Szabó Győző: “Az egészen biztos, hogy a lányom sosem fog drogozni”

A Toxikoma óta sokszor mesélt a múltjáról Szabó Győző, akitől az Összezárva mai adásában meglepő történeteket hallunk arról, milyen hatással van a jelenére a függőség.

V.V.V.

2021. Október 08.

Ma este az Összezárva szezonpremiere van a Life TV-n, és ezúttal Szabó Győző mesélt Hajdú Péternek. Borítékolható volt, hogy a színész drogfüggősége több kontextusban is előkerült az együtt töltött napon, hiszen Győző a saját történetét edukációs jelleggel igyekszik terjeszteni. A Toxikoma sikere egy visszaigazolás, hogy érdemes erről a témáról nyíltan kommunikálni.

“Igen, a drog jó volt, egy darabig, és hülye, aki azt állítja, hogy nem jó. Ezt még a Csernus is így mondja, a Zacher is. Több ezer éve azért használunk ópiátokat, meg füveket, mert az jó, nem azért, mert rossz. (…) Igen, a könyvemmel és a filmmel edukálni akarok, és abszolút preventív jelleggel igyekszem erről beszélni. Egy darabig jó a drog, aztán amikor átveszi az uralmat, akkor már nem jó. Mindenki azt hiszi, hogy nem veszi majd át az uralmat, de ezt egyszerűen nem lehet legyőzni” – mesélte a színész a felvételen, és ahogy korábban már szóba került, Győző múltja a gyerekeire is kihat.

Szabó Győző és Hajdú Péter sok témát érintett az Összezárva felvételén

Szabó Győző és Hajdú Péter sok témát érintettek az Összezárva felvételén

“Szerintem a könyvemmel fogom lebeszélni a drogozásról a gyerekeimet. A kicsi fiamnak, aki nyilván érdeklődik, mert látja, hogy mekkora hírharang van az egész körül, meg mi ez a Toxikoma, azt mondta az anyja, hogy majd egyszer apával erről fogtok beszélgetni, a kis kétévesről még nem tudok nyilatkozni. A lányom biztosan nem fog drogot használni soha, ezt most mondom neked.”

Borbála még óvodás volt, amikor Szabó Győző a drogfüggők életét élte, és át kellett élnie, hogy az apja sokszor még helyette is a heroint választotta. Ezek a dolgok persze régen történtek, Borbálának már nincs sok emléke róluk, de ettől még nagyon megviselte, amikor a moziban viszontláthatta az apja sztoriját a Toxikomában. Bori hálás a szüleinek, hogy nem maradtak szörnyű emlékei a gyerekkorából, és talán ezért tudja elfogadni az édesapja múltját.

Mások, főként idegen emberek azonban nem tudják ugyanezt megtenni.

“Azt gondolom, hogy engem talán szeretnek is. Nem vagyok ilyen szempontból megosztó, még akkor sem, ha ezen a cuccos sztorin túl vagyok. (…) Van egy előadásunk Stohl Bucival, a Jó zsaru-rossz zsaru a Centrál színháznál és ezt most azért mesélem el, mert ő is elmesélte már. Teljes katasztrófaturizmus, hogy van egy előadás, amiben játszik a sittes meg a cuccos, sokan meg is nézik, de a vidéki turnéinkat nem tudtuk megszervezni, mert volt olyan város, ahol engem nem láttak szívesen, volt olyan város, ahol Bucit. “