Nem a depresszió ölte meg Robin Williamst

Robin Williams azon kevés művészek egyike volt, akit nagyon sokan szerettek életében, és akit őszintén gyászoltak. Aki nem kedvelte a játékát, az szimplán ignorálta, ugyanis a színészt elkerülték a nyilvános botrányok, nem teregetett ki túl sokat magából, de amit mondott, az őszinte volt. Ha el is árult bármi nem túl pozitívat, azt is elütötte egy poénnal. Éppen ezért sokakat meglepett, amikor a mindig viccelődő, derűs és a társaság középpontjaként ismert színész önkezével vetett véget életének 2014. augusztus 11-én.

Williamsnek halálában sokat köszönhettek a mentális betegséggel küzdők, mivel ő volt az egyik példa arra, hogy a depresszió nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki a sötétített szobában ül és sír egész nap. Ennél egy sokkal alattomosabb és többarcú (akár mosolygós) betegségről van szó, amitől nagyon nehéz szabadulni. Ettől függetlenül sokan tévesen hitték azt, hogy ennek a betegségnek esett áldozatul. De a képlet nem ennyire egyszerű.

Williamsre főleg nem a halála, hanem élete miatt érdemes emlékezni, ugyanis aki képes volt drámai (Jó reggelt Vietnam, Cadillac Man, Good Will Hunting, Holt költők társasága) és komikus (Mrs. Doubtfire, vagy Aladdinban a Dzsini hangja) szerepeket úgy előadni, ahogyan ő, az minden bizonnyal egy kivételes és nem mindennapi elme volt – nyilvánvalóan ez meg is nehezítette az életét. Egyszer azt nyilatkozta, olyan sebességgel pörögnek a gondolatai, hogy csak biciklizés közben képes őket valamennyire lelassítani és kikapcsolni.

Jómódú, de távolságtartó család

Williams 1951 júliusában született Chicagóban, édesapja, Robert Fitzgerald Williams a Fordnál dolgozott, édesanyja – mielőtt háztartásbeli lett – modellként tevékenykedett. Több féltestvére is volt és annak ellenére, hogy a család jómódban élt, Robin nagyon magányos gyerek volt, akinek az volt a legfontosabb, hogy magára vonja édesanyja figyelmét. „Az első nevetés után még többet akartam. Nekem ez az első az anyámé volt. Folyamatosan azon voltam, hogy megnevettessem” – mondta egy korábbi interjúban a Rolling Stone-nak.

De nemcsak otthon, az iskolában is magányos volt. Sokat cikizték és nem egyszer meg is ütötték. A színész erről az időszakról később úgy nyilatkozott, hogy egyrészt megkeményedett tőle, másrészt ez is erősítette abban, hogy kell egy eszköz a kezébe, amivel a közte és a többi ember közötti különbséget áthidalhatja – ez lett a komédia és a színészkedés.

Robin Williams az Egy úr az űrből forgatásán (Fotó: ABC Photo Archives/Disney General Entertainment Content via Getty Images)

Williams sokat tanult is a mesterségről, a neves Juilliardra járt, ráadásul ösztöndíjjal. Nem maradt azonban sokáig, tanárai, akik zseninek tartották, azt mondták neki, inkább járja a maga útját, mert az egyetem szigorú keretei csak letörnék a szárnyait. Így fordult a stand-up felé, hogy pénzt keressen és szerezte meg első szerepét a Mork & Mindyben, ami hatalmas sikernek örvendett az Egyesült Államokban. Williams a stand-upban olyan sikeres volt, hogy a kezdetekben inkább komikus szerepre vágyó David Lettermannek el is ment a kedve a műfajtól – mint mondta, rájött, ezt nem fogja tudni überelni (de nem járt rosszul a döntésével, ő lett minden idők egyik legsikeresebb talk show vezetője).

A komédia nemcsak vicc, kemény meló

A komédia azonban nem csak játék, hanem elég kemény, versengő terep, amiben könnyen ki lehet égni. Legalábbis Williams ezt nyilatkozta még a 2000-es évek elején. „Kiég az ember. Az életvitel is elég kemény… sok kötelező buli, jópofizás, éjszakázás, amiben van ivászat, kábítószer. Aztán amikor hazaérsz, le kellene nyugodnod. Nehéz.”

A legkeményebben bulizó stand-upos Williams legjobb barátja, John Belushi volt. Azon az éjszakán is együtt mulattak, amin Belushi túladagolta magát. Barátja halálát sosem sikerült teljesen feldolgoznia. „Itt van egy srác, aki egy vadállat, bármit megtehet és egyszer csak azt látod, hogy meghal. Ez kijózanított” – legalábbis egy időre, pont annyira, hogy első gyerekének (aki első feleségétől, Valerie Velarditól született) felnevelésénél ott lehessen. „A kokain volt előtte a búvóhelyem. Mások azért használták, hogy felpörgesse őket. Engem pont, hogy lelassított. Amikor én kezdtem, ingyen hozzád vágták, mint művészhez. És természetesen senkinek nem volt kábítószer-problémája, hiszen az volt a mondás: nem probléma, ha mindenki csinálja.”

