Az idei MET-gálán Sarah Jessica Parker és Christopher John Rogers divattervező a színésznő ruhájával egy rendkívüli asszony emléke előtt tisztelgett: Elizabeth Hobbs Keckley az első színes bőrű ruhakészítő volt, aki a Fehér Háznak dolgozott. Élettörténete azonban nem kizárólag emiatt érdekes.
Rabszolgának született
Elizabeth 1818-ban született a virginiai Dinwiddie-ben. Édesanyja egy Agnes nevű rabszolga volt, míg az édesapja a birtok tulajdonosa, Armistead Burwell. A szülei közötti kapcsolat máig tisztázatlan, azonban a történészek úgy sejtik, a gyermek erőszakból foganhatott. Burwell engedélyt adott Agnesnek, hogy feleségül menjen egy szomszédos farmon dolgozó rabszolgához, George Pleasant Hobbshoz. A férfi saját lányaként nevelte Elizabethet, a kislány az ő vezetéknevét viselte és apjaként tekintett rá. (Azt, hogy ki a vér szerinti apja, édesanyja csak jóval később, a halála előtt árulta el neki.)
Elizabeth rabszolgasorban élte az életét és 4 éves korától dolgoznia kellett, a feladatai közé tartozott többek között, hogy segédkezzen Burwell gyermekeinek ellátásában, akik, bár ezt akkoriban még nem tudhatta, a féltestvérei voltak. Édesanyja ruhákat is varrt a családnak, amire a lányát is megtanította.
Amikor a kislány 7 éves volt, George Pleasant Hobbs „tulajdonosa” messzire költözött, a rabszolgának pedig urával kellett tartania, így a család szétszakadt. Agnes és Elizabeth soha többé nem találkoztak a családfővel, de levélben továbbra is tartották a kapcsolatot. A rabszolgák körében ez is ritka kiváltságnak számított, ugyanis a legtöbbjük számára tilos volt megtanulni írni és olvasni, ám mind Agnes, mind George írástudó volt, és Elizabeth is megtanulhatott.
A legidősebb Burwell fiú, Robert 1832-ben feleségül vette Margaret Anne Robertsont. Elizabethet Robert és neje Chesterfield megyei házába küldték szolgálni. Margaretet idegesítette a félvér rabszolgalány jelenléte, aki szemmel láthatólag hasonlított a férjére is, így gyanította a kettejük közti vérségi kapcsolatot. Éppen ezért az ezt követő négy évben pokollá tette az életét, állandó testi-lelki bántalmazásokkal sanyargatta.
Elizabeth Keckley (Forrás: Wikipedia)
Amikor 18 éves volt, a tulajdonosa egy barátjának, Alexander M. Kirklandnek adta Elizabethtet. A férfi éveken át rendszeresen megerőszakolta a lányt, aki 1839-ben teherbe esett tőle és kisfiúnak adott életet, akit mostohaapja után George-nak nevezett el.
1942-ben Elizabeth visszatért Virginiába. Ekkorra Armistead Burwell meghalt, Elizabethet és fiát pedig a férfi egykori szeretőjéhez, Maryhez, valamint annak lányához és vejéhez, Anne és Hugh A. Garlandhoz küldték. Ekkor találkozott újra édesanyjával.
Hugh Garland 1845-ben a csőd szélén találta magát, pénzügyeinek stabilizálása érdekében pedig a Missouri állambeli St. Louisba költözött, ahová a család többi tagja, illetve Agnes és Elizabeth is követte. Anyagi helyzetük nem fordult azonban jobbra, ezért Garland bérbe akarta adni Agnest, ami ellen azonban a lánya hevesen tiltakozott és felajánlotta, hogy inkább ő maga, varrónőként keres pénzt a családnak. A tehetséges ruhakészítő híre elterjedt a városban és hamarosan St. Louis legelőkelőbb hölgyeitől kapta a megrendeléseket.
Út a szabadsághoz
1850-ben egy szabad fekete férfi, James Keckley, akivel Elizabeth korábban még Virginiában ismerkedett meg, utána utazott és megkérte a kezét. Elizabeth azonban nem akart rabszolganőként házasodni, tudván, hogy minden születendő gyermeke rabszolgasorba kerül. Éppen ezért megkérdezte Garlandot, megválthatná-e a saját és fia szabadságát. Két év vonakodás után Garland végül beleegyezett, hogy 1200 dollár ellenében felszabadítja őt és a fiát.
Az összeget Elizabeth önállóan nem tudta volna előteremteni. Egy pártfogója azonban a barátai segítségével összegyűjtötte és kölcsönadta neki a pénzt, így Elizabeth és a fia 1855-ben szabad emberek lettek. A nő még ezt megelőzően összeházasodott Keckley-vel, kapcsolatuk azonban megromlott, ráadásul a férfiról kiderült, hogy valójában nem is szabad, hanem egy szökevény rabszolga. Felszabadulását követően elvált a férjétől is, azonban St. Louisban maradt egészen 1860-ig, míg a kölcsönt maradéktalanul vissza nem fizette.
