Az egyik 1987-ben, a másik 1998-ban indult, az egyik teleregény, a másik szappanopera, az egyik kéthetente került műsorra, a másik minden hétköznap este szórakoztatott minket. A különbségeket a végtelenségig lehetne sorolni a Szomszédok és a Barátok közt között, és az is igaz, hogy bár a köztük lévő 11 év elsőre talán nem tűnik olyan soknak, valójában mindkettő két külön világ szülötte. A Szomszédok a rendszerváltás körüli Magyarország látlelete, míg a Barátok közt a már javában dübörgő vadkapitalizmusé: az egyik szereplői még rácsodálkoznak a gyorsan változó világra, a másik hősei pedig maguk is a változás aktív alakítói és nyertesei, a vállalkozó réteg. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy bőven akadnak köztük hasonlóságok is. Valójában mindkét sorozat néhány – idővel bővülő és változó – család történetét meséli el, és mindkettő egy szűk közösségre, egy ház lakóira fókuszál, ami az egyik esetben egy gazdagréti panel, a másikban pedig egy újépítésű lakóház. Ráadásul mind a Szomszédok, mind a Barátok közt azzal indít, hogy a főszereplő családok épp beköltöznek a frissen átadott, festékszagú házuk lakásaiba és rácsodálkoznak, hogy milyen szép helyen fognak élni.
Azok a nyolcvanas- és azok a kilencvenes évek
Bár a kettő közül a kollektív emlékezet egyedül a Szomszédokra emlékszik vissza társadalomkritikus, a kor történéseire reflektáló sorozatként, a Barátok közt első epizódjából egyértelműen látható, hogy eleinte a Mátyás király tér lakói is reflektáltak arra (na jó, csak egy kicsit, de akkor is), mi zajlik körülöttük. Kapásból az első epizód nagy vitái akörül zajlanak, hogy Berényi Miki puszta nyereségvágyból kispórolta az anyagot a társasházból és a falak jóval vékonyabbak annál, mint amik a tervekben szerepeltek. Márpedig ha visszagondolunk, pont a kilencvenes évek második felében és az ezredforduló környékén épült új társasházak kapcsán terjedt el az a nézet, hogy olyan rosszul vannak megépítve, hogy sokkal jobb üzlet egy régit venni és felújítani, mint beköltözni egy újba, mert a régiben még legalább van anyag, és nem hallod a papírvékony falakon keresztül a szomszédod összes böfögését.
Ennél is húzósabb reakció a korszakra, hogy a család nagykutyája, Berényi Zoli (ha nem emlékszel rá, az nem a véletlen műve: a karakter már az első dupla epizód végén kipurcan, ami megváltoztatja a családon belüli erőviszonyokat), a sunyi, rosszban sántikáló építési vállalkozó láthatóan a Parlamentbe jár bizniszelni, ugyanis az alkotók képileg kihangsúlyozzák, hogy az üzleti tárgyalásánál a sofőrje, Csurgó Pisti épp az Országház előtt várakozik rá a kocsiban. Igen, ez még az a korszak volt, amikor a korrupcióra nem annyira törvénymódosítások útján, inkább régimódi, maffiózós módon kenőpénzek átadásával került sor, és a Barátok közt megmutatta, hogy Magyarországon valakiből úgy lehet dúsgazdag vállalkozó, ha legalább egy-két politikust a zsebében tudhat.
Az orvosok és a tanárok már akkor is pocsékul kerestek, de legalább volt megbecsülés
Ezzel szemben Gazdagréten az első részben még viszonylag visszafogottabb a reflexió. Mondjuk Taki bácsi, azaz Zenthe Ferenc állandó benzinár-mániája már ekkor előkerül, ahogy az is, hogy Takácsék azért költöznek el a családi házukból panelba, mert épp megkezdődött az m0-ás körgyűrű építésének első szakasza, és az otthonuk pont annak nyomvonalába esett. Lenke néni ettől még nagyon örül annak, hogy az új pecó legalább összkomfortos lesz, bár azért a fél házat megpróbálja átköltöztetni a jóval kevesebb négyzetméterű új otthonába. Gyorsan megtudhatjuk azt is, hogy Mágenheim doki ugyan lehet, hogy nagy tiszteletnek örvend, de az orvosokat 1987-ben sem szerette igazán megfizetni az állam, ugyanis a mentőorvos és fodrász felesége, Juli alig tudták összekaparni a panellakásra valót. Mágenheim azonban talpig becsületes doki, ami abból derül ki, hogy rögtön az első epizód vége felé nagyon határozottan utasítja el egy megmentett bácsi felesége által felajánlott hálapénzt (szigorúan borítékban!), pedig a felesége egy kicsit jobban örült volna annak, ha elfogadná. Ha már a Mágenheim családnál tartunk, azt gyorsan meg kell jegyeznem, hogy nem sok híja volt, hogy láthassunk egy szexjelenetet Kulka János és Frajt Edit között, akik a „Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben” szignáljára izgulnak egymásra, de mielőtt megtörténne az akció, a doki diszkréten becsukja a kamera előtt a hálószoba ajtaját, így be kell érnünk az ő pucér hátának látványával.
