Augusztusban megszületett Bereczki Zoltán és Bata Éva kislánya, akit Flórának neveztek el. Nem sokkal később arról beszéltek, hogy korábban már eldöntötték: soha nem mutatják meg a gyereküket.
„Mindketten sokat dolgoztak, dolgoznak azért, hogy ennyire elismertek, közkedveltek legyenek, de népszerűségüket továbbra is a munkájukkal és nem a cuki gyerekfotókkal szeretnék növelni. Zoli nagyobbik lányát, Zorkát sem posztolgatja, és ezt is megértették az őt követők” – mondta korábban a BEST magazinnak egy, a párhoz közel álló bennfentes.
Nemrég elárulták, hogy tavasszal egybekeltek, Bereczki Zoltán pedig a részleteket is megosztotta a minap. „A tervem az volt, hogy kirakatom a mezőre egy feliratba. Már megvolt a hely, le volt beszélve, de a pandémia minden ilyet keresztbe húzott. Így egyszerűen csináltam egy steakvacsorát és akkor ott megkértem. Megpróbáltam a konyhai tudásommal lenyűgözni, a végén meg ez a klasszik remegő kéz… Visszamenőleg mesélte, hogy azt látta, valami nem okés, azt hitte, rossz a hús és rosszul vagyok. Nagyon izgultam, aztán mikor elkezdtem előszedni a dolgot, mintha fogalmazásgátlót vettem volna be. Teljes káosz volt a dolog. Egy ember volt, aki nálam jobban is összeomlott, az a Vica. Üvöltve bőgés a másik oldalon. Én szemét módon elővettem a telefonomat és levideóztam” – emlékezett vissza a színész.
Bár Bata Éva még sosem beszélt a magánéletéről, a Nők Lapjával kivételt tett és – egy nagyon kicsit – betekintést engedett az életébe. Elárulta, mióta Flóra velük van, minden tökéletes. „Miután Flóra megszületett, úgy éreztem, minden tökéletesen a helyére került. Mintha mindig is velünk lett volna. És ettől valahogy olyan könnyű volt a további időszak. Nyilván akadtak nehézségek, de az óriási összeomlások elkerültek, és a szülés utáni depressziót is alig érzékeltem” – mondta a színésznő, aki egyelőre nem tervezi a visszatérést, egy évig biztosan szeretne a babával maradni.
Arról is beszélt, hogy a pici mellett nagyon fontos számukra a kettesben eltöltött idő. „Alig telik el egy egyedül töltött óra, és már azt nézem, mikor jönnek vissza a sétából, mi történt, hol voltak… Közben tudatosan vigyázunk rá, hogy maradjon elég idő kettőnkre is, Zolival. Órák, félórák, egy film, egy vacsora… Szerencsére a nagymamák tudnak segíteni.”