Csocsesz: „Azzal vigasztalom a gyerekeimet, hogy nem szenvedett az anyukájuk”

Szerette volna megköszönni azt a rengeteg együttérzést és szeretetet Csocsesz, amit a felesége elvesztése óta kapott az emberektől.

V.V.V.

2021. Április 30.

Csocsesz néhány hete veszítette el a szeretett feleségét, az asszony koronavírussal került kórházba. A zenésznek sokat jelent, hogy szerető közeg veszi őt körbe a gyászában, amiért nagyon hálás és köszönetet is mondott mindenkinek.

Csocsesz a feleségét gyászolja, Gyöngyi nemrég hunyt el

„Sajnos nem lehet ebből felocsúdni. Mondják, hogy a temetés után jobb lesz, meg az idő segít, de sajnos ez nem jobb, hanem az ember egyre jobban észreveszi a hiányát, akivel leélte az életét. Látom, hogy a Nap felkel, ragyog, szép, tehát az élet megy tovább, nekem is vannak feladataim, ott vannak a gyerekek, ott van a család, aki nagyon összetartott és összetart. Mondják, hogy a bajban ismertetik meg a barát, és nálam ez teljes mértékben így volt. Idáig is tisztában voltam azzal, hogy sok olyan ember van, aki a második családom, hiszen tizenöt-húsz-huszonöt éves barátságokról van szó. Végig hívtak, mindennap, már amikor Gyöngyi kórházban volt, akkor is, és amikor megtörtént a tragédia, akkor is fogták a kezemet” – mondta az RTL Klub Reggeli adásában a zenész.

Idegenektől is rengeteg levél, üzenet érkezik a mai napig, Csocsesz ezt nagyra értékeli és fontosnak érezte elmondani, hogy a betegség nem játék.

„Ha Gyöngyi megkapja az oltást decemberben, akkor velünk marad. Arról van szó, hogy életet tud menteni. Voltam a Covid-osztály intenzív részlegén, amikor tehettem és beengedtek, minden alkalommal bementem. Én már csak egy üvegfal mögött láttam a feleségemet, lélegeztetőgépen és mélyaltatásban. (…) Ha ezt látják azok az emberek, akik szerint nincs baj, lehet, átértékelik az egészet.”

A zenész igyekszik a munkájába menekülni, mert csak így tudja túlélni a hétköznapokat.

„Nem szabad gondolkozni, mert akkor vége a világnak. Csak mész, mint egy robot, és akkor talán – ezt mondják hozzáértők – hogy jó pár hónapnak el kell telnie, hogy ne ez a gyomorszorítás legyen. Az, hogy tudok már beszélni úgy, hogy nem sírom el magam, az azt jelenti, hogy erősödök belülről. (…) Tizenhárom éves voltam, amikor őt megismertem, ő tizenhat volt akkor, és a barátaim mindig odajöttek hozzám, hogy ki ez a jó csaj? Én nagyon büszke voltam rá. Olyan szerelem volt köztünk, ami hegyeket döngetett át, és ez is egy jó dolog, hogy ezt meg lehet élni.”

Gyöngyi életéért 17 napot át küzdöttek az orvosok, és a zenész végig hitt abban, hogy a felesége hazatér a kórházból. Csocsesz akkor beszélt a párjával utoljára, amikor az asszonyt a mentőbe tették, lányuk viszont el tudott még búcsúzni tőle.

„Anya és lánya között különleges kapcsolat volt. A lányom azt mesélte, hogy amikor jött a mentőautó, akkor anyu bement a fürdőszobába, előkészülni, és akkor mondta Karolinának, hogy kislányom, most ideges leszel rám, de meg fogok halni. Ő ezt tudta, biztos vagyok benne, és érezte. Karolina ezzel a tudattal élte végig a következő 17 napot, reménykedett, nem akarta elhinni, hogy ez lehet egy egészséges emberrel. Amikor ezt később elmondta nekem Karolina, akkor kérdeztem tőle, hogy kislányom, mivel éltél te 17 napon keresztül? Azzal vigasztalom őket, meg amit én is gondolok, hogy nem szenvedett szegénykém. Ezt úgy hívják, hogy kegyes halál.”