Néhány kollégád már mesélt nekem arról, hogy nagy dilemmát jelent, hogy pont nyáron, a színházi szezon végén vannak a forgatások, és ha kapnak egy nagyobb szerepet, akkor egész nyáron dolgozniuk kell. Számodra dilemmát jelent, hogy forgass vagy nyaralj?
Ezt én is szoktam érezni, viszont ha egy nagy, fontos munka van kilátásban, nem hezitálok. Ha dolgozol, kicsit persze vérzik a szíved, hogy épp nem a tengerparton ülsz, de ezt a bánatot hamar félre tudod tenni egy jó szerep miatt. Inkább a vacakságok zavarnak, amikor ilyen hülyeségek – hivatali ügyintézés, sorban állás, bank, posta… – miatt megy el egy nap, amit amúgy végigstrandolhatnék. (nevet)
Fotó: Zsólyomi Norbert
Milyen az, amikor a munka és a hobbi találkozik? Az Együtt kezdtük című filmedet például a Balaton partján forgattátok.
Badacsonyban forgattuk az Együtt kezdtüket, csodálatos volt a helyszínünk, de nem volt arra lehetőség, hogy leszaladjunk két jelenet között csobbanni egyet. Végigforgattuk az éjszakát, aztán próbáltam kicsit aludni az esti újrakezdésig. Annyi pihenőidőm sosem volt, hogy elmehettem volna úszni egyet. Csak a csodás látvány maradt. Otthonos volt ez a helyszín nekem, mivel a gyökereim Badacsonytomajba nyúlnak vissza, a dédimamám ott született. A nagymamám is a Balatonon nőtt fel, ott ismerkedett meg nagyapámmal, Szigligeten. Gyerekként én is nagyon sok időt töltöttem náluk, ebből kifolyólag teljes mértékig balatoni lánynak érzem magam. Ha a munkám nem kötne annyira a fővároshoz, lehet, hogy oda is költöznénk. A vízen mindig lenyugszik az összes háborgó gondolatom.
Jól tudom, hogy pihenés közben teljesen ki tudod kapcsolni a külvilágot?
Van egy SUP-om, amit Eke Angéla barátnőmtől kaptam kölcsön. Gyerekkoromban ugyanezt csináltam, csak épp szörfdeszkával: elevezek egy bójáig, kikötöm magam, aztán ringatózom a vízen és napozok. Amikor minden elcsendesül körülötted, akkor a legfontosabb dolgok nagyon hangosak lesznek. Szeretek egyedül lenni, mert ilyenkor tudom végiggondolni, mi lényeges nekem, mi lényegtelen, mik a prioritásaim. De nemcsak a Balaton, a tenger is ugyanígy hat rám. Ha van víz meg nap, én teljesen le tudok nyugodni.
Ehhez egyedül kell lenned, vagy el tudod érni ezt a nyugalmat barátok, családtagok vagy a szerelmed mellett is?
Hálás vagyok azért, hogy igazi és mély barátságaim vannak, de ettől még szeretek egyedül lenni és igénylem is ezt. Szükségem van rá, hogy néha mindenkitől tartsak egy kis távolságot. Egy színházban vagy egy forgatáson egész nap valaki beszél hozzád vagy te beszélsz valakihez. Vagy próba van vagy előadás, a kettő között meg elrohanok szinkronizálni: egész nap zsong a fejem a szövegektől, zenéktől. Ezért tudom nagyra becsülni, ha csend lesz körülöttem.
Jó vagy abban, hogy kikapcsolj, de az olvasmányaim rólad azt sugallják, hogy amúgy munkamániás vagy. Tévedek?
Nem! Igazad van. Sok éven át jellemző volt rám, hogy mindent elvállaltam, mert senkit nem akartam megbántani. Mára viszont végre el tudtam kezdeni meghúzni a határaimat, megtanultam nemet mondani, ami eleinte nem volt könnyű. Szeretek sokat és jól dolgozni, de már mindenáron nem vállalok el egy munkát. Tudom, hogy ha teljesen lenullázom magamat: nem lesz miből adnom. Éveken keresztül egy szakadatlan rohanás volt az életem, elegem lett, torkig vagyok, változtatnom kellett.
