1989. július 18-án, egy verőfényes nyári napon Kaliforniában, Rebecca Schaeffer éppen A Keresztapa harmadik részének castingjára készült, amikor csengettek az otthonában. A 21 éves fiatal nő azt gyanítva, hogy a szövegkönyvet hozták meg számára, ajtót nyitott, a bejáratnál azonban nem a futárt, hanem az egyik rajongóját, Robert John Bardót találta. A férfi egy régi levelet és egy autogramot mutatott a színésznőnek, Schaeffer azonban kedvesen megkérte, hogy menjen el. Néhány órával később a Bardo visszatért, és hidegvérrel mellkason lőtte a színésznőt, aki a férfi későbbi beszámolója szerint csak annyit kérdezett: „miért?”
A lány a szomszédból
Rebecca Schaeffer 1967. november 6-án született, író-tanár és gyermekpszichológus szülei egyetlen gyermekeként. Figyelembe véve, hogy a többi kislánnyal ellentétben nem királylány vagy énekesnő, hanem rabbi szeretett volna lenni, elmondható, hogy Schaeffer egyáltalán nem volt átlagos gyerek. Csak a középiskolában kezdett nyitni a nőiesebb témák irányába, ekkor indult be modellkarrierje is. Áruházi katalógusok, reklámok, statisztaszerepek – egymást követték az újabb és újabb platformok, míg 1984-ben, 16 évesen szerződtette az Elite Model Management, New York egyik leghíresebb ügynöksége, így szülei engedélyével Portlandből az ország túloldalára tette át a székhelyét.
Schaeffer igazi természetes szépség volt, bájos arcával, hatalmas göndör hajkoronájával abszolút sikerrel képviselte a lány a szomszédból attitűdöt, beleillett abba szépségideálba, ami a ‘80-as évek elejét meghatározta. Ugyanakkor 170 centiméteres magasságával nem ütötte meg a szakma által elvárt lécet, így előrelépés híján végül úgy döntött, szerencsét próbál Japánban. 1985-ben, még mindig csak 17 évesen odaköltözött, remélve, nem lesz akadály a magassága, de akkoriban más idők jártak, nem számított kuriózumnak, ha eltértél az átlagostól. Márpedig Rebecca magasságában és testsúlyában sem hasonlított a törékeny japán modellekre, így néhány hónap sikertelen próbálkozás után visszatért New Yorkba, hogy a színészi karrierjére koncentráljon.
Rivaldafényben
Nem kellett sokat várnia, 1986-ban Woody Allen A rádió aranykora című vígjátékában is szerepet kapott, ám az átütő sikert a My Sister Sam hozta meg számára, melynek producerei a Seventeen magazin címlapján figyeltek rá fel, és emelték ki a névtelenség homályából. A My Sister Sam hasított, első évada a legjobb 25 sorozat között volt (a miheztartás végett az Alf, a Cheers, vagy A simlis és a szende is ekkoriban futott), berendelték tehát a következő részeket is.
Mindenki kíváncsi volt arra, hogyan alakul a két nővér sorsa, legalábbis ideig-óráig, ugyanis 1988 áprilisában, a megcsappant nézettség miatt a második évad felénél elkaszálták a szériát.
A fiatalabbik nővér, Patti szerepe azonban így is segített megvetnie a lábát a szakmában, egyre több mellékszerep jutott neki. A The End of Innocence című filmben a ráaggatott jókislány szerepet is sikerült maga mögött hagynia, olyannyira, hogy az egyik fő esélyesnek tartották a Micsoda nő! főszerepére, Julia Roberts előtt. A játék neve: Beverly Hillsben pedig már egy igazi nőt láthattak a nézők, ugyanakkor sajnálatos módon ez a szerep lett a veszte is.
Végzetes hírnév
Schaeffert a sikerek egyáltalán nem részegítették meg, gyermekjótéti nagykövetként dolgozott a munkái mellett, és saját maga válaszolt a rajongói leveleire is, ha ideje engedte, annak ellenére, hogy óva intették attól a kollégái, hogy ilyen közeli kapcsolatot ápoljon a rajongóival. Robert John Bardo egyike volt azoknak a megszállott fanoknak, akik levelekkel bombázták a fiatal nőt, és miután az egyikre választ kapott (a szokásos ügynökségi sablont), úgy érezte, összekapcsolódtak a színésznővel. 1987-ben Los Angelesbe utazott a My Sister Sam forgatására, abban a reményben, hogy találkozhat Schaefferrel, de a Warner Bros. biztonsági emberei elküldték. Egy hónappal később már egy késsel tért vissza, de a biztonsági őrök újfent megakadályozták, hogy a színésznő közelébe jusson. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ezek után miért nem indult távoltartási eljárás ellene, de akkoriban a zaklatást nem vették ennyire szigorúan (sőt, semennyire sem), ráadásul az őrök úgy gondolták, csak ártalmatlan rajongásról van szó.
Rebecca Schaeffer, 1989 (Fotó: Profimedia)
Bardo a kudarc után hazautazott Tucsonba, és egy ideig a rajongását más sztárok felé irányította, például a korszak egyik üdvöskéje, Tiffany felé, a háttérben azonban továbbra is gyakran gondolt Schaefferre. Amikor a színésznő A játék neve: Beverly Hillsben egy másik színésszel bújt ágyba, Bardo éktelen haragra gerjedt, és úgy döntött,
meg kell büntetnie Schaeffert, amiért egy újabb hollywoodi kurva lett.
Magánnyomozót bérelt, hogy derítse ki, hol lakik a színésznő, a bátyja segítségével pedig fegyvert vásárolt. Ezután harmadjára, és egyben utoljára elindult Los Angelesbe.
Bardo a színésznő lakhelyére érkezve bejárta a környéket és megkérdezte a járókelőket, hogy Schaeffer valóban ott lakik-e. Végül a házához sétált, és becsengetett. Schaeffer, ahogyan a bevezetőben írtuk, A Keresztapa forgatókönyvét várta, mert épp meghallgatásra készült, ezért mit sem sejtve ajtót nyitott, a helyzetet tovább bonyolította, hogy a kapucsengője nem működött. A férfi megmutatta neki a levelet és az autogramot, amit korábban kapott, számonkérte Rebeccát, hogy miért nem ő maga válaszolt rá, miért a szokásos sablont küldte el neki. A nő udvariasan megkérte, hogy távozzon, és többé ne zaklassa, majd bezárkózott. Bardo ezután betért egy közeli étterembe, megreggelizett, és nagyjából egy órára rá ismét visszatért a helyszínre, ahol lelőtte rajongása tárgyát.
A szomszédok hívták a mentőket, Schaeffert a Cedars-Sinai Medical Center sürgősségi osztályára szállították, de olyan sok vért veszített, hogy az életét nem tudták megmenteni.
30 perccel a kórházba érkezése után halottnak nyilvánították.
Bardót a rendőrök másnap elfogták, a férfi azonnal elismerte a tettét, később életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nélkül.
Robert John Brando a tárgyalás alatt. A férfi elismerte, amit tett (Fotó: Getty Images/Larry Bessel)
Rossz csillagzat alatt
Mi lett volna, ha Rebecca Schaeffer picit gyanakvóbb? Mi lett volna, ha a biztonságiak jelezték volna a problémát a színésznőnek? Mi lett volna, ha Bardo nem találja őt otthon? Mi lett volna, ha a kaputelefon működik? Rengeteg kérdés felmerül a tragédia kapcsán, mind közül a legégetőbb azonban az: hogy lehet, hogy Bardo magánnyomozó segítségét tudta kérni egy cím felkutatásában? Hol vannak a személyiségi jogok? A személyes adatokra vonatkozó paragrafusok?
A helyzet az, hogy 1989-ben egyáltalán nem vették komolyan a zaklatókat, sőt, semmilyen törvény nem volt Kaliforniában, ami a magáncímek kiadását tiltotta volna. A színésznő halála azonban akkora vihart kavart, hogy rögtön ezután sorra hozták meg a zaklatásra vonatkozó új törvényeket, nemcsak Kaliforniában, hanem szerte az Egyesült Államokban.
Marcia Clark, aki a színésznő ügyében képviselte a vádat, így nyilatkozott a történtekről:
Jó dolgok történtek az eset után, de ezek egyike sem hozza vissza Rebeccát az életbe.
Rebecca édesanyja (jobb oldalt), és Marcia Clark (bal oldalt), miután kihirdették Bardo felelősségre vonását (Fotó: Getty Images/Anacleto Rapping)
Brad Silberling, Rebecca akkori barátja szintén hasonlóan nyilatkozott, szerinte igazi földrengés rengette meg Hollywoodot a fiatal nő halálával. Személyes tragédiáját egyébként a Holdfényév című filmben dolgozta fel, melynek fő cselekményszálát Jake Gyllenhaal menