Petrik Andrea: „Ha az ember mindenért a vérét adja, abba előbb-utóbb belehal”

A díszbemutatón láttad először a Pesti balhét?

Még korábban láttam. Odamentem a díszbemutató elejére, de amikor elkezdődött a vetítés, én hazajöttem altatni meg fürdetni a babát, majd visszamentem a meghajlásra. Moziban így nem láthattam sajnos.

Ez elég maratoninak hangzik.

Az volt. Centiről centire megterveztük az estét. Szerencsére a premierbulira is maradni tudtunk, mert a babánk hálistennek átalussza az éjszakát, úgyhogy kimaradhattunk egy estére. Itt volt a nagymama és vigyázott rá.

Korábban inkább művészfilmesek kerestek, a Kincsem óta pedig a mainstream is „befogadott”. Csak ilyen szempontból volt fordulópont számodra a Kincsem sikere?

Az a szerencsés, hogy az embernek lehetősége van minél több műfajban kipróbálni magát. Tény, hogy a Kincsemnek köszönhetően több emberhez jutottam el, mint korábban, és ez tök jó, ugyanakkor én a siker ezen részét egyáltalán nem lovagoltam meg utána, nem szerepeltem egyfolytában a médiában, és nem mentem el mindenféle tévéműsorokba. Az a film hordozott magában olyan lehetőségeket, ha egy kicsit töröm magam, igazi jóféle magyar celebbé válhattam volna, aki az élete végéig ellavírozik azzal, hogy „a Kincsem színésznője”, de én ezt nem akartam, mert maga a munka, a szakma az, ami érdekel.

Ez nem sznobizmus egy picit részedről? Stohl András is celebkedik a kertévéken, sőt egy időben még Alföldi Róbertnek is volt ilyen korszaka.

Azért nem gondolom sznobizmusnak, mert nem elvből nem csináltam, hanem amiatt, mert nekem ez nem esett volna jól. Nem vagyok ilyen alkat. Pont a Pesti balhé díszbemutatóján kérdezték meg tőlem, hogy mikor voltam utoljára díszbemutatón, és rájöttem, hogy tök rég: amikor nem egy saját filmem miatt kell ott lennem, nem szoktam díszbemutatókra járni. Vannak, akik jól érzik magukat az ilyen helyzetekben, én nem annyira. Jobban szeretem, ha inkább szakmailag foglalkoznak velem, és nem a magánéletem van terítéken. Valakinek ez jól áll, úgy érzem, hogy nekem nem. Nagyon kevés embert látok önazonosnak a tévében, ott nagyon valamilyennek kell lenni, én meg ebben béna vagyok.

Azt akarod, hogy csak és kizárólag a munkád révén kerülj reflektorfénybe?

Nyilván egy kicsit kell adnom magamból, nem zárkózom el minden témától. Szívesen beszélek például, arról, hogy gyerekem született. Az azonban tény, hogy szeretném, ha a nevem hallatán elsősorban a munkáim jutnának az emberek eszébe, nem pedig az, hogy hol voltam nyaralni és hány kilót fogytam. De egyébként nem vagyok ez a „Jaj, nem mondok semmi személyeset” típus, sok dolgot megosztok magamról. Csak van egy határ. Nem megyek bele olyan magánéleti dolgokba, amik nem tartoznak másra.

A Kincsemért megtanultál lovagolni, a Hajnali lázért lefogytál tíz kilót… A Pesti balhé kívánt tőled efféle áldozatot?

Ennyire nem, de azért itt is volt valami. Azt talán túlzás állítani, hogy búvárkodtunk, de tény, hogy búvárfelszerelésben voltunk lent egy medencében, ahol közeliket vettek fel rólunk. Én az ilyeneket nagyon bírom. A Pesti balhéban inkább az volt a nehéz, hogy a kilencven százalékát éjszaka forgattuk, és iszonyú nehéz ilyen sokat egymás után éjszakázni.

A színészszakma amúgy is egy későn fekvős életet kíván, vagy nem?

Azért a színházban legrosszabb esetben este 11-kor végzel. Itt előfordult, hogy több napon keresztül alig aludtunk, közben meg 12 órákat forgattunk teli akciójelenetekkel. Emellett valaki még próbált is a színházban délelőtt, vagy játszottunk esténként. Egy igazi hullámvasút volt.

