A nagy mongol uralkodó, Dzsingisz kán (Temüdzsin) életéről szóló, 1956-ban bemutatott, látványos tömegjelenetekben és pazar kosztümökben bővelkedő hollywoodi történelmi kalandfilmet, a Hódítót nemigen szokás a megkerülhetetlen klasszikusok között emlegetni: bár a maga idejében egészen nagy mozisikernek számított, a kritikusok rettentően utálták, és azóta is rendszeres szereplője a különböző „Minden idők legrosszabb filmjei”-típusú listáknak és összeállításoknak.
Pedig alapvetően nem indult rosszul a dolog: a címszereplőt az épp a pályája (egyik) csúcsán álló John Wayne alakította (aki mai szemmel nézve nyilván elképesztően hülyén fest mongol hadvezérré maszkírozva), mellette Susan Hayward, a korszak egyik szép és népszerű színésznője vonaglott lenge ruhában, aztán feltűnt még Agnes Moorehead és Lee Van Cleef is, valamint körülbelül ezer ló nyargalászott folyamatosan a filmvásznon. A produkciót pedig a végtelen pénzzel rendelkező, excentrikus üzletember, Howard Hughes finanszírozta, és készítői alighanem valamiféle barbár, ázsiai westernnek szánták, azonban a végeredményt az összecsapott forgatókönyv, a nevetséges párbeszédek, a hiteltelen szerelmi jelenetek, illetve normálisan felépített, emlékezetes karakterek hiánya teljesen tönkrevágta.
Ám a Hódító nem csupán arról nevezetes, hogy feltűnően rossz film volt (elvégre készült még vagy százezer ugyanilyen rossz vagy még sokkal rosszabb film az elmúlt bő száz évben), hanem arról is, hogy
nagy valószínűséggel ez volt minden idők – de tényleg minden idők – leghalálosabb forgatása.
Ugyanis a 220 stábtag közül összesen 91-nél (azaz a teljes csapat kb. 41 százaléka) diagnosztizáltak később valamilyen rákos megbetegedést, és 46 esetben ez halálosnak is bizonyult. Csak néhány példa: a rendező Dick Powell rendező 1963 januárjában, hét évvel a film bemutatása után hunyt el rákban, 58 éves korában, a Dzsingisz kán egyik hadvezérét játszó Pedro Armendáriznál 1960-ban diagnosztizáltak veserákot, és 1963 júniusában, mindössze 51 évesen öngyilkos lett, miután megtudta, hogy állapota végzetes. John Wayne, Susan Hayward és Agnes Moorehead az 1970-es években haltak meg rákban (a láncdohányos Wayne és az absztinens, egészséges életet élő Moorehead már a hetvenes éveik elején jártak, Hayward meg az ötvenes évei végén). A mongol sámánt játszó John Hoyt 1991-ben halt meg tüdőrákban; igaz, ő akkor már 85 is elmúlt. Wayne és Hayward több rokona, aki időnként ellátogatott a forgatásokra, szintén rákos megbetegedésekben szenvedett: Michael Wayne-nek bőrrákja lett, bátyjának, Patricknek jóindulatú daganatot távolítottak el a melléből, Hayward fiát, Tim Barkert pedig szájüregi daganattal operálták; és így tovább.
Az ok: a hosszú-hosszú heteken át tartó forgatás nagy része a kietlen szépségű kősivatagairól is ismert Utah államban zajlott, többek közt például a Snow Canyonban, Pine Valleyben, Leedsben, illetve Harrisburgben, a külső jeleneteket meg többnyire a St. George közelében lévő Escalante sivatagban vették fel, amely körülbelül 220 kilométerre, egyenesen szélvonalban volt a Nevada National Security Site-tól (kb: az Egyesült Államok kormányának nemzetbiztonsági telephelye), ahol 1953-ban 11 föld feletti nukleáris tesztet (avagy kísérleti atomrobbantást) hajtottak végre az Operation Upshot-Knothole (erről itt írtunk hosszabban) részeként, szóval az egész környék gyakorlatilag egy radioaktív halálcsapda volt; persze nem csak a stábtagok, hanem a helyi lakosok számára is, akik felé a szövetségi kormány azt kommunikálta, hogy a tesztek semmiféle veszélyt nem jelentenek az egészségre. Bár a filmkészítők tudtak arról, hogy a közelben számos atombomba-robbantást hajtottak végre, nem különösebben zavartatták magukat emiatt; sőt, Howard Hughes producer később 60 tonna földet szállíttatott vissza Hollywoodba, hogy valósághűbbé tegye a stúdióban felvett jeleneteket.
