Érezhető a cannes-i filmfesztivál hangulatán is, hogy a járvány után kicsit fellélegeztek a filmesek, mert idén még felszabadultabban sétálnak el a sztárok a fotósok előtt. Többek között például Sophie Marceau, aki 2018 óta nem forgatott filmet, ezúttal ráadásul nemcsak vendégként ment a fesztiválra, hanem egy versenyfilm főszereplője is. A Minden rendben ment (Tout s’est bien passé) című filmet a franciák másik nagy kedvence, Francois Ozon rendezte, aki negyedik alkalommal versenyez az Arany Pálma-díjért.
Andre Dussollier, Sophie Marceau, Francois Ozon és Geraldine Pailhas a Tout s’est bien passé filmmel kerültek be a cannes-i filmfesztivál versenyébe (Fotó: Stephane Cardinale – Corbis/Corbis via Getty Images)
A rendező régóta szeretett volna Sophie Marceau-val forgatni, aki korábban négy szerepajánlatát is elutasította, mígnem egy olyan történet főszerepére kérte fel Ozon, amely igazán megérintette a színésznőt – írta az MTI. A Tout s’est bien passé egy keserédes komédia a kegyes halálról, az eutanáziáról. A történet főszereplője egy agyvérzésen átesett és tolókocsiba kényszerült apa (André Dussollier) arra kéri a Sophie Marceau által alakított lányát, Emmanuelle-t és testvérét (Géraldine Pailhas), hogy segítsenek neki meghalni. Az első kritikák szerint Sophie Marceau pályája egyik legszebb szerepében látható.
Sophie Marceau csupa mosoly a Cannes-i Filmfesztivál vörös szőnyegén (Fotó: Daniele Venturelli/WireImage)
„Ez a film az életről, a halálról, a mások iránti felelősségről és szeretetről szól, nagyon sok témája van egyébként, de Francois Ozon mindig a lényegről beszél, nem érdekli a pszichológia vagy a pátosz. Olyannyira tényszerű, hogy a végére thriller lesz a filmből, amikor is a szereplők megértik, hogy nem olyan könnyű ez az egész, ahogy gondolták. A lányokat börtön fenyegeti, amiért megpróbálnak az apjuknak segíteni abban, hogy Svájcba utazzon meghalni. Hiszen eutanáziáról van szó, amely nem engedélyezett Franciaországban” – mondta a bemutató előtt Sophie Marceau az RTL rádiónak adott interjúban.
A film elsősorban a művészekből álló családon belüli összetett és traumákkal teli viszonyokat tárja fel, amikor az agyvérzést túlélő, önző és kegyetlen, cinikus humorú, öregedő műgyűjtő, André Bernheim arra kéri a lányait, hogy szervezzék meg az öngyilkosságát. A néző fokozatosan érti meg, hogy a férfi egész életében nem kímélte a csúnyának tartott lányait, és nem törődött a beteg feleségével (Charlotte Rampling) sem.
„Rossz apa, de nagyon szeretem, jobb lett volna barátnak” – mondja róla a filmben a lánya, aki szerint lehetetlen az apja kéréseit visszautasítania. „Ez egy elviselhetetlen és közben nagyon szeretni való ember, hihetetlenül erős személyiség, és nagyon igényli a lányai szeretetét. Annyira szereti az életet, hogy inkább meg akar halni, mintsem bénán, tolókocsiban élni” – hangsúlyozta a rendező.
A lányok végül hajlandók megszervezni apjuk halálba segítését Svájcban, ahol engedélyezett a folyamat. A film hangvétele azonban nem tragikus, a feszes tempójú történet tele van helyzetkomikumra épülő burleszk jelenetekkel, miután sem a kórház, sem a rendőrség nem tudhatja meg, mire készül a család.
A versenyprogram kedd-i filmbemutatóján Sophie Marceau és Francois Ozon kézen fogva sétált végig a fotósok előtt. A film szereplői és a rendező nagyon jó hangulatban készültek a vetítésre.
