Nyertes Zsuzsa: „Mindig én voltam, akivel csaltak, aztán a későbbiekben már engem csaltak”

Az új Vidám Színpad előtt beszélgetünk. Ha a régit is ideszámítjuk, lassan negyven évet töltött a társulat kötelékében.

Igen, én 83’-ban végeztem a Színművészetin, de már főiskolásként játszottam ott darabokban.

Többször mondta már magáról, hogy a magánéletben és a szakmában is hűséges típus. Egyetlen olyan pillanat sem akadt, amikor elgondolkodott a váltáson?

A Vidám Színpadon Bodrogi Gyuszi igazgatósága alatt ugyan nagyon sok minden kipróbálhattam az operettől kezdve a zenés vígjátékon át a bohózatig, de valahogy hiányzott, hogy játszhassak drámában is. Jött is egy felkérés Szolnokról a Miss Blandish nem kap orchideát című darabra, amit Csizmadia Tibor rendezett. Ez egy drámai szerep volt, el is vállaltam, és nagyon jól sikerült. Az akkori szolnoki igazgató, Schwajda György felajánlotta, hogy menjek Szolnokra és szerződjek a társulathoz. Akkor nagyon elgondolkodtam, egy nagyon jó lehetőség lett volna számomra. Gyuszi elé álltam, és mondtam neki, hogy kipróbálnám magam, elmennék egy-két évre, ő pedig azt válaszolta, hogy „Oké, Nyerő, menjél, de nem biztos, hogy nyitva lesz a kapu visszafelé”. Akkoriban én voltam a Vidám Színpad üdvöskéje sok jó szereppel, így elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy fájt volna ezt elengedni. Olyan darabokban szerepeltem már akkor, amikből sokat még ma is játszunk, például a Pénz áll a házhozt vagy A család ellen nincs orvosságot. A Pénz áll a házhozban negyven év után is ugyanazt a szerepet alakítom.

Nem unja meg az ember, ha egy darabot ilyen sokáig játszik?

Nem szoktam unni a szerepeimet, pedig volt olyan, amit körülbelül tíz év alatt játszottam száztízszer. Ez a Néma Levente Cíliája volt, amit negyven évesen elkezdtem, és már ötven fölött voltam, amikor befejeztem. Szerencsére senki nem kiabált fel a nézőtérről, hogy már túl öreg vagyok hozzá.

Volt azért olyan pillanata, amikor megbánta, hogy nem szerződött Szolnokra?

Csodálatos évtizedeket töltöttem a Vidám Színpadon. Bodrogi Gyuszi húsz éven át csodálatos igazgatóm, valamint rendezőm és partnerem volt, akivel millió darabban szerepeltünk együtt. Nem bántam meg semmit. Én mindig előre nézek. Nem érdekel, hogy mi lett volna, ha. Csak a most van, meg az, hogy legyenek álmok és tervek a jövőre nézve.

Mik az álmai és a tervei?

Életem végéig szeretnék színpadon lenni. Nem tudnám elviselni, ha nem tudnék színpadra állni valami oknál fogva, legyen az betegség vagy a memóriám. Nem akarok otthon tíz évet szenvedni színház nélkül. Nekem akkor végem lenne. Ott van a drága Sztankay Pista, akivel szintén sokat játszottam együtt. Háttérbe vonult, mondta, hogy többet nem akar színpadra állni, rá két-három évre el is ment. Először meghalt, mint színész, másodszor pedig mint ember. A vágyam, hogy végigjátszhassam az életem. Nincsenek szerepálmaim, amúgy is elég nehéz korban vagyok. Nem vagyok még elég öreg az öregasszony szerepekhez, fiatal meg már végképp nem vagyok. A kortalan szerepek találnak meg mostanság. Még mindig a koromnál jóval fiatalabb szerepeket játszom.

Jól tudom, hogy az első anyaszerepét csak két-három évvel ezelőtt játszotta el?

Ez így van, és tényleg hihetetlen. Mindig fiatalabbnak néztem ki a koromnál. Főképp vígjátékokban játszom, amiben a lényeg a felhőtlen szórakoztatás, és nem az, hogy ki hány éves. Amikor 35 évesen megszültem Zsuzsót, akkor én azt hittem, hogy jönni fognak az anyaszerepek. Engem azonban az anyává válás valósággal megfiatalított, hormonálisan átmosott a szülés, így továbbra sem az anyát látták bennem. Nem jöttek az anyaszerepek, sőt, még szűzlányt is játszottam. Mindig én voltam, akivel csaltak, aztán a későbbiekben már engem csaltak.

Ebben mikor volt a fordulópont?

Azt hiszem, az Érzékek iskolája című film jelentette azt, amivel Kaszás Attilával szerepeltem együtt. Én voltam a felesége, és a Gryllus Dorka által játszott lánnyal csalt meg.

Zsuzsó születése után mennyire volt jelen vele a médiában? Sokat szerepeltek együtt?

