Miért döntöttél az életmódváltás mellett?
Harmincöt éves koromig gyakorlatilag folyamatosan sportoltam, majd kimaradt tíz év, ez pedig azt eredményezte, hogy inzulinrezisztenciám lett. Amikor már száz kiló fölött volt a mérleg, akkor elgondolkodtam, hogy valamin változtatni kellene. Ezért és a pánikbetegségem miatt döntöttem a változás mellett.
Hogyan vágtál bele?
Ha a kilókat nézzük, akkor kezelni kezdték az inzulinrezisztenciámat és mellé kaptam egy alapanyag táblázatot, hogy mit ehetek, illetve, amiket nem ehetek, azokat mivel pótolhatom. Például krumplit egyáltalán nem, csak édesburgonyát, fehér lisztet nem, csak teljes kiőrlésűt, cukrot nem, csak édesítőszereket. Ez kicsit megkötötte a kezemet. Gyakorlatilag ezt életem végéig be kell tartanom, mert áteshetek a cukorbetegségbe, azt pedig nem szeretném.
Fotó: Nagy Zoltán
A testmozgást visszavezetted az életedbe?
Most újra elkezdtem sportolni, mert rájöttem, hogy ha nem mozgatom az ízületeimet, akkor tíz év múlva nem fogok tudni lábra állni. Meg hát jól is néz ki, ha az ember sportos, szóval az utóbbi időben rendszeresen járok konditerembe.
Hogyan jelentkezett nálad a pánikbetegség?
A pánikbetegség 12 évvel ezelőtt jött ki rajtam. Valószínűleg a médiaszereplés hozadéka lehet, a túl nagy figyelem, én ezekre tudok gondolni. Először szorongással jelentkezett. Rosszul éreztem magam a moziban, a boltban… Idővel már nem mertem egyedül elmenni sehova, hanem édesanyám kísért el, de előfordult, hogy már akkor sem éreztem jól magam és ki kellett mennem. Igazából részben agorafóbiával és szorongással indult. Utána jöttek a rohamok, akkor pedig már elmentem pszichiáterhez és kértem, hogy írjon fel nekem gyógyszert vagy bármit, mert így nem lehet élni.
Lett megoldás?
Kaptam gyógyszert, és hál’ Istennek a kezdeti dózisnak most már bőven csak a felét szedem és ugyanúgy segít. Viszont mellé kaptam egy javaslatot is, hogy nem fogyaszthatok alkoholt, drogot, ami nyilván nem is volt téma. Régebben néha elmentem buliba a barátnőimmel vagy otthon borozgattam, persze nem egyedül, de jól esett egy kis bor a vacsora mellé. Erre a doktor azt mondta, hogy felejtsem el. Gyakorlatilag egy hedonista életből áttértem egy rendkívül visszafogott életmódra.
Ezek mind közrejátszottak a fogyásodban?
A fogyás az inzulinrezisztencia kezelésének a mellékhatása volt.
Molnár Anikó pomázi otthonában (Fotó: Birton Szabolcs)
Nehéz volt eleinte betartani az új szabályokat? Volt, hogy elcsábultál?
Felfedeztem új dolgokat. Hazugság lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem okozott nehézséget, mert azóta egy dementor vagyok a bulikon. Mindenki hív, hogy igyak egy pohárral, én pedig mindig nemet mondok, amire az a reakció, hogy elkezdenek győzködni: „Gyere idd meg nyugodtan, nem lesz tőle semmi bajod” – de én akkor sem. Ez egyfajta nehézség, hiszen így úgymond kívülálló lettem a társaságban. Most már azonban ott tartok, hogy inkább el sem megyek a bulikba, maradok a szűk baráti társaságomban, ahol senki nem iszik, és így legalább nem erőszakoskodnak velem.
És az ételeknél?
A kajánál megpróbáltam megkeresni azokat az ételeket és alapanyagokat, amik nem annyira rossz ízűek, fogyaszthatóak és kiváltják azokat, amiket gyakorlatilag negyven évig fogyasztottam. Bevallom, én az édesburgonyáról nem is hallottam előtte, de mondták, hogy krumpli helyett csak azt ehetek, így rákényszerültem, és nagyon pozitív csalódás volt. Azóta látom, hogy már rengeteg helyen, még a gyorséttermekben is bevezették.
Sosem „bűnöztél”?
Természetesen néha szívesen megennék egy jó kis pizzát, de tartom magam. A cukornál egyáltalán nem csábulok el, mert tudom, hogy azzal saját magamnak ártok, tehát nem is kísérletezem vele. Ráadásul ma már vannak olyan édesítőszerek, édességek, amik iszonyatosan finomak. Meg kellett őket ismernem, hogy tudjam, mi az, ami finom is, és nem okoz rosszullétet sem. Ma már lehet kapni cukormentes süteményt, fagylaltot, csokoládét.
Nem minden helyzetben lehet megfelelő ételhez jutni, szoktál magadnak előre csomagolni, ha tudod, hogy hosszabb napod lesz?
Nagyon ritkán viszek magammal ételt, mindig megoldom másképp. Ehetek sajtos tésztát, bolognai spagettit, csak durum tésztából, nem pedig simából. Viszont azt vettem észre, hogy az emberek egyre tudatosabban étkeznek, az árak pedig kezdenek közelíteni egymáshoz. Régen az volt, hogy ha egészségesen akartál étkezni, akkor mélyen a zsebedbe kellett nyúlni, most már nem annyira jellemző.
Amikor megtudtad, hogy inzulinrezisztenciád van, az hatással volt a pánikbetegségedre?
Nem. Nem váltott ki belőlem különösebb szorongást, csak elszomorodtam, nem hittem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok.
Hogy állsz most a pánikbetegséged kezelésével?
Szedek ugyanúgy szorongásoldót. Szerintem már meggyógyultam, de a gyógyszer számomra még egy mankó. Most vagyok abban a fázisban, hogy szeretném már letenni. Lassan elkezdek kísérletezni az elhagyásával, de mindig azt figyelem, hogy mikor lenne a legalkalmasabb. Ez a következő nagy feladatom. No, meg elég erősnek lenni ahhoz, hogy gyógyszer nélkül is tudjak tökéletesen létezni. Ha pedig rohamom van, ne nyúljak rögtön a tablettákhoz, hanem tudjam én magam kezelni.
Az életmódváltás óta lett új kedvenc ételed?
Ami mindig is a kedvencem, de sajnos már nem ehetem, az a rakott krumpli, paprikás krumpli. De az étrend változás óta gyakorlatilag mindent imádok. Ha ki kéne emelnem egyet, az a teljes kiőrlésű pizza és van, ahol nagyon finomat lehet kapni.