Pálmai Anna a Szia, Életem! bemutatóján
Előfordult veled, hogy már nem élvezted azt, amit csinálsz?
Persze, sokszor éreztem ezt. Maga alá temetett a sok feladat, pánikoltam, hogy túlvállaltam magam, és nem győzöm. Le is robbantam, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Nem azért kell itthon egy színésznek mindenre igent mondania, mert nincs eléggé megfizetve?
Hála istennek, ha forgatsz – és én az utóbbi időben forgattam –, az mindenképp egy kivételes helyzet, és anyagilag is más vonzatai vannak, mint a színháznak. Hálás is vagyok mindenkinek, aki filmezni hív!
Nagyon sok fórumon megköszönted Dobó Katának a lehetőséget, hogy neked adta a főgonosz szerepét az El a kezekkel a papámtól! című filmjében. Jelentett számodra ez a szerep áttörést? Megnyíltak olyan kapuk előtted, amik korábban zárva voltak?
Azt nem tudom, de nagyon hálás voltam Katának, mert előtte éveken keresztül nem forgattam. A szerep súlya mellett persze az éneklés miatt is lett ez a film ilyen fontos az életemben. Rakonczai Viktor szerezte a zenéket – az én csodálatos dalomat is.
Olyan lage-ban írta meg, amiben azonnal vitt a hangom! Bár a Katona egyes előadásaiban – A bajnokban , a Poppeában, a Melancholy roomsban is énekelek, ám ezek ezek az esték más típusú éneklést, más típusú technikai tudást kívánnak tőlem, mint ez a dal, ami egy klasszikus, nagy slágerszám. Ilyen feladatom még sosem volt ezelőtt. Viktor és a vele való közös munka görcsoldóként hatott rám, szabadnak éreztem magamat. Ez egy fontos mérföldkő volt és ő egy nagy találkozás az életemben.
De ilyen volt a Szia, Életem!-ben Geszti Péter is. Ő emberileg és szakmailag is nagyon sokat adott. Olyan maradandó útravalókat kaptam tőle egy-egy forgatási szünetben a beszélgetések alatt, amiket sosem fogok elfelejteni. Ám a legnagyobb szerelem a Szia, Életem!-ben Momó, a főszereplő kisfiú. Ő úgy játszik, ahogy magyar filmben nem játszanak a gyerekek. Az egyik pillanatban szakadsz a röhögéstől, a másikban meg dől a könnyed. Ezt tudja ez a film, amit bearanyoz Szabinak és Momónak a párosa. Odáig vagyok értük, de ki nem? (nevet) Nagy öröm nekem, hogy a mozin kívül Momóval a Kaukázusi krétakörben is együtt játszunk, a Katona Kamrájában ősztől újra műsoron lesz az előadásunk.
Pálmai Anna és Pásztor-Várady Mór (Momó)
Az Együtt kezdtükben és a Szia, Életem!-ben is viszonylag kis szereped van.
Lehet, de bármekkora is a szerep, vásznon lenni mindig jó, filmet forgatni mindig jó. Erre a két felkérésre zsigeri reakcióból mondtam igent. Kerékgyártó Yvonne-nal azonnal egy hullámhosszra kerültünk, de ez történt Vékes Csabi és Rohonyi Gábor esetében is. Thuróczy Szabit régóta ismerem, tudtam, hogy nagyon jó lesz vele dolgozni! Az Együtt kezdtükben meg tök jó volt belecsöppenni egy ennyire fiatal csapatba. Otthonosan éreztem magam közöttük, mert egy iskolában tanultunk, a mestereink az egyetemen, a színházban többnyire ugyanazok voltak, hasonlóan érzünk és gondolkodunk egy jelenettel kapcsolatban, hamar befogadtak.
