A pillanat hevében a játékosok néha játékvezető úrnak hívják, ezen Stéphanie Frappant csak mosolyog, és esze ágában sincs ezen megsértődni, sőt! Neki ez éppen azt bizonyítja, hogy mindenekelőtt a játékvezetőt és nem a nőt látják benne. 37 évesen a nemzetközi focimeccseken sokszor láthattuk, de ahogy mesélik róla, szeret beolvadni a környezetébe, viszont elképesztő karizmája van.
A La Parisien két évvel ezelőtt még úgy írt róla, mint a stadionok egyik látványosságáról, mivel Frappant összes mozdulatát, gesztusát árgus szemekkel figyelte a közönség, és míg egyesek várták, hogy hibázzon, mások éppen a nemek közötti egyenlőség ügyének nemes képviselőjeként tisztelték. Mindez még 2019-ben volt, amikor az amiens-i Licorne stadion meccsén minden mozdulatát kielemezték, és lényegében Frappant volt a meccs egyetlen igazi érdekessége, a meccsre (0-0) senki sem emlékezett.
,,Szembe kellett nézni a médiával és a közönség elvárásaival is, mindezt jól kezelte, különösen a vele szembeni nyomasztóan magas elvárásokat” – mondta akkor Pascal Garibian, francia nemzetközi labdarúgó-játékvezető, akinek valóra vált a jóslata, és a kezdeti médiafigyelem is elcsitult, mert ugye, ha foci, akkor nem a játékvezetőről szólnak a hírek, legalábbis jó esetben.
Ahogy a budapesti cseh-holland meccsen is, Stéphanie Frappant a korábbi mérkőzéseken is gyorsan rendezte a konfliktusokat, jellemzően nem kérdőjelezik meg a munkáját. A maga 164 centijével és 54 kilójával Herblay szülöttje igazán büszke arra, hogy ugyanolyan fizikai megterhelést bír, mint bármelyik férfi munkatársa, és sosem panaszkodott. Természetes tekintélye van, amit sokan azzal magyaráznak, hogy négygyerekes családban nőtt fel és megtanult érvényesülni, anélkül, hogy elragadnák az érzelmei.
Bár hamar megnyugtatja a meccs közben összefeszülő játékosokat, Stéphanie elárulta: korábban mindig érezte, hogy visszafogottabbak a focisták, amikor vele beszélnek, kevésbé hepciásak, mint egy férfi játékvezetővel.
“A sikerét csakis magának köszönheti, mindig nagyon alázatos, keményen dolgozik és állandóan megkérdőjelezi magát, és ezért képes ilyen gyorsan fejlődni” – méltatta Garibian a kollégáját. Frappant eleinte ellenérzést váltott ki a focistákból, akik nehezen viselték, hogy egy nő bírálja őket, de ez is a múlt.
„Ugyanazokat a fizikai teszteket végzem, mint a fiúk. A játékosok nem haladnak lassabban a pályán, mert egy nő a játékvezető ”– mondta két évvel ezelőtt. Stéphanie heti két-három alkalommal 12-14 kilométereket fut, és bár szeret kerékpározni és túrázni, a beosztása nem mindig engedi, hogy ezeknek a szenvedélyeknek is hódoljon.
“Egy igazi célt tűztem ki annak idején, mégpedig azt, hogy ne a nőt lássák bennem, ha pályára lépek. Úgy érzem, ez sikerült.”