A szerepeket külön-külön kaptátok meg, vagy a casting során volt egy screen test, amikor megnézték, mennyire jól működtök együtt?
Murray Bartlett: A showrunner, Craig Mazin ösztöneire hagyatkoztunk. A casting során nem találkoztunk egymással, külön-külön választottak ki minket.
Nick Offerman: Nálam kicsit más volt a helyzet. Megkérték, hogy vegyek fel egy olyan videót, amin Murray fotóját nézegetem, és közben látni akarták a vonzalmat a szememben.
Murray Bartlett: (nagyon röhög) Én sajnos nem kaptam fotót Nickről.
Nick Offerman: Most röhögünk, de Murray tényleg elképesztően jóképű fickó. Emlékszem, voltak olyan napok, amikor egy unalmasabb leállásnál körbenéztem, és a stábtagok mind leesett állal bámulták Murray arcának elképesztő csontfelépítését. El kellett kezdenem csettintgetni, hogy „hé, emberek, én is itt vagyok!” Kapjak már egy kis figyelmet.
Murray Bartlett: Én egy kicsit másképp emlékszem, de inkább ne menjünk bele. (nevet) Nagyon szerencsések voltunk, hogy minden klappolt, és ennyire jól ment a közös munka. Mindketten szívvel-lélekkel játszottuk a szerepeinket, és ettől a dolog életre kelt.
Nick Offerman és Murray Bartlett a Last of Us című sorozatban (Fotó: HBO)
A ti epizódotok különbözik a leginkább a Last of Us játéktól. Kipróbáltátok valaha a játékot?
Murray Bartlett: Nem játszottam vele, bár miután megkaptam a szerepet, felmerült, hogy talán ki kéne próbálnom. Viszont nem volt sok időm, és nem is mondanám magam gamernek, szóval végül elmaradt a dolog. Teljes mértékben a gyönyörű forgatókönyvre hagyatkoztam, és van néhány gamer barátom, akik elmondták, mi az, amit feltétlenül tudnom kell a Last of Usról, és miért imádják ennyire az emberek. Craig Mazin biztosított, hogy ez a rész eléggé eltér a játéktól, vagy pontosabban kitágítja a világát, ezért ők sem ragaszkodtak ahhoz, hogy a játékot is kipróbáljam.
Nick Offerman: Elkezdtem játszani vele, de egyáltalán nem kötött le. Tudom, mekkora a rajongótábora, és nekem is vannak a baráti körömben olyanok, akik teljesen odáig vannak érte, de a helyzet az, hogy nem szoktam videojátékokkal játszani. Nagyjából húsz éve hagytam abba, mert azt éreztem, hogy túl sok időt vesz el az életemből. Inkább ki akartam mozdulni, hogy lássam a napot és hallgassam a csiripelő madarakat. És ahogy Murray is mondta: volt egy fantasztikus forgatókönyvünk, másra nem is volt szükségünk. Szóval játék helyett inkább folytattam a megszokott életemet: odakint sétálgattam és csodáltam az őszi avar szépségét.
Nick Offerman (Fotó: HBO)
A gamer tábor egy része elég szélsőségesen tud reagálni, ha eltérnek a kedvencüktől, a ti epizódotok márpedig új vizekre evez és sok szempontból merésznek számít. Mit gondoltok erről?
Nick Offerman: Ezzel nem vitatkozom. Határozott elképzeléseik vannak arról, hogy egy adaptációnak milyennek kell lennie, és erősen hangot adnak, ha valami nem egyezik ezekkel. Szerencsés vagyok, hogy egészen különféle munkákban dolgoztam, olyanokon, amik való életbeli történéseket dolgoztak fel, könyvadaptációkon satöbbi. Rájöttem, hogy mindig lesznek olyanok, akiket felcseszel. Még Bertold Brecht mondta – valószínűleg nem pontosan idézem –, hogy „ha nem idegesíted fel a közönséged legalább 30 százalékát, akkor az nem igazi művészet”. Minden adaptáció egy új variációt jelent, ráadásul jelen esetben az eredeti játék alkotója állt a sorozat mögött. Kell ennél jobb kredit? A lényeg az, hogy amit csinálunk, szeretettel tegyük. Nézd, ott van a Trónok harca sokat vitatott végkifejlete. Gondolsz róla, amit akarsz, de szerintem tagadhatatlan, hogy az alkotói a tőlük telhető legjobbat próbálták kihozni belőle, érezni, mennyire törődtek vele. Remélem, a gamerek érezni fogják, hogy ez a sorozat szeretettel készült. Ha nem tetszik, hát van ilyen. Ha most csinálok egy szendvicset, és megkínálok vele tíz embert, kilencnek közülük ízleni fog, de biztosan lesz legalább egy, aki úgy gondolja, hogy a mustárhoz nem passzol a savanyú uborka.
Murray Bartlett: Neil és Craig imádják a játékot, és semmi olyat nem csinálnának, ami ne tartaná tiszteletben az eredeti szellemiségét. Egyszerűen csak szerették volna a lehető legérdekesebben elmesélni ezt a történetet egy másik formátumban is, úgy, hogy a régi rajongók is szeressék, de közben nyissanak egy új közönség felé is. Egészen gyönyörű, amit ebben az epizódban írtak nekünk, különleges érzés volt olvasni és különleges volt elkészíteni is. Tudtam, hogy a játék alkotói állnak mögöttem, ezért biztos voltam abban, hogy nem tévedünk rossz utakra.
Murray Bartlett (Fotó: HBO)
Nick Offerman: A Last of Us Neil Druckmann szüleménye. Ki ismerné nála jobban? De figyelj, elég lesz ez? Dobjátok hozzá azt a faszit is, aki a Csernobilt írta!
Murray Bartlett: A világ egyik legjobb sorozatát.
Nick Offerman: Ha ez a felállás sem elég jó valakinek, akkor én kérek elnézést.
Öröm volt nézni Bill és Frank sztoriját a harmadik epizódban, gyakorlatilag évtizedek sűrűsödtek bele egyetlen órába. Szívesen néztem volna a történetüket jobban kifejtve. Egy Frank és Bill spin-off teljesen ki van zárva?
Nick Offerman: Itt azonnal megállítalak. Murray-jel mást se csináltunk a forgatás alatt, mint a karaktereinkben rejlő további lehetőségeken gondolkodtunk. Felmerült előzményfilm, spin-off… Volt ott minden.
Murray Bartlett: Kitaláltuk a saját akciófiguráinkat. (röhög)
Nick Offerman: (nagyon röhög) Bevetjük a multiverzumot, és egy alternatív univerzumban családot alapítunk. Persze tényleg érdekes lenne részletesebben bemutatni olyan dolgokat és dinamikákat köztük, amiket most éppen csak érintettünk, hiszen több mint húsz éven száguldottunk át. Talán öt 10 epizódból álló évaddal le tudnánk fedni az egészet.
Nick Offerman a The Last of Us Los Angeles-i bemutatóján (Fotó: Rodin Eckenroth/WireImage)
Murray Bartlett: Pont az adja az epizód egyik különlegességet, hogy ekkora időtávot ölel fel, hiszen megmutatja, hogyan változott Frank és Bill kapcsolata az évek során. Olyan ez az epizód, mint egy film egy sorozaton belül. Van eleje, közepe, vége, és csak lazán kapcsolódik a többihez. Pont az fogott meg a forgatókönyvben, mennyire jól bontja ki, hogyan alakul ez a kapcsolat az idő múlásával. De benne vagyok, menjünk vissza és töltsük ki a hézagokat. (nevet)
Hihetetlenül érzékenyen és csodás törékenységgel mutatjátok be Bill és Frank kapcsolatát. Elmondjátok, hogyan dolgoztatok azon, hogy ez a szerelem a nézők számára hihető legyen?
Nick Offerman: Erre nem egyszerű válaszolni. Volt egy pompás forgatókönyvünk és egy nagyszerű rendezőnk, Peter Hoar, aki gondoskodott arról, hogy kellően intim atmoszférát teremtsen a forgatáson, egy olyan közeget, ahol merünk sebezhetők és kitárulkozók lenni egymás előtt. Néha szerencsés vagy, és egy forgatáson minden összeáll ahhoz, hogy valami jó szülessen. Az epizód sikere azonban nagyrészt az alapgondolatának köszönhető: történjen bármi a világban, legyen bármilyen rossz körülöttünk az élet, az emberben ott rejlik az a természetes bölcsesség, hogy még egy ilyen helyzetben is elültesse az epret. Szó szerint értve és képletesen is. Mindig gyönyörű, amikor egy háború tépte város romjai között egyszer csak kibújik egy virág. Ha ilyet látsz, önkéntelenül is elhullajtasz egy könnycseppet, kivéve, ha olyan szívtelen disznó vagy, mint Pedro Pascal.
Murray Bartlett: (nagyon röhög) A sorozat és azt hiszem a játék egyik kulcsmondata, hogy ha elveszel a sötétben, keresd meg a fényt. Ez az epizód megmutatja, hogy ez nemcsak egy jól hangzó szlogen. A remény mindenben ott lehet, bármiben reményre lelhetünk. Egy igazi emberi kapcsolat még a legsötétebb szituációban is csodákra képes. Hihetetlen figyelem övezte az alkotók részéről ezt az epizódot, éreztük, hogy számukra is különleges, amin dolgozunk. Ez a rész tartalmazza a Last of Us esszenciáját, a sorozat lelke, és ezt mindannyian tudtuk. Még azok a stábtagok is másképp álltak ehhez az epizódhoz, akiknek csak az volt a dolguk, hogy etettek minket. Éreztük a törődést, és ez nagyszerű volt. Abban pedig nekem volt szerencsém, hogy egy olyan színésztársat kaptam, akivel mertünk egymás előtt sebezhetők lenni, és ki tudtuk hozni az anyagból mindazt, ami benne van. Tudtuk, mennyire fontos, amin dolgozunk, és így álltunk hozzá.
Murray Bartlett (Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic)
Tanultatok valami fontosat Frank és Bill karakteréről?
Nick Offerman: (nagyon komoly hangnemben) Billtől azt tanultam, hogy mindig álljak készen. (nevet)
Murray Bartlett: Franktől azt volna jó megtanulni, hogy legyenek bármilyen sötétek és reménytelenek a körülmények, mindig van lehetőség arra, hogy emberi kötődéseket teremtsünk.
Nick Offerman: Látod, még Bill-lel is meg tudta találni a közös hangot.
Murray Bartlett: A kapcsolódás vágyát és a reményt nem lehet kiirtani belőlünk. Itt vagyunk ebben a sötét, posztapokaliptikus világban, és mégis láthatjuk egy csodás szerelem megszületését. Mindig meg tudjuk találni a fényt, ha másban nem, hát egymásban. Én legalábbis ezt láttam benne, és remélem, a nézők is ezt fogják.
Nick Offerman: Földművelő családban nőttem fel, aztán melósként dolgoztam, most pedig a férje vagyok egy csodás nőnek, aki Karen Walkert játszotta a Will & Grace-ben. Az élet olyan gazdagságait mutatta meg nekem, amiről álmodozni sem mertem, és ez a nő olyan finom krémekkel kenegeti a bőröm, amikről még csak nem is hallottál. Fogd meg! (ekkor a kezét nyújtja Murray Bartlett felé jelezvén, tapogassa meg)
Murray Bartlett: Óh! Puha, mint egy vattapamacs.
Nick Offerman: (nevet) Kösz, ez jólesik. Szóval… megtanultam, hogy az életet sok különböző skálán lehet élni, ez az ország rengeteg különféle életvitelt tesz lehetővé, de valójában egyik sem ér semmit, ha nincs valaki, akit szerethetsz, és aki viszontszeret. Csodás, ha ez egy romantikus szerelem, de ugyanúgy sokat jelenthet egy szülő-gyerek kapcsolat, a kapcsolatod a szexbábuddal vagy akár egy nagyon-nagyon jó barátság. Mindig a szeretet az, ami a legfontosabb. Még nem láttam a Last of Us további részeit, de sejtésem szerint Bill és Frank a legboldogabb emberek, akikkel ebben a posztapokaliptikus világban találkozhatsz. És ez nem azért van, mert nekik van a legtöbb fegyverük, hanem azért, mert eper nő a kertjükben.
Az interjú egy nemzetközi Zoom kerekasztal-beszélgetés keretében készült. A Last of Us első három epizódja már látható az HBO Max kínálatában, a további epizódok hetente érkeznek.
Liptai Claudia megmutatta lányát, Pankát gyönyörű szép esküvői ruhába bújva
Anyaotthonba került a 17 éves anya, akinek a kisbabáját patkányok harapdálták össze
Meghalt Azahriah menedzsere, Ferich Balázs
Nőként kezdett új életet Németországban a megasztáros Szecsődi Kari
Sztárok, akik a nagyszüleiket vitték a vörös szőnyegre
Csillagjegyek, akik remek hétvége elé néznek
Geszti Péter Gryllus Dorkáról: „Húsz év távlatából is azt érzem, nekünk akkor találkozni kellett”