Egy kisebb szerepnek mennyire gondolod át a hátterét és a háttértörténetét? Átgondolod előtte, hogy ki ez a nő, vagy erre inkább csak a főszerepek esetében van szükség?
Szerintem mindig fontos, hogy tudd egy szerep igazságát! Általában a fantáziámra bízom magam, és amit érzek meg látok, azt közösen átbeszéljük a rendezővel. Kialakul a karakterről egy képem, nyilván neki is van egy víziója, aztán ebből közösen gyúrjuk ki, mi legyen, hogy legyen. Az Együtt kezdtük Csillag Zsófija például egy életrevaló, jó csaj, de közben azért meg akartam mutatni, hogy szerintem rettentő magányos. Sok jelenetem nem volt, nem tudtam igazán árnyalt munkát végezni, de egy szemvillanásban is ott lehet a magány, szóval erre törekedtem és Yvonne hagyott játszani!
Ha egy ennyire bulis szerepet játszol és sok fiatallal forgatsz, a forgatás után sosem buliztok együtt?
Inkább megyünk aludni. (nevet)
Sosem kell valami átmenet a munka és a pihenés között?
Ez inkább a színházra jellemző. Van olyan előadás, ami után átöltözöm és elrohanok, de olyan is van, ami után maradunk. A Katona egy nagyon jó társulat, erős közösség, sokszor előfordul, hogy az előadás után még hosszan beszélgetünk, ücsörgünk.
Kerékgyártó Yvonne-nal a Szia, Életem!-ben
Két éve kipróbáltad magad a Sztárban sztárban. Milyen tapasztalat volt ez számodra? Vállalnál még hasonló jellegű tévéműsort a jövőben?
Van bennem egy nagyon erős parodisztikus hajlam és egy erős képesség az utánzásra, ezért erre a műsorra én nagyon kíváncsi voltam. Az első adás máig egy maradandó, fantasztikus emlék, amit sosem fogok elfelejteni. Ami ezután történt, az szinte egyenesen következett a tapasztalatlanságomból. Fülmonitorral dolgozni az énekes szakma része, sokat kell gyakorolni. Én ehhez az eszközhöz nem szoktam hozzá korábban, mivel a színházban nem használjuk. Sem időm, sem lehetőségem nem volt megtanulni, hogyan kell vele bánni, akadályozott a munkámban ez a kis kütyü, pedig segítenie kellett volna. Klausztrofóbiás élmény volt, féltem tőle, nem tudtam vele boldogulni, elvéreztem. Sajnáltam magam mikor kiestem, maradtam volna még! De semmit nem bánok, ha ma hívnának, most is mennék! Nagy vágyam egy másik műsor is, de nem mondom el, mert akkor nem teljesül… Az nem vonz, hogy bikiniben csótányt egyek a dzsungelben, de az énekes-táncos műsorokat nagyon szeretem!
Vagy hogy ki hogyan főz…
Az nem igazán érdekel. Nem vagyok nagy szakács, jóllehet a karantén alatt rákattantam a főzésre, de se a kamerák előtt, se az életben nem szívesen teszek úgy mintha ebben elképesztő tehetség lennék… (nevet)
Pálmai Anna a Melancholy roomsban
Mi vár rád ősszel a színházban?
Ebben az évadban két bemutatóm lesz, az egyiket Máté Gábor, a másikat Tarnóczi Jakab rendezi. Jakabbal a Melancholy rooms után dolgozunk újra együtt, nagyon fontos ember nekem, csakúgy, mint Gábor, hálás vagyok, hogy újra gondolt rám! A Melancholyval utazunk külföldre is, már csak ezért is nagyon várom a kezdődő évadot!
A nyáron forgattál valamit?
Most nem. Ez a nyár a pihenésé és a lakásfelújításé volt. Az utóbbiból még van hátra egy kevés, várhatóan október végére leszünk kész. Hatalmas pezsgőt bontok, ha az utolsó szög is a helyére kerül!
Az Együtt kezdtük és a Szia, Életem! már láthatók a hazai mozik műsorán.