Nem titkoltam, nagyon büszke voltam rá. Egészen kamaszkoráig sokat szerepeltünk együtt. Amikor már tinédzser volt, felkértek az egyik újság anyák napi címlapjára, ő pedig azt mondta kerek-perec, hogy nem. Sírva mondtam neki, hogy „Zsuzsó, könyörgök, nélküled én sem leszek a címlapon”, de ő továbbra is nemet mondott. Ezt aztán tiszteletben tartottam. Pont most lett 27 éves, mostanság már újra jön velem a tévébe is, ha kell, és azzal sincs baja, hogy közösen fotózzák az édesanyjával. Még egy celebműsor castingjára is eljött velem.

Akkor a lázadásból eljutott a büszke az édesanyjára fázisba?

Érdekes, hogy sem az iskolában, sem a munkahelyén nem tudják, hogy én vagyok az édesanyja. Ezzel ő nem kérkedik egyáltalán. A saját jogán szeretne érvényesülni. Már a harmadik diplomáját csinálja. Sajnos még a diplomáit gyűjti, nem az unokáimat. (nevet)

Sosem szeretett volna az anyja nyomdokaiba lépni?

Nem. Ő nem. A családból a legkisebb húgom szeretett volna színész lenni. Tizenöt évvel fiatalabb nálam. Engem elsőre felvettek a Színművészetire, neki pedig ez sajnos nem sikerült, aztán az élet más irányba vitte.

Ha önt elsőre nem veszik fel, próbálkozott volna újra?

Nem tudom. A másik tervem az orvosi egyetem volt. Elképzelhető, hogy akkor orvos lett volna belőlem.

Az egész színészi pályáját egy nagy sikertörténetként látja?

Azért nekem is voltak hullámvölgyeim és mélypontjaim, még ha ezt a közönség nem is vette észre. Voltak magánéleti és karrierproblémáim is, de ezeket a színpadra sosem vittem magammal. Volt olyan időszakom, amikor úgy éreztem nem kapok jó szerepeket, nem használtak úgy, ahogy én azt szerettem volna.

Mit tett, amikor ilyen helyzetbe került?

Kivártam türelemmel, nem szerződtem el, és igazam lett. Kis idő múlva újra jöttek a jó szerepek. Hűséges típus vagyok, Zsuzsó apukájával is negyvenhat éve vagyunk együtt. Hála istennek a szakmai hűségem mellett vendégművészként azért sok helyen megfordultam, csak nem szerződtem el a Vidám Színpadtól.

Természetes, barna hajszínével a Mint oldott kéve című tévésorozathoz készült promóciós fotón. „Itt még másodéves főiskolás voltam” (Fotó: magánarchívum)

Nyertes Zsuzsa a Van, aki forrón szeretiben Marilyn Monroe legendás szerepében, Böröndi Tamás és Straub Dezső oldalán (Fotó: magánarchívum)

Nyertes Zsuzsa fellépése New Yorkban (Fotó: magánarchívum)

Kaszás Attilával az Érzékek iskolája forgatási szünetében (Fotó: magánarchívum)

Tordy Gézával egy szilveszteri kabaréjelenetben, amit egy hónappal Nyertes Zsuzsa lányának születése után vettek fel (Fotó: magánarchívum)

Egyik kedvenc partnerével, Csala Zsuzsával (Fotó: magánarchívum)

Koós Jánossal, Sáfár Anikóval, Bajor Imrével, Kovács Istvánnal és Rátonyi Hajnival a Volt egyszer egy úriasszony című darabban (Fotó: magánarchívum)

Nyertes Zsuzsa szerepeiben. Repro (Fotó: magánarchívum)

Tony Curtis társaságában Budapesten. Abban az időben a Van, aki forrón szereti című darabban Nyertes játszotta Marilyn Monroe szerepét. Curtis nem hívta el randizni, viszont Pelé igen, méghozzá a Menekülés a győzelembe forgatásán. Kosarat kapott (Fotó: magánarchívum)

Amikor 1995-ben beválasztották Magyarország tíz legvonzóbb nője közé (Fotó: magánarchívum)

Koncz Gáborral A három testőr Afrikában forgatásán (Fotó: magánarchívum)

Körmendi Jánossal és Békés Italával a színpadon (Fotó: magánarchívum)

Az új Vidám Színpadhoz miért jött át?

Mert itt azokkal a kollégákkal játszhattam, akikkel korábban. Böröndi Tamással, Straub Dezsővel, Harsányi Gabival… Ők mind olyan színészek, akikkel nagyon szeretek együtt játszani, és nagyon sok a múltbeli közös emlékünk. Ők a barátaim. Szabadúszóként azért most is több társulattal dolgozom együtt. Szerencsére a mostani főnökeim a Vidám Színpadnál ebben nagyon rugalmasak.

A fővárosban vagy vidéken játszik többet?

