Aki ismeri Szentpéteri Csillát, tudja róla, milyen fontos számára a mozgás. Gyerekkorában a zongoraleckék közel sem voltak olyan fontosak, mint a sport, kezdetben úgy képzelte, sportkarriert épít.
Szentpéteri Csilla a szörnyű balesetéről mesélt a Sláger FM-ben (Fotó: Sláger FM)
„Apukám birkózott, édesanyám atletizált. Én 12 évig úsztam, futottam, edzettem. Aztán egyik pillanatról a másikra felhagytam a sportkarrierrel, mikor balesetet szenvedtem” – emlékezett vissza Csilla, akiben máig elevenen él az a pillanat.
„13 éves voltam, a kezem valahogy megcsúszott, de a mászórúdra nem lehet visszakapaszkodni. Leestem a rúd tetejéről, méghozzá úgy, hogy a lábam a nyakam mögött ért földet. Kész csoda, hogy túléltem. Tizenhárom órás csontátültetésem volt, a saját testemből vettek ki csontokat. Borzasztó volt, egy évig mankóval jártam utána” – mondta Szentpéteri Csilla, aki mindeközben élete első nagy csalódását is megélte.
„Akkor voltam először szerelmes, de a fiú ez idő alatt lépett le. Az volt a szörnyű, hogy mindennap láttam, ahogy a versenybringával elmegy a házunk előtt, de nem hozzám, hanem a másik házba ment, egy nyolcadikos lányhoz. Ez olyan élesen bennem maradt… Nagyon sokat álmodok azóta is ezzel az egész helyzettel” – idézte fel emlékeit a zongoraművész, aki szörnyű balesete ellenére rendkívül mozgalmas életet él. „A pandémiának köszönhetően fedeztem fel a nordic walkingot. Hétvégente útnak indulok, kirándulok, 10-12 km-t szoktam megtenni. Nem lassú, nézelődős tempóban, hanem kifejezetten gyorsan, izzasztóan. 12.000 lépésig nem szoktam megállni, maximalista vagyok, kevesebbel nem szívesen érem be. A családom nem tudja velem tartani a lépést, ők szeretnek megállni, fotózkodni, hosszasan ücsörögni egy-egy büfében. Én viszont menni szeretek, így rájöttem, hogy ebben a »menetelésben« csak hátráltat a tempójuk. Ezért leginkább egyedül szoktam nekivágni a nordic walkingnak” – árulta el a Sláger Kult műsorvezetőjének, Szani Rolandnak Szentpéteri Csilla.
