Bár Brendan Fraser saját bevallása szerint ő maga „sosem tűnt el igazán”, mégis abszolút indokoltan hangos a média a színész „nagy visszatérésétől” már legalább hat hónapja. Tavaly szeptemberben mutatták be ugyanis Darren Aronofsky új filmjét, A bálnát a Velencei Filmfesztiválon, melynek főszerepét arra a Brendan Fraserre osztotta, akin meglátszik az élet súlya, a kisfiús, golden retriever energiáját pedig felváltotta a csendes töprengés. Ezt érezni legalábbis Fraseren Charlie-ként, aki olyan zsigeri és érzékeny alakítást nyújt a 300 kilós angoltanár szerepében, hogy rá kell jönnünk: sosem kaptunk még ennyire kifinomult, kiélezett színészi játékot tőle. Velencében hatperces álló tapsot kapott, persze, hogy mindenki meg akart bizonyosodni a saját szemével is arról, hogy valóban olyan különleges fordulópont-e A bálna a sztár karrierjében. Spoiler: igen, az. És nemcsak azért, mert a valaha volt legjobb alakítását nyújtja, vagy mert életében először özönlenek a rangos díjjelölések az irányába. Hanem mert a megváltást kereső Charlie szerepe jelentheti azt a jóvátételt, amivel Hollywood tartozik Brendan Frasernek.
The standing ovation for #TheWhale was so enthusiastic, Brendan Fraser tried to leave the theater but the crowd’s applause made him stay. #Venezia79 pic.twitter.com/ZZ0vbFX7Rl
— Ramin Setoodeh (@RaminSetoodeh) September 4, 2022
Merthogy a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb színészével nagyon csúnyán bánt az Álomgyár, és pont akkor engedték el a kezét, amikor a leginkább szüksége lett volna a támogatásra. Habár megérdemelné a legjobb színésznek járó Oscar-díjat – és ennek nyilván őszintén örülne is –, néhány aranyszobor lehetősége nem teszi jóvá mindazt a fájdalmat, amit el kellett szenvednie. Nem véletlenül nem jelent meg a Golden Globe-gálán, ahol szintén esélyes volt a díjazásra.
„Több a múltam a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségével, mint amennyi tiszteletet érzek irántuk. Emiatt nem veszek részt. Az anyám nem hipokratát nevelt”
– nyilatkozta Brendan a GQ 2022-es címlapinterjújában. Épp ez volt az a magazin, amelyikben a színész először beszélt arról a traumatikus élményről, ami hozzájárult a depressziójához, és potenciálisan feketelistára helyezte őt Hollywoodban. De mi is történt pontosan?
#Metoo
A 2017-es #metoo-mozgalom számtalan embernek segített elindulni a gyógyulás útján – így például Brendan Frasernek is, aki az első hollywoodi ragadozók bukása után egy évvel tudott elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy a saját traumáját is megossza a világgal. 2003-ban a Beverly Hills Hotelbe volt hivatalos egy rendezvényre, amit a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége (röviden: HFPA), vagyis a Golden Globe-díjátadóért is felelős társaság tartott. Ahogy Brendan elindult kifelé a hotelből – olvasható a GQ 2018-as cikkében –, Philip Berk, a HFPA egykori elnöke megállította őt. Kezet fogtak, majd Berk „bal kezével rámarkolt a fenekemre, az egyik ujjával alámnyúlt, amit aztán elkezdett mozgatni”. Fraser elmondta, hogy bepánikolt, de végül sikerült lefejtenie magáról Berk kezét.
„Rosszul voltam. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek. Gombóc volt a torkomban, azt hittem, elsírom magam”
– idézte fel, milyen érzések kavarogtak benne közvetlenül a szexuális zaklatás után.
Brendan Fraser 2003-ban (Fotó: Munawar Hosain/Getty Images)
Kirohant a teremből, hazament és csak a feleségének mondta el, mi történt. Egy idő után az ügynöke is megtudta, aki írásbeli bocsánatkérést követelt a HFPA-től. Meg is érkezett a „Ha tettem bármit is, amivel megbántottam…” -kezdetű, zéró megbánást tanúsító sablonválasz, amit már – sajnos mondhatjuk így – megszokhattunk a bántalmazóktól.
Brendan ezután depressziós lett, saját magát vádolta a történtekért, zárkózottá vált és magába fordult. Bár a következményektől tartva nem osztotta meg a nyilvánossággal az esetet, ennek ellenére mégis „úgy éreztem, mintha láthatatlan festékkel öntöttek volna le”.
Fraser karrierje már nem száguldott olyan sebességgel felfelé, és ugyan fogalma sincs, hogy feketelistára került-e a dolog miatt, az tény, hogy idén hívták őt meg először a Golden Globe-ra a 2000-es évek eleje óta. Miközben Berknek semmiféle számonkéréssel nem kellett szembenéznie, Brendan, aki korábban szinte mindenhol ott volt, szépen lassan eltűnt a nyilvánosság elől.
A himbók királya
Mert valóban: a ’90-es és 2000-es években egyszerűen nem tudtál úgy moziba menni, hogy ne fuss bele a színészbe, aki az 1992-es Vágyak csapdájával robbant be először a köztudatba. A film nem titkolt célja volt, hogy férfisztárok új generációját mutassa be: a négyesfogatot ezúttal Matt Damon, Ben Affleck, Chris O’Donnell és Brendan Fraser alkotta. Sikerrel járt, hiszen Frasert nem sokkal később a többiek is követték, ő volt azonban az első, aki igazán be tudott futni közülük Hollywoodban. A drámaibb hősök mellett aztán hamarosan rátalált arra a niche karakterre, ami nemcsak illett hozzá, de kész művészeti ággá fejlesztette a megformálásukat.
Jelenet Az őserdő hőséből (Fotó: Archives du 7eme Art / Photo12 via AFP)
Ők voltak azok a szerethető himbók (vagyis a jóképű, izmos pasi, aki nem a legélesebb kés a fiókban, de cserébe mindig a legnagyobb tisztelettel bánik a többi emberrel, különösképpen a nőkkel), akik tágra nyílt szemmel csodálkoztak rá a világra. Vagy a kőkorszakból hibernálódva (Kőbunkó, 1992), a dzsungelből (Az őserdő hőse, 1997) vagy egy óvóhelyről (Csapás a múltból, 1999) érkezett a modern nagyvárosba. Szétszórt szépfiúnak lenni egy lelkiállapot, nem kell ahhoz ma született báránynak lenni. Így himbo volt ugyanígy Chazz a Pancserockból (1994), DJ Drake a Bolondos dallamok – Újra bevetésenből (2003) és Rick O’Connell az 1999-ben kezdődő A múmia-sorozatban.
Fraser nem azt a benzingőzös, nyers maszkulinitást képviselte a filmjeiben, amit addig ismertünk. Hollywoodnak pedig szüksége volt a Stallone-Schwarzenegger-Bruce Willis-féle kemény csávó-szentháromságot megtörő frissítésre: Fraser megmutatta, hogy a kedvesség, a humor és a sebezhetőség nem csökkent a férfiasság mértékén. Ráadásul legalább akkora, ha nem nagyobb erővel vetette bele magát mindennemű kaszkadőrmutatványba, mint az addig regnáló akciósztárok. Ez pedig egyszerre jelentette a sikere zálogát, és az első törést a fényesen ívelő karrierjében.
A legfényesebb csillagok is kihunyhatnak
„Mire A múmia harmadik részét csináltam [2008-ban] Kínában, már szinte csak a jég és a ragtapasz tartott össze – külső csontvázat építettem magam köré nap mint nap” – emlékezett vissza a GQ ominózus profilinterjújában arra, hogyan tette tönkre szépen lassan a testét a rengeteg akció, aminek szinte minden produkcióban kitette magát.
