Ma már egy magabiztos, megállíthatatlan, erős nő, de egy szorongó, félelmekkel teli kislány volt. Palya Bea már évekkel ezelőtt rálépett arra az önismereti útra, amely során szembenézett gyerekkori traumáival. „Egy kő a gyomromban, ami nagyon sokáig ott maradt velem és most is meg tudom figyelni, hogy még feldolgozatlan, az a kő még kemény. Néha egy másodperc is elég, hogy az ember belezuhanjon a gyerekkori érzetbe, gödörbe. Én tudatosítottam ezt a kőérzetet, a magas pulzust, a lapos légzést, az összegörnyedő testemet, és ezzel aztán szépen dolgozom” – kezdte Bea az UNICEF Így lettem című podcastjének legutóbbi adásában.
Szülei parasztemberek voltak, akik kétkezi munkával keresték a kenyerüket. Beának már gyerekként is ki kellett vennie a részét a teendőkből, naphosszat a krumpliföldeken dolgozva. „Az anyukám onnan jön, hogy ő 8-9 évesen ellátja az öttagú családot, amíg a tata meg a mama a határban dolgozik, ő viszi az egész háztartást, főz, mos. Lili lányom most 9 éves, én bizony nem merném rábízni a háztartást.”
Szülei nem olyan életet szántak neki, mint amilyenben ők éltek. Emiatt küldték kamaszként Budapestre, az Apáczai Csere János Gimnáziumba. „Az anyunak van egyfajta erős társadalmi felemelkedés belső ösztöne, előrejutási vágya. Az ő tételmondata, hogy >Haladjunk már fiam egyről a kettőre!<. Ő egyről a kettőre úgy haladt, hogy a gyerekeit taníttatta.”
Ebben az időszakban kinyílt Bea számára a világ, és az a hívás is csak erősebb lett, amely már évek óta csábította őt a zene, a tánc, a művészet világába. Nagy hatással voltak rá tanárai, új barátai, akik egy teljesen új világ kapuján vezették át. „Anyuékhoz igyekeztem nagyon keveset menni, és ott szerintem elkezdtem rányílni a világra és engedelmeskedni a hívásaimnak. Nem akartam annyira visszamenni, mert már más értékrend volt otthon, máshogy beszéltek, én pedig elkezdtem építeni az új világomat, néha úgy éreztem, hogy a semmiből.”
Így lettem podcast – Palya Bea
Ez egy nagyon küzdelmes út volt számára még annak ellenére is, hogy maga a zene már gyermekkorától kezdve az életének a része volt, nagyszüleitől kapta a zene iránti szeretetet és tehetséget. A fővárosi élet egy Bagról érkező kamaszlány számára azonban nagyon sok újdonságot rejtett. „Tudtam énekelni, táncolni, hülye lettem volna nem erre építeni az identitásomat, de a másik oldalon viszont ez okozott nagyon sok kényelmetlenséget, szorongást, magányt, ki vagyok én városon, hol az anyám, ki az a felnőtt figura, akibe kapaszkodni lehet.”
A beszélgetésből nemcsak az derül ki, hogy kik voltak azok, akik Bea számára kapaszkodót jelentettek ebben az időszakban, de őszintén mesél arról is, hogyan építi lányaival való kapcsolatát, milyen szerepet játszik ebben a saját gyerekkori szorongásainak feldolgozása, és mi az, amit másképp szeretne csinálni, mint a saját szülei tették. „Sokat gondolkozom a gyermekkoromon, kibontom és szétszálazom, már csak azért is, mert a lányaim 9 és 5 évesek és látom, hogy amit ők most megélnek, az lesz később a világuk felépítése: az, ahogy én beszélek hozzájuk, az, ahogy én érzelmileg jelen vagyok számukra, az lesz később a mintájuk.”
Így lettem, minden szerdán új epizóddal az UNICEF Magyarország YouTube-csatornáján, Spotify-on és a műsor aloldalán. Mészáros Antónia következő vendége Halász Judit lesz. Az első két adás vendégei Orvos-Tóth Noémi és Istenes Bence voltak. A velük készült beszélgetés is megtalálható a műsor aloldalán, ahová nem csak az extra tartalmak miatt érdemes ellátogatni, de egy szeretetteljes virtuális UNICEF-képeslappal üzenetet is lehet küldeni egy olyan kedves személynek a gyerekkorodból, aki hatással volt az életedre.