Vidéken többet játszom. Itt három darabban szerepelek, de ez havonta olyan 4-5 előadást jelent. Ezen kívül a Pesti Művészszínház is játszom három vagy négy darabban, az Éless-Színben is négy-öt darabban játszom és a Négy Arc kft-vel is dolgozom három darabban. Ezekből aztán összejön annyi, hogy mindig legyen dolgom.

Van menedzsere?

Nincs, és soha nem is volt. Mindig megtaláltak a munkákkal, sosem kellett hajtanom értük. Sosem kellett telefonálnom, vagy ajánlkoznom. Egyeztetőm viszont van, aki a naptárban koordinálja számomra ezt a sok feladatot.

Nem látja értelmét egy menedzsernek?

Talán akkor látnám, ha kevesebb felkérésem lenne. Akkor elgondolkodnék rajta. Megtanultam, hogy mindig ott kell lenni a rivaldafényben, hogy lássák az embert, és ne felejtsék el. És ez nemcsak azt jelenti, hogy a színpadon, hanem igen, a tévében is. Én az a színésznő vagyok, aki képes hajnali ötkor is felkelni, hogy bemenjek egy reggeli tévéműsorba, amiért nem fizetnek, és az is lehet, hogy csak egy villanásra leszek benne.

Akkor miért csinálja?

Mert tudom, mennyit számít. Érezni, hogy számít. Nap mint nap érzem az emberek szeretetét. Ez nemcsak azt jelenti, hogy felismernek, hanem sokszor van hozzám egy-két kedves szavuk is. Ez annak is köszönhető, hogy mindig valahogy feltűnök a tévében. Több sorozatban is szerepeltem, de a nézők szemében én sosem váltam eggyé a karakterrel, én mindig a Nyertes Zsuzsa maradtam. A Barátok köztben én voltam Dobi Juli, de senki nem hívott így, senki nem mondta ezt a nevet utánam az utcán. Az embereknek nem Dobi Juli voltam, hanem Nyertes Zsuzsa, aki Dobi Julit játssza. Vagy ugyanez volt a Jóban-rosszban esetében Ildi karakterével is. Nekem ez nagy büszkeség. Örülök, hogy az emberek fejében nem Juli vagy Ildi lettem, hanem mindig Nyertes Zsuzsa maradtam. 

Évtizedek óta elsősorban vígjátékokban, zenés darabokban láthatjuk. Nehéz olyankor felállni a színpadra és felhőtlenül szórakoztatni, amikor az ember életében valami szomorú dolog következik be?

Pont most vagyok ebben az állapotban édesapám nyáron bekövetkezett halála után. Azóta már játszottam nem egy, nem két vígjátéki szerepben. (könnyezni kezd) A színpad egy terápia számomra. Ennek a feldolgozásában nagyon sokat segít. Ha felmegyek a színpadra, nem jut eszembe, hogy apu már nincs. Csak arra koncentrálok, hogy a szerepet eljátsszam. Most valóban nehéz. Amikor nem dolgozom, amikor egyedül vagyok, vagy éjszaka van, akkor a legnehezebb. Olyankor nagyon fáj, és tudom, hogy teljesen nem fog elmúlni sosem. Tudtam, hogy fogy az idő, és valamikor majd eljön ez a pillanat, mert apukám már 88 éves volt, és mégis így fáj. Egy pillanat alatt ment el. Hálistennek a három hónapos karantén alatt minden másnap, de volt amikor minden nap ott voltam náluk. Főztem rájuk. Hol a húgom ment, hol én. Azt hiszem, az egyetlen ember vagyok, aki hálás ennek a korona szarnak, mert legalább több időt tudtam apuval tölteni. A halála előtti napon ott voltam, a bablevesemet ette.

Ezek után mennyi időnek kellett eltelnie, hogy színpadra álljon?

Másnap már próbáltam. Nekem ez munkaterápia volt.

Jól tudom, hogy Zsuzsó születése után egy hónappal már színpadon állt?

Igen. Zsuzsó októberben született, de én a szilveszteri műsorban már ott voltam a tévében. Sosem voltam ilyen sokáig távol a színpadtól, mint most a koronavírus miatt. A szülésem előtt egy nappal még forgattam a Frici, a vállalkozó szellemben.

Sosem akart kivenni hosszabb szabadságot? Mondjuk kimenni három hónapra Amerikába?

Szerencsés vagyok, mert háromszor is jártam Amerikában, de ezek részben mindig munkák voltak. Az ottani magyar közönség előtt léptünk fel. New Yorkban pont 2001. szeptember 11-én voltam. A Broadwayről teljesen eltűntek az emberek. Egyszer pedig Ausztráliában töltöttem másfél hónapot, de ott is dolgoztam. Mindenhová eljutottam, ahol magyarok nagyobb számban élnek.

Olvasnál még a híres magyar kabaréról és a műfaj hírességeiről?

• Uborka: politikai bábkabaré a rendszerváltás után
• 10 emlékezetes idézettel emlékezünk Hofi Gézára
• 9 dolog, amiért te is nézted a Szeszélyes évszakokat