Robin Williams stand-up előadása előtt a backstage-ben, New York, 1970 (Fotó: Art Zelin/Getty Images)

Józansága egészen 2003-ig tartott, amikor egy forgatáson volt Alaszkában, bement egy boltba és valamiért, maga sem tudja, hogy miért pont akkor és ott, megvett egy üveg whiskyt. Aztán abból az üvegből egyre több üveg lett és 2006-ban elvonóra ment. Legközelebb 2014-ben, nem sokkal halála előtt vett részt egy újabb kúrán, bár felesége és barátai szerint akkoriban már nem fogyasztott.

Hiába a sikerek és hogy azt csinálhatta, amit mindig is akart, Williams sosem volt magával teljesen elégedett. Legnagyobb fia, Zak, a halála után azt nyilatkozta, hogy apja boldogsága mindig a külső visszajelzésektől függött. Ha volt egy olyan film, amit nem szerettek annyira, akkor teljesen összetört, és személyes sértésnek vette. „Ezt nagyon nehéz volt végignéznünk” – mondta Zak, akinek később lett két féltestvére is, Zelda Rae Williams és Cody Alan Williams, akiknek édesanyja Zak korábbi dadusa, Marsha Graces volt.

Robin Williams és fia Zak Williams (Fotó: Jamie McCarthy/WireImage for Timo Wallets LLC)

Az utolsó hónapok

Ami a depressziót illeti, a színész utolsó felesége, Susan Schneider, akit 2011-ben vett feleségül, azt mondta, az volt a legkisebb baja, sokkal több minden hozzájárult ahhoz, hogy végül úgy döntsön, kiszáll az életből.

Nem így gondolta a Monty Pythonból ismert barátja, Eric Idle, aki szerint halála előtt is elhatalmasodott rajta a betegség és ezt el is mondta neki.

Ami tény, hogy Williamsnek 2009-ben szívproblémái lettek, amivel meg is műtötték. Halála előtt pedig Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála, ami a boncoláskor kiderült, hogy valójában Lewy-testes demencia, ami az agykérgi idegsejtekben fehérje-lerakódást és ezáltal zárványt okoz, ettől pedig a beteg fizikai és szellemi állapota nagyon erősen ingadozik. Felesége szerint ez a betegség vezetett halálához, ugyanis rengetegszer volt paranoiás, memóriazavara volt, nem tudott aludni, hallucinációk gyötörték, mozgáskoordinációs gondjai lettek – ez pedig korábban nem volt rá jellemző. Susan azt elismeri, hogy létező depressziója és szorongása is felerősödött, de ezt is az agyát megtámadó kórnak tudja be.

Susan Schneider és Robin Williams David Lettermann-nál, 2012-ben (Fotó: Donna Ward/Getty Images)

Utolsó forgatásán, az Éjszaka a múzeumban 3. részén pánikrohamok gyötörték, és sokszor elfelejtette a szövegét – utóbbi addig sosem történt meg vele.

Williams fia, Zak az Oprah show-ban nemrég elmondta, hogy ő maga is depresszióval és függőséggel küzd. „Tinédzserként rájöttem, hogy az alkohol és némely szerek segítenek lehiggasztani az agyamat, segít a szorongásomon, depressziómon, kényszerbetegségemen, olyasmiken, amik apámnak is voltak. De szeretnék már más megoldást találni erre a generációs problémára. Meg fogom törni ezt a kört” – fogadkozott Zak.

Williamsről halála után két dokumentumfilm is készült. Az egyik, az HBO-n futó: Robin Williams: egy komikus portréja, a másik pedig a 2020-ban megjelent Robin’s Wish (Robin kívánsága), amiben elsősorban harmadik felesége idézi fel a színész utolsó napjait. 

Míg előbbi főleg az életéről és karrierjéről szól, és nagyon sokan megszólalnak benne, a Robin’s Wishben azok szerepelnek, akik élete utolsó szakaszában vele voltak. Bár nincs egyértelműen kimondva, de a színész halála utáni jogi vitából kiviláglik, Susan és Williams gyerekei nincsenek jóban. Amit tudni, hogy nem tartják a kapcsolatot és nem akartak részt venni a dokumentumfilmben.

Így a szomszédok, harmadik felesége és az utolsó két forgatása, a már említett Éjszaka a múzeumban 3. része és a The crazy ones tévés produkció rendezői szólalnak meg, és arról beszélnek, milyen radikális változást tapasztaltak a máskor kifelé mindig önbizalmat sugárzó színésznél. Nem volt biztos magában, a munkájában, és erre volt is oka, az agya már sajnos nem úgy működött, ahogyan kellett volna. 

Robin Williams az Eszementek (The crazy ones, 2014) forgatásán (Fotó: Ricardo DeAratanha/Los Angeles Times via Getty Images)

Halála után számos ideggyógyász megvizsgálta Williams agyát és kiderült, a színész Lewy-testes demenciája nagyon előrehaladott volt, csoda, hogy egyáltalán még képes volt járni és, hogy időnként kognitív képességei birtokában volt. 

Ahogy egyik szomszédja és barátja fogalmazott: Williams tudta és többször el is mondta, hogy már nem önmaga és így nem tudott tovább élni.