1860 tavaszán Washingtonba költözött, ahol munkavállalási engedélyt kellett szereznie, és találnia egy fehér embert is, aki szavatolja, hogy valóban szabad. Elizabeth egy korábbi ügyfelétől kért segítséget, rajta keresztül került aztán kapcsolatba Varina Davisszel, a mississippi szenátor és a későbbi konföderációs elnök, Jefferson Davis feleségével. Varina egy alkalommal felajánlotta neki, hogy tartson vele délre, mondván, hogy háború készül észak és dél között. Elizabeth azonban végül úgy döntött, hogy nem kíséri el Varina Davist, ugyanis a közelgő konfliktusban az északiak esélyeit ítélte jobbnak.
A Fehér Házban
Abraham Lincoln beiktatása előtt nem sokkal Keckley-t megkereste az egyik ügyfele, Margaret McClean és rendelt tőle egy ruhát a következő vasárnapra, amikor Lincolnékkal vacsorázik. Elizabeth a rövid határidő miatt először nem akarta vállalni a feladatot, azonban Mrs. McClean azzal érvelt, hogy hatalmában áll megszerezni számára a kiváltságot, hogy a Fehér Ház hölgyeinek dolgozhasson. Elizabeth végül elkészítette a ruhát. Mrs. McClean nagyon elégedett volt az eredménnyel, és Elizabethet beajánlotta Mary Lincolnnak, aki azonban már évekkel korábban hallott róla St. Louis-i barátaitól. Mrs. Lincoln arra kérte Elizabethet, hogy az elnök beiktatását követő reggel 8 órakor jelenjen meg a Fehér Házban. Amikor Elizabeth megérkezett, három másik varrónő is várakozott ott. A többieket végül elküldték és Mrs. Lincoln Elizabethnek ajánlotta fel: legyen a személyes ruhakészítője.
Az egyik Mary Lincoln számára készített ruhája (Forrás: Wikipedia)
A tavasz folyamán Elizabeth tizenöt-tizenhat ruhát készített a First Ladynek, miközben a vállalkozását sem adta fel. Idővel a nő bizalmasává vált és egyedülálló betekintést nyert a Fehér Ház belső életébe.
Jelen volt akkor is, amikor Lincolnék 11 éves fia, Willie 1862. február 20-án elhunyt. Elizabeth hat hónappal korábban veszítette el a fiát, aki a fegyveres erők tagjaként egy véres összecsapásban esett el. A First Lady és szeretett ruhakészítője egymás támaszai voltak a gyászban.
Elizabeth 1862 nyarán részt vett a Contraband Relief Association nevű segélyszervezet megalapításában, mely az ország fővárosába özönlött rabszolga menekülteknek adott otthont, akiknek a jogi státusza tisztázatlan volt.
Lincoln elnök meggyilkolása után Mrs. Lincoln Elizabethet hívatta a Fehér Házba. Keckley néhány hétig mellette maradt, majd Chicagóba is elkísérte, mielőtt visszatért volna Washingtonba.
1866-ban az eladósodott Mary Lincoln újra felkereste Elizabethet, és arra kérte, hogy segítsen értékesíteni a ruhatára egy részét. New Yorkban Elizabeth megpróbált vevőket találni Mrs. Lincoln öltözékeire és ékszereire, ám nem járt sikerrel. Végül Mrs. Lincoln engedélyt adott egy William Brady nevű férfinak, hogy nyilvános aukción értékesítse a gardróbját, ami miatt az egykori First Lady gúny és megvetés tárgyává vált. Elizabeth azonban mindent megtett, hogy támogassa és nyilvánosan megvédje őt.
Elizabeth Keckley emlékiratai (Forrás: Wikipedia)
1868-ban Behind the Scenes címmel adatta ki emlékiratait, amelyben elmesélte rabszolgasága történetét, és betekintést nyújtott Lincolnék életébe. A könyv megírásával az volt a szándéka, hogy javítsa Lincolnék hírnevét, és elmagyarázza, mi vezetett az 1867-es ruhabotrányhoz, továbbá a könyvből származó bevételekkel pénzügyi támogatást akart nyújtani Mrs. Lincoln számára. Az írást azonban több okból sem fogadták jól, ugyanis mindazzal, amit Keckley elmesélt, megsértette az abban a korban érvényes, a magánéletre, fajokra, osztályokra és nemekre vonatkozó társadalmi normákat. A média támadni kezdte őt, néhányan pedig egyenesen azzal érveltek, hogy ez a könyv a példa arra, hogy miért nem szabad a fekete nőket oktatni. Abban az időben egyszerűen elfogadhatatlan volt, hogy egy szabad fekete nő olyan könyvet írt, amely személyes információkat közölt Washington fehér elitjéről. A kötetből végül nem sok fogyott.
Mary Lincoln néhány héttel megjelenése után elolvasta az emlékiratokat és úgy érezte, Keckley elárulta őt. Úgy tudni, ezután végleg megszakította vele a kapcsolatot, többé a nevét sem ejtette ki a száján.
Az idős Elizabeth Keckley (Forrás: Wikipedia)
Elizabeth Keckley a könyv megjelenése után továbbra is ruhakészítéssel foglalkozott, ám jó néhány vásárlót elveszített. Később fekete varrónőket kezdett képezni. 1892-ben elvállalta a Wilberforce Egyetem Varrás és Háztartástudományi Művészeti Tanszékének vezetői állását.
1907-ben, 89 évesen hunyt el. A Columbian Harmony temetőben temették el, ám a sírkert bezárása után 1960-ban földi maradványait a marylandi Landoverben található National Harmony Memorial Parkba szállították át, ahol jeltelen sírban nyugszik. Akárcsak az édesanyja, a mostohaapja és fia.
