Hogyan telt a karácsony nálatok?
Az év végi ünnepek nálunk mindig csodálatosak. Három tesóm van, sok-sok gyermek vesz minket körül. Tizennégyen vagyunk ilyenkor anyukáméknál, mindenki kihúz egy nevet, akinek ír egy verset és ajándékot ad. Egy igazi előadó estet tartunk minden karácsonykor, sok nevetéssel. Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, a családom mindennél fontosabb számomra.
Sokat sürögsz-forogsz a konyhában ilyenkor?
A bejglit és a zserbót én készítem már jó pár éve. Az egyik barátnőm szokott segíteni a sütésben, mert jó nagy mennyiséget kell sütnöm. Szeretek egyébként süteményeket készíteni, szerintem idén is jól sikerültek a bejglik.
Szoktál fogadalmat tenni újévkor?
Igen, azt például minden évben megfogadom, hogy többet szeretnék olvasni, mert erre kevés időm jut mostanában, valamint idén szeretnék többet edzeni. Decemberben tele volt a naptáram, rengeteg koncertem volt és nem volt időm eljárni a személyi edzőmhöz. Most csak a koncerten való ugrálás maradt, de januártól igyekszem pótolni az edzéseket. Ezeken kívül önfejlesztő fogadalmaim is vannak, fontos számomra a lelkem rendben tartása.
Előfordult, hogy nem voltál rendben lelkileg?
Három évig jártam pszichológushoz, aki segített rendet tenni a gondolataimban. Épp a minap került elém egy videofelvétel, amikor tizenkilenc évesen interjút adtam és teljesen ledöbbentem, hogy miként reagáltam a kérdésekre. Tele voltam megfelelési kényszerrel és egyáltalán nem tudtam elengedni magam. Huszonnyolc évesen kezdtem el komolyan foglalkozni azzal, hogy változtassak magamon, a hozzáállásomon, hogy sokkal lazább, elfogadóbb legyek, mint azelőtt. Amikor Istenes Bence felhívott, hogy szerepeljek az IstenEstben, akkor is hezitáltam. Kedvelem Bencét és Tomit is, de az ő imidzsükbe belefér, ha olykor átlépik a határokat, én pedig nem tudtam azonosulni ezzel a stílussal, amikor a régebbi adásokat néztem. Aztán láttam, hogy az új évad már kicsit visszafogottabb, ebben sokkal inkább el tudtam képzelni magam.
Lazítanod kellett a látásmódodon?
Mondhatjuk. Letisztáztuk Bencével, hogy mik a határok, ameddig szívesen elmegyek egy beszélgetésben és tudtam, hogy amikor elkészül az interjú, megmutatja majd a vágott verziót és megnézhetek mindent. Bíztam benne, tudtam, hogy korrekt lesz velem. Azért vállaltam el ezt a műsort, mert szerettem volna, hogy jobban megismerjenek az emberek, hogy megmutassam azt az oldalamat, amit eddig esetleg nem láttak.
Harminchárom éves lettél, és megváltoztak a nézeteid.
Így van. Tizennyolc évesen nagyon zárkózott voltam, nem mertem magam felvállalni, mindig meg akartam felelni mindenkinek. Időközben rá kellett jönnöm, hogy azokat a gátakat, elakadásokat, amelyek feszültséget okoztak bennem, fel kell dolgoznom és el kell engednem. Ért számos olyan trauma, amiken dolgoznom kellett. Most már azt tudom mondani, hogy ég és föld, ahogy akkor láttam és ahogy most látom a világot. Sokkal nyitottabb vagyok és kevesebb dolog miatt szorongok. Sok mindennel foglalkozom: ovisoknak tartok zenei fejlesztéseket pedagógusként, gyerekzenéket írok és egy ápolói szakot is végzek éppen. Ezekről a dolgokról is szívesen beszélgetek, mert ez is én vagyok.
Ha már említetted, hogy milyen nagy a családotok és mennyi gyerek vesz körül, te hogy állsz az anyasággal?
Vágyom már rá, nem tagadom. De nem mindenáron és ez nagyon fontos. A múltban balul sültek el a kapcsolataim, és hiába szerettem volna családot, akkor még nem találtam meg a társamat, akivel gyermeket tervezhetek. Azt szeretném, hogy valakivel egy szoros kapcsolatot tudjak kialakítani, és ha ez már biztos lábakon áll, érkezhet egy baba is.
Nincs rajtad nyomás emiatt?
Most karácsonykor bejelentették a tesómék, hogy ismét nagynéni leszek, aminek természetesen nagyon örültem és vágyom rá, hogy ez velem is megtörténjen. Ezért is gondolom, hogy tökéletesen felkészültem az anyaságra. Nem pánikolok a korom miatt, úgy fogom fel, hogy úgyis úgy alakul majd az életem, ahogyan kell. Most van egy csodás párkapcsolatom, meglátjuk, mit hoz majd a jövő.
Hogy állsz a házasság kérdésével?
Mindig is volt előttem egy idilli kép, hogy esküvő után jön a gyerek, de ez már nem olyan fontos. Úgyis alakul majd minden, nem tervezek ennyire előre. Mióta párkapcsolatban élek, sokkal háziasabb és gondoskodóbb lettem. Ezt anyukámtól örököltem, ő nagyon odafigyel mindenkire. Mostanában sokat főzök, vasalok, szeretem a páromat a tenyeremen hordozni. A főzés azért is fontos, mert tejfehérje- és gluténérzékenységem miatt speciális étrendet kell követnem. Szeretek enni, már nem vagyok az a kis vékony lányka, mint amikor megismertek a nézők. Persze most is figyelek az alakomra, de nem vetem meg a finom falatokat.