Kulka János és Frajt Edit a Szomszédokban (Fotó: Archívum Story-Best)
Vágásiék szálából azt tudhatjuk meg, hogy egy tanító néni már 1987-ben sem keresett jól, hiszen a lakást is csak bankkölcsön, valamint Janka néni (akinek a rossz természetére már itt fény derül, de a szórakoztató alkoholizmusára még nem) uzsorakölcsöne segítségével tudták megvásárolni, a részleteket meg majd törleszthetik mindhalálig a férjével, Vágási Ferivel, akit itt még Horváth Ádámék nem gazdagréti Batmanként mutogatnak, hanem egy vagány, bőrkabátos, fülbevalós melós gyerekként, akire szinte villogó betűkkel írták rá, hogy „igazi lázadó”. Ehhez képest a karakter elég sokat finomodott az évek során.
Metapoén és autós üldözés
A 4:3-as képarány és a jellegzetes zenével aláfestett főcím mindkét sorozatra jellemző, bár utóbbinál elképzelhető, hogy a Barátok közt esetében nem rögtön a nyitó epizódnál startolt: a neten fellelhető videókból hiányzik a főcímdal, amit vagy legvágtak, vagy akkor még nem is volt. Hidas Frigyes főcímzenéje azonban a Szomszédok első részének elejéről sem hiányozhatott, bár azért itt is tapasztalhatók változások a későbbi epizódokhoz képest. A teleregény híressé vált arról, hogy a végefőcím során a szereplők komoly arccal, egyenesen a kamerába mondták el magvas gondolataikat a nagyvilágról (ez számtalan paródiát ihletett és ihlet azóta is), ám az első epizód végén még csak egy sima színészbemutatót kapunk alázenélve, nélkülözve a kamerába mondott életigazságokat.
A legnagyobb meglepetést azonban az okozta számomra, hogy Horváth Ádámék mekkora metapoént engedtek meg maguknak az első epizódban. Vágási Jutka szülei az egyik jelenetben tévét néznek odahaza, a bemondó Kudlik Júlia, aki elmondja, hogy új teleregény indul a Magyar Televízió műsorán, ami kéthetente csütörtökönként mesél majd egy új panelházba beköltöző három családról, Takácsékról, Vágásiékról és Mágenheimékről. Jutka szülei ezután lazán folytatják a csevegést, mintha nem épp róluk lett volna szó, Horváth Ádám meg akkorát kacsint ki a nézőkre és annyira meta, hogy azóta sem térek magamhoz. A Barátok köztben idáig azért nem merészkednek, ellenben van autós üldözés (!), magyarul akciójelenet (!!!) is: két autó megy egymás mellett a sötétben, vad hanghatások, egy-két vágás, Csurgó Pisti rémült arccal és bumm, ütközés: ez aztán látványosság volt a javából 1998 őszén az RTL Klub műsorát nézve.
A színészekről
A Barátok közt sokkal tovább volt műsoron a Szomszédoknál és sokkal több rész készült belőle, így valószínűleg ezzel magyarázható, hogy sokkal nagyobb volt a fluktuáció a szereplői között. Ha össze szeretnénk hasonlítani az első epizód szereplőgárdáját az utolsó évad színészeivel, nagyon kicsi lenne az átfedés, Lacin, Nórán (Varga Izabellánál kell keresni az örök fiatalság titkát) és Klaudián kívül hirtelen nem is jut eszembe olyan szereplő, aki az elején és a végén is ott volt, így a nyitó epizódban rengeteg olyan színészt láthatunk, akik nem kísérték végig a szériát, sőt sokan közülük viszonylag hamar kiszálltak. Ezzel szemben a Szomszédok szereplőgárdája sokkal stabilabb volt, az első epizódban beköszönő színészek közül sokan végig, egyes esetekben egészen a halálukig dolgoztak a sorozatban.
Zenthe Ferenc és Komlós Juci (Fotó: Archívum Story-Best/Burghardt Ferenc)
Bár mindkét sorozatot rengeteget cikizték a színészi játék színvonala (illetve annak hiánya) miatt, és ki vagyok én, hogy próbáljam védeni Kalamár Tamást és Horváth Ádámot, az mégis tagadhatatlan, hogy a kettő között van némi különbség. A Szomszédokban mintha szándékosan beszélnének életidegen módon, sokszor a karakterek inkább kinyilatkoztatnak, nem beszélgetnek, ennek köszönhetően pedig a sorozatban mindenki egyformán rossznak – kicsit gépiesnek – tűnik, ami már-már rendező stílusnak/kézjegynek is felfogható. Persze jó eséllyel csak túl sokat szeretnék ebbe belelátni, ráadásul az első részben még nem volt ott Etus, azaz Csűrös Karola, akinek játékáról könyvet lehetne írni azzal a címmel, hogy „Így ne játssz kamerák előtt”. Ezzel szemben a Barátok közt gárdájában érezhetően jóval több volt a tapasztalatlan, zöldfülű színész és a forgatás tempója is gyorsabb volt a napi jelleg miatt, ami miatt a színészi játék képe is egészen változatos képet mutat: volt, aki már az első epizódban képes volt természetesen megszólalni és karaktert építeni, míg másnak ez még az ötezredikben sem jött igazán össze.
Mind a Szomszédok, mind a Barátok közt csodálatos lenyomata annak a kornak, amiben született, valamint pompás tükre a televíziózás akkori állapotának. A különbség csupán annyi, hogy míg a Szomszédok nagyjából akkor ért véget, amikor már nem tudott mit mondani a tévénézőknek, mert eljárt felette az idő, addig a Barátok közt még az után is hosszú éveken át folytatódott, hogy már rég elvesztette minden relevanciáját.