A karaktered egy felnőtt testben élő tinilányként írható le talán a legtalálóbban. Ez a tinilányság benned is megmaradt valahol?

Az ember felnőttként is hordoz bizonyos vonásokat a gyerekkorából, tudat alatt akár, vagy tudatosan ragaszkodva hozzájuk. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a tinilány bennem már nincs ott. Hogy sajnos vagy szerencsére, azt nem tudom eldönteni. (nevet)

Ennek ahhoz van köze, hogy anya lettél?

Dehogyis. Az ember elkezd dolgozni, kerül pár nehéz helyzetbe az életben… Hogy mikor veszett ki belőlem a tinilány? Talán már 18 évesen.

Vannak olyan ismerőseid, akik inspiráltak a figura kitalálásakor?

Szerintem léteznek harmincas nők, akik 17-20-nak próbálnak látszani, de én nem nagyon ismerek ilyet. Olyanokból viszont sokat ismerek, akik az ötvenes éveikben próbálják eljátszani, hogy ők még huszonévesek. Az nagyon kellemetlen. Ennek ellenére nem kellett Alexát valaki másról mintáznom, általában ösztönösen dolgozom, és bizonyos jellemvonásai bennem is megtalálhatók. Nagyon bírtam a karakterben, hogy bátor, belemenős csaj. Én például már nem vagyok olyan bátor és belemenős, mint amilyen korábban voltam. De ezzel nincs baj szerintem.

Régen még azt vallottad, hogy bármit bevállalsz a munkában, és nem sérülsz tőle. Volt valamilyen fordulópont, amikor ez megváltozott?

Nagyon szeretek áldozatot hozni egy jó szerepért, szeretek megküzdeni dolgokért, de azért ma már mérlegelek. Hülyeségekért, vagy olyan dolgokért, amit a másik fél nem is gondol annyira komolyan, ma már nem küzdök. Ha az ember mindenért a vérét adja, abba előbb-utóbb belehal. Szeretem, ha motivál valami, imádok küzdeni, és szoktam áldozatot is hozni, de már nem mindenért. Tartalékolnia kell magát az embernek, főleg, ahogy megy előre az életben.

Alexa környezetvédelmi beállítottsága mennyire áll közel hozzád?

Nem vagyok egy nagyon környezettudatos valaki. Minimális dolgokra azért figyelek. A szélsőséges dolgok szerintem nem jók. Nem bírom, ha valaki annyira túltolja a környezettudatosságot és a környezetvédelmet, hogy szinte csak ekörül forog az élete. Nem szeretem azt a fajta zsarolást sem, hogy „Úristen, te most vettél egy nejlonszatyrot, és ezzel megölted a bálnákat!” Furcsa nekem, hogy valaki egész életében nem látja a tengert, de ezzel piszkálják.

Nem sokkal azelőtt szerződtél a Vígszínházhoz, hogy ott kirobbant az Eszenyi-ügy, amit te a partvonalról nézhettél végig, mert már otthon voltál terhesen. Jó volt ebből kimaradni, vagy inkább bent lettél volna a többiekkel ebben a helyzetben?

Szerencsésnek éreztem, hogy így alakult. Bár mindig volt közöm a Vígszínházhoz, mert játszottam ott meghívott vendégként, és ott voltam gyakorlaton, de nem voltam szerves, organikus része a társulatnak. Nem is foglalhatok állást ebben a dologban, mert Enikővel nem igazán volt szakmai kapcsolatom. Nem rendezett engem, és gyakorlatilag igazgatóm sem volt, mert pont akkor lettem terhes, amikor csatlakoztam volna hozzájuk. Jó lenne, ha a társulat új erőre kapna és kigyógyulna ebből minél előbb.

Rudolf Péterrel ismertétek egymást korábbról?

Igen, dolgoztunk már együtt. Remélem, megnyugvást hoz a társulatnak.

Már tudod, mikor térsz vissza a színpadra?

Azt beszéltük meg, hogy január-februárban lesz egy próbafolyamatom, és azt az egy előadást fogom próbálni és játszani. Pont jól fog nekem esni, mert addigra a fiam már kilenc hónapos lesz, és talán én is vágyni fogok már rá, hogy dolgozzak. És a lelkiismeretemnek is jót tesz, hogy csak egy előadást vállalok, maximum havi 4-5 fellépéssel, és nem hagyom őt otthon picikén.

Hiányzik már a munka?

Próbáltam tetten érni magamat, hogy hiányzik-e ez nekem, de egyelőre annyira nincs most ez bennem. Nem hiányzik, de azt gondolom, hogy hirtelen fog majd rám törni. Meg is ijednék, ha a négy hónapos babám mellett azon járna az eszem, hogy „Úristen, annyira állnék most a színpadon!” Így is akkora logisztika megy itthon még a legapróbb dolgokban is – például hogyan menjünk boltba, míg a férjem dolgozik – , hogy ne tudd meg. Kijelenthetem, hogy a férjemmel ezt ketten csináljuk, nincs sok segítségünk.

Főállású színésznőnek vagy főállású édesanyának lenni nehezebb?

Az utóbbi. Másmilyen felelősséget igényel a színészi lét, és mást az anyaság.

Volt valami, ami nagyon meglepett az anyaságban?

Inkább az érdekes benne, hogy ez egy tanulási folyamat, ami közben az ember önmagáról is rengeteget tanul. Szokatlan helyzeteket hoz, hogy az ember egy ilyen pici lénnyel van együtt egész nap. Megismeri a határait. Időnként vannak nagy felismerések.

Hány hónapos terhes voltál, amikor utoljára álltál színpadon?

Öt hónapos terhes koromig játszottam.

Milyen volt az a négy hónap a fiad születéséig? Nehéz volt elengedni a színpadot?

Onnantól, hogy terhes lettem, a szakmám teljesen háttérbe szorult az életemben. Tudom, hogy nagyon sok színésznő épp csak megszül, és már megy is vissza a színpadra, mert azon parázik, hogy így meddig lesz ő még színész, ezért játszani akar, én ennek pont az ellenkezőjét éreztem. Alig vártam már, hogy ne kelljen már játszanom. Nagyon fontos számomra a szakmám, de onnantól, hogy megtudtam, gyereket várok, ezen nem pörögtem tovább. Egy ideje már akartam gyereket, ez volt a legfontosabb az életemben. Elestem emiatt egy színházi főszereptől és egy filmszereptől is, de egy pillanatig nem bánom, mert igazából ez az élet. Ez a hús-vér élet.

Ráadásul a koronavírus miatt az egész színházi- és filmes világ is mostoha helyzetbe került.

Nekünk jól jött ki, hogy most ennyit itthon tudtunk lenni a férjemmel nyugalomban, de nagyon sajnálom a kollégáimat és a szakmánkat, hogy így alakult. Az életünk a kisfiunk miatt amúgy is arról szólt volna mostanában, hogy be vagyunk zárva, így számunkra nem volt ez akkora drámai változás. Jó darabig alig vettem észre, mi zajlik a külvilágban, aztán persze egyre inkább, mostanra meg már halálba idegesít ez az egész. Anyám Szerbiában lakik, és nem tud átjönni megnézni az unokáját.

Egyszer se látta még?

Két hónap után tudott csak átjönni, és akkor láthatta. Most megint nem jöhet, és mi sem tudunk hazamenni. Illetve tudnánk, de amikor visszajövünk, két hét karantén várna ránk.

Magyarországon azok a színészek, akik otthagyják a társulati tagságot és szabadúszók lesznek, jellemzően nem mennek vissza társulati tagnak pár éven belül, te mégis leszerződtél a Vígszínházhoz. Pedig kívülről nézve a szabadúszó karriered nagyon sikeresnek tűnt. Elárulod, hogy miért döntöttél a társulathoz szerződés mellett?

Teljesen őszintén? Imádtam a szabadúszást, az életem egyik legjobb szakasza volt. Rengeteg embert ismertem meg, szuper szerepeim voltak, jöttek a lehetőségek, de tudtam, hogy gyereket akarok, és biztonságra vágytam. Például arra, hogy legyen hová visszamenni, és gondolkodjanak bennem. Nem én akartam kitalálni az életemet, hanem rábíztam magam másokra. Nem gondoltam, hogy ennyire gyorsan jön majd a gyerek, azt hittem, hogy előtte még pár előadást megcsinálok, de végül így alakult, és jó volt ez így. 

Olvasnál még magyar filmekről?

• 60 magyar színésznőt hívtak el zuhanyozni, de nem mindig bírta a bojler
• “Rettegtem, hogy a karantén alatt meghíznak a színészeim” – Az első újraindult hazai filmforgatáson jártunk
• Kovács Patrícia dominaruhában mond esti mesét