Kétszer is műtötték a gerincét, részleges térdprotézisre volt szüksége és további beavatkozásokra a hátán, valamint a hangszálait is rendbe kellett hozni. Mindez pedig azt jelentette, hogy nagyjából hét évet töltött hosszabb-rövidebb ideig kórházakban.
Az amerikai egészségügyet ismerve nem csodálkoznánk, ha pénzügyileg megterhelte volna az amúgy is egyre vékonyodó pénztárcájú színészt: 2007-ben Fraser ugyanis elvált a feleségétől, Afton Smithtől, akivel három közös gyerekük született, és akinek évi 600 ezer dollár (mai árfolyamon 210 millió forint) feleségtartási díjat és havi 25 ezer dollár (8,9 millió forint) gyerektartást kellett fizetnie. De miért is jelentene ennyi kiadás gondot egy olyan szupersztárnak, mint Brendan? Nos, azért, mert 2003 traumatikus eseményei után egyre jobban távolodni kezdett a filmipartól (vagy a filmipar tőle), hogy végül csak kisebb epizód- és mellékszerepeket kapjon.
Brendan Fraser A múmia: A Sárkánycsászár sírja egy jelenetében (Fotó: Sommers Company / Alphaville Fil / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP)
Hamvaiból
Mindig szomorú, ha valaki olyan mértékű fizikai és pszichés szenvedésen megy keresztül, mint Brendan. De az ő esetében különösen nehéz szívvel figyeltük az – egyébként hasonló esetekhez képest meglepően kevés visszhangot kapó – híreket. Mégpedig az általa alakított karakterek és a közönségnek mutatott személyisége miatt: egy szerethető színész még szerethetőbb szerepekkel éveken át ostorozta és értéktelennek érezte önmagát. Fraser a két véglet között létezett, hosszú évekre volt szüksége a gyógyulásra. Aztán 2019-ben elment a londoni ComicConra, és rájött: mindenkinek hiányzott.
Brendan Fraser könnyes szemmel veszi át A bálnáért kapott Critics Choice Awards díját (Fotó: Emma McIntyre/Getty Images for Critics Choice Association)
De nemcsak a rajongóknak volt szüksége még több Fraserre, hanem Hollywoodnak is. Így történt, hogy 2021-ben szerepelt Steven Soderbergh Semmi hirtelen mozdulat című filmjében, később együtt forgatott Martin Scorsesével (és Leonardo DiCaprióval) a Killers of the Flower Moonban, jött Darren Aronofsky és A bálna, valamint megkapta a főgonosz szerepét a Batgirlben. Oké, hogy utóbbit az Warner Bros. csúnyán elkaszálta, de a tények magukért beszélnek: Brendan újra keresett színész lett, akit nagy költségvetésű alkotásoktól szuperhősfilmekig mindenbe elkezdtek hívni.
„Tetszik, hogy az emberek úgy érzik, újra megismerhetnek engem. Mert mindannyian együtt idősödtünk egy kicsit” – mondta a GQ tavalyi interjújában. Persze, ahogy az nlc-nek is megjegyezte, valóban nem tűnt el olyan nagyon, ahogy az image sem volt sosem olyasvalami, amin javítani kellett volna. Mégis, az utóbbi időben a rajongótábora – úgy embernek, mint színésznek – egyre csak nő. Miután a történetét megosztotta, majd pedig eljátszott egy olyan figurát, mint Charlie, aki a leggyarlóbb emberekben is képes meglátni a jót, még tovább erősödött az emberekben – köztük bennem – Fraser irányába a védelmezés és szeretet érzése. Ezért is hatotta meg az egész internetet a Velencei Filmfesztivál hatperces álló ovációjáról tudósító videó: mert ha van, aki megérdemli a sikert és az elismerést, az a könnyeivel küszködő Brendan Fraser.
