmisítésére irányult. Emellett készítettek egy honlapot, amin bárki nyomon követhette az állami adópénzek költését. Szenátori évei alatt írta meg a The Audacity of Hope: Thoughts on Reclaiming the American Dream című könyvet, ami a New York Times bestseller listájának első helyén nyitott. Obama népszerűsége már ekkor vitathatatlan volt.
Őssejtkutatás, széleskörű egészségügy és a melegek jogai
2007 februárjában, az Illinois-i Springfieldben jelentett be, hogy indul az elnökválasztáson. Szoros versenybe került a másik demokrata jelölttel, az egykori first lady Hillary Clintonnal, aki New York állam szenátora volt. 2008.november 4-én John McCain-t legyőzve lett az Egyesült Államok 44. és egyben első afroamerikai elnöke (megfogadta, ha bekerül a Fehér Házba le fog szokni a dohányzásról, ez 2010-re sikerült neki). Beiktatásán kétmillió ember jelent meg a Capitolium előtt.
Obama első száz napja eseménydúsan telt. A gazdasági válság miatt mentőcsomagot kellett kidolgoznia (kisebb, nagyobb sikerrel), majd visszavonta Bush elnök végzését, ami megtiltotta az őssejtkutatás állami támogatását. A guantánamói fogolytáborban fogva tartottak pereit 120 napra betiltotta és aláírta a bezárásának tervét (bár a fogolytábort egész elnöksége alatt végül nem zárta be) és megtiltotta, hogy a kormány tagjai lobbistáktól ajándékokat fogadjanak el.
Obama a női kvótát is emelte azzal, hogy két nőt jelölt a Legfelsőbb Bíróság megüresedő helyeire, ráadásul a 2009-ben jelölt Sonia Sotomayor az első latin származású tagja lett a Legfelsőbb Bíróságnak.
A 2008-as elnökségi kampány közepén (fotó: Charles Ommanney/Getty Images)
2010. decemberében aláírta a hadsereg „Ne kérdezd, ne mondd el” irányelvét eltörlő törvényt, így lehetővé vált, hogy nyíltan melegek és transzneműek is szolgálhassanak a hadseregnél, és támogatta a melegek házasságkötési jogát. Aláírta azt a törvényt, ami a szexuális hovatartozás miatti támadásokat gyűlöletbűncselekménynek minősítette.
Kampányának egyik alapja az Obamacare-re keresztelt egészségügyi csomag volt. Ennek az volt a célja, hogy egy állami egészségügy nélküli országban lehetővé tegye a szegényeknek az egészségbiztosítást és alapellátást akkor is, amikor elvesztik a munkájukat. Az Obamacare alapja egy állami biztosító, ami megfizethető biztosítást nyújtott 20 millió amerikainak, igaz, kötelező módon, azaz, ha valaki nem kötött biztosítást, azt bírsággal sújtották. A törvény ezen kitételére, azaz hogy kötelezően előírja a biztosítás megkötését, hivatkozva próbálta beiktatása után eltörölni az Obamacare-t Donald Trump, aki azonban nem járt sikerrel (csak a nem fizetés esetén kirótt bírságot sikerült törölnie). Trump alternatív terve kritikusai szerint a középosztályt sújtotta volna és a felsőbb rétegek kedvezett.
Obama intézkedései a közép- és alsóosztályt vették célba, külpolitikájában pedig szerette volna javítani az európai, kínai, latin-amerikai és orosz kapcsolatokat. Bár a beavatkozás ellen volt, további csapatokat vezényelt Afganisztánba és Irakból sem vonta ki azonnal az amerikai erőket. Éppen ezért, mivel elnökként az amerikai hadsereg főparancsnoka is, többen kritizálták a döntést, amikor 2009-ben neki ítélték a Nobel-békedíjat.
Obama 2011 májusában megadta az engedélyt az al-Kaida vezetőjének, Oszama bin Ladennek a kivégzésére, akit a szeptember 11-i terrortámadás atyjának tartottak. Obama a továbbiakban is próbálta meggyőzni a szenátust, hogy foglaljanak állást a közel-keleten zajló események (például a Szíriában, a civilek ellen zajló támadásokkal) kapcsolatban. Végül ebben nem járt sikerrel.
2015-ben (fotó: Alex Wong/Getty Images)
„Annyira végeztem ezzel az egésszel!”
Obamát 2012-ben újraválasztották, 2013-ban kezdte meg második ciklusát, amiben a klímaváltozás, az egészségügy és az esélyegyenlőség volt a fő fókusz. Obama nehéz helyzetbe került, ugyanis 2014-ben a demokrata párt kisebbségbe került a szenátusban, így alig tudott bármit átpasszírozni elnöksége utolsó két évében. „Annyira végeztem ezzel az egésszel” – mondta állítólag azon a napon, amikor átadta a helyét Donald Trumpnak, aki a demokrata Hillary Clinton ellen nyert. Nem örömmel tette, Trump jó ideje fente a fogát Obamára, aki ellen nem intellektuális, hanem csak érzelmi és már-már infantilis beszólásokkal próbált harcolni. Obamában kettős érzések kavarogtak, utolsó elnöki beszédében el is sírta magát:
Obama Trump győzelme ellenére mégis egy kicsit megkönnyebbült, nagyon elfáradt és vágyott a távozó elnökök viszonylag nyugodtabb életére. Írni akart, feleségével közös alapítványával foglalkozni, Michelle-t támogatni nagy sikerű könyve turnéján, és Netflix dokumentumfilmek producereként is kipróbálta magát. Boldog családi életet akart a Martha’s Vineyardban található birtokán.
A The New York Times megkérdezett több egykori Fehér Házi alkalmazottat, akik elmondták, Obama viaskodott magában, igyekezett leplezni mély ellenszenvét és dühét a milliárdos üzletemberből elnökké avanzsált Trump iránt, hogy megőrizze a róla alkotott, kiegyensúlyozott férfi képét. Nehezére esett, a lap cikke szerint Obama a fejét fogta, amikor kiderült, a Fehér Ház lakóját és tapasztalatlan, hozzá nem értő stábját jobban érdekli az ellene folytatott bosszú és az új rezidenciájába szállított étel minősége, mint bármilyen politikai kérdés.
Obama viszonylagos nyugalmát 2020 keresztülvágta. Idén, az újabb elnökválasztás évében, nem csak egy világjárvány tombol, hanem George Floyd rendőrkéz általi brutális halálával a faji alapú diszkrimináció elleni hangok újra felerősödtek. Obama nem mehetett el emellett szó nélkül, már csak azért sem, mert a sajtó kereste is, hogy egy ilyen helyzetben miért nem szólal meg?
Obama az eset után, régi szokását megtartva felhívta az áldozat, George Floyd bátyját, hogy elmondja neki, nincs egyedül és megígérte, Michellel mindent megtesznek, amit csak szeretne, hogy segítsenek rajta és családján.
2020-ban, John Lewis képviselő temetésén (fotó: Alyssa Pointer-Pool/Getty Images)
Obama eleinte félt, hogy a tüntetések erőszakba torkollnak, amik csak Trump narratíváját erősítik, neki kedveznek. Szerencsére sikerült viszonylag békés mederben tartani a megmozdulást, de Obamától továbbra is azt várták, hogy még hangosabban szólaljon fel az ügyben. Megtette. Az eddigi visszafogott Trump intézkedései (és nem személye) elleni kritikáját egy, a jelenlegi demokrata jelölt (egykori alelnöke), Joe Biden melletti kampányrendezvényen felhangosította és „szervezetlen, kaotikus és rosszindulatú” kormányzásnak nevezte azt, amit a jelenlegi elnök művel. Egy Zoom videóbeszélgetésben kifejezetten veszélyesnek nevezte Trump megjegyzéseit a koronavírussal kapcsolatban, amiben Kína-ellenes, viccnek szánt hasonlatokat használt a vírusra, mint hogy Kung flu (a flu influenzát jelent angolul). „Felhúz, az az igazság.” – mondta.
Obama nehézágyúkat is bevetett a demokrata jelölt mellett, mint a LinkedIn alapítója Reid Hoffman és az egykori Google vezér, Eric Schmidt, hogy megosszák Bidennel tudásukat és tapasztalataikat.
Az elnök mindeközben folytatja civil pályáját, megírta visszaemlékezéseit, amire már előre megvették a jogokat. A könyv vélhetően a választások után jelenik meg. Lassú munka volt, de az elnök azt mondta: minden egyes szót ő maga írt le. És neki nem mindegy, hogy mit ír le.
