Gyuricza Dóra a héten Oroszlán Szonjával együtt versenyez a VIASAT3 Észbontók című műsorában. Azt mondja, nehéz a párosok fejével gondolkodni, de azért idővel bele lehet rázódni. Érdekesség, hogy éppen a vőlegénye, Rácz Jenő ül a másik oldalon, aki ellen egyébként imád versenyezni – nemcsak a játékban, de a hétköznapokban is.
„Jenővel a kapcsolatuk eleje óta sok mindenben versenyzünk, persze nem vérre menően, de mindketten szeretünk nyerni. Sőt, mondhatom, hogy egyikünk sem tud veszíteni… Bár nem vettük nagyon komolyan a játékot, azért a végén mindig nézegettük, hogy kinek lesz több pontja, ki nyeri a napot” – emlékezett vissza Gyuricza Dóra, aki elmondása szerint nagyon nehezen rejti el az érzelmeit.
„Minden érzés kiül az arcomra, sajnos nincs egy tipikus pókerarcom. Kellett egy kis idő, míg belerázódtunk a játékba, hiszen elég nehéz mások fejével gondolkodni. Sokszor meglepődtünk, hogy viszonylag nehéz kérdésekre tudták a választ a játékosok, az egyszerűekre meg nem jöttek rá. Ez is bizonyítja, hogy mennyire másképp gondolkodnak az emberek, mennyire más környezetből jövünk” – mondja, majd hozzáteszi, annyit nevettek, hogy a forgatások végére megfájdult az arcuk.
Gyuricza Dórát keményen fogták a szülei, ezért az általános műveltségi kérdésekben szinte legyőzhetetlen. „Gyerekkorom óta megkövetelték a szüleim, hogy minél többet tanuljunk, és legyen egy alapműveltségünk, hiszen ezt senki nem veheti el tőlünk. Mondhatom, hogy szinte mindenbe belekóstoltam egy kicsit, a zenélésen át a művészeteken keresztül az orvoslásig. Ez egy jó dolog, hiszen megtudtam, hogy mi érdekel igazán, mi az, amivel a későbbiekben szeretnék foglalkozni. Kevés olyan téma van, amihez nem tudok hozzászólni, de ha mégis akad ilyen, akkor az a típus vagyok, aki ilyenkor csendben marad” – árulta el Dóri, aki A Konyhafőnökben találkozott először a csapattársával, Oroszlán Szonjával.
„Jenő csapatába tartozott, és már ott láttam, hogy komolyan veszi a versenyt. Amikor megtudtam, hogy vele leszek egy csapatban az Észbontókban, nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy nem egyedül kell küzdenem.”