Hamarosan Budapesten lép fel a One Republic

A koronavírus hirtelen és gyökeresen alakította át a világot. A One Republic mint együttes hogyan vészelte át ezt az időszakot?

2020-ban készültünk arra, hogy elindulunk egy világkörüli turnéra.  Kész volt hozzá az album, kész volt hozzá minden, aztán a koronavírus-járvány miatt borult az egész. Ahogyan minden művésznek, nekünk is le kellett mondanunk mindent és következett két év bizonytalanság. Persze, ez nem azt jelentette, hogy nem zenéltünk. Az első dalunk ebből az időszakból a Lose Somebody, amit Kygo-val készítettünk és világszerte nagyon sikeres lett. Aztán jött a Rescue Me, amit a Run követett. Szerencsére ez utóbbi is nagyot ment, de mindeközben nem tudtunk semmit promotálni, nem tudunk fellépéseket szervezni, fesztiválokra járni. Egy idő után arra jutottunk, hogy készíteni kell egy albumot és, hála az égnek, meg is csináltuk. Ez az ötödik albumunk, a Human, amit tavaly nyáron mutattunk be. Most egyszerűen csak baromira örülünk annak, hogy ismét útra kelhettünk. Nagyon rég voltunk Európában, pedig ez az egyik kedvence helyünk azóta, hogy 2007-ben először turnéztunk. Kicsit olyan érzés, mintha haza jönnénk. A második albumunkkal például az Egyesült Államokban egyáltalán nem turnéztunk, miközben Európában kétszer is. Nagyon izgatottak vagyunk, hogy újra itt lehetünk.

Fotó: Gareth Cattermole – MTV/Getty Images for MTV

Könnyen vissza tudtatok rázódni a koncertezésbe?

Az egyik dolog, amit teljesen elfelejtettem a turnézással kapcsolatban, hogy milyen gyorsan megy el a hangom, és hogy mennyire kell vigyáznom folyamatosan, hogy ne tűnjön el teljesen. Ezen a turnén két esetben is lesz olyan, hogy hat előadást nyomunk le hét nap alatt. Az ilyen tempó rettenetesen megterhelő a hangszálaknak. Ezért például ma – amikor az interjút felvettük – az egész napot arra szántam, hogy kíméljem a hangomat, bicikliztem Luxembourgban, élveztem a város szépségeit és igyekeztem elkerülni a beszédet, amennyire csak lehet. Egy másik dolog, amit már elfelejtettem, hogy az eltérő időzónák miatt, amikor én éppen elkezdenék készülni a soron következő koncertre, akkor kezdődik mindenkinek a munkanap Los Angelesben, ahol élek. Szóval a telefonom ilyenkor felrobban az e-mail és sms üzenetektől. Egyébként elfelejtettem azt is, hogy hogyan kell bepakolni egy turnéra. Mindenemet elhagyom. Elhagytam valahol iPadomat, elhagytam a dzsekimet, a cipőmet, a telefonomat. Egyszerűen elszoktam attól, hogy ilyen gyorsan váltsak országok közt.

Említetted, hogy feszített tempójú a turné. Jut a koncerteken és próbákon kívül másra is idő?

Nagyon szeretem az európai kultúrát és igyekszem magamba szívni minél többet belőle. Úgy szervezem a programomat, hogy minden napból legalább három órát el tudjak különíteni arra, hogy a helyi országban, városban felkeressem azokat a helyeket, amelyek közel állnak a szívemhez. Ljubljanától Tallinnon át Rigáig, mindenhol. Ezekről a helyekről még van egy csomó fotóm és emlékem a legutóbbi turnénkról. Elmegyek azokba a kávézókba, éttermekbe, amiket szeretek és mindenhol magamba szívom a kultúrát, amennyire csak lehet. Én minden turnénkhoz úgy állok hozzá, hogy az akár az utolsó turnénk is lehet, és nem akarok semmit sem elszalasztani.

Kizárólag új dalokat adtok majd elő?

Az elmúlt két és fél évben egy teljesen új lemezt hoztunk létre. Rengeteg új anyagot mutattunk be. A listánkon szerepel a Sunshine, a Westcoast, Rescue Me, Lose Somebody és a Run. Legalább öt vagy hat új dal, de tényleg nagyon nehéz kiválasztani, hogy pontosan melyik dalokat játsszuk a turné során. Sokan azt mondják, ha Humans albummal turnéztok, akkor mért nem egyszerűen csak az azon szereplő dalokat játsszátok, de ez nem ilyen egyszerű. Vannak rajongóink, akik 2007 óta kísérik figyelemmel az együttes útját és nem akarjuk kihagyni azokat a számokat, amik kedvesek nekik. Nyilván az ember szeretne egy olyan koncertet összeállítani, ami eltér az előzőtől, de vannak fix pontok.

Azt mondtad, hogy szerettek Európában turnézni. Hol és mi volt a legmaradandóbb élményetek?

Először hét vagy nyolc évvel ezelőtt jutottunk el Kelet-Európába és a Baltikumba. Azelőtt soha nem jártunk például Tallinban, Ljubljanában, Rigában, Budapesten. Rengeteg új városban voltunk, amik egyszerűen fantasztikusak. De a kedvenc élményem valószínűleg egy 2011-es koncert volt, amit Svájcban, egy Zermatt nevű városban adtunk egy fesztivál keretében a Matterhorn hegy lábánál. Mondjuk Zermattra azért is emlékszem, mert ott ért egy súlyos síbaleset. Megpróbáltam lecsúszni egy korláton és majdnem eltörtem a hátamat. Helikopterrel szállítottak a leközelebbi kórházba. Szerencsére kiderült, hogy mégsem törtem el a gerincemet és a történtek miatt két nappal tovább maradhattunk a városban. Szóval, végül is, jól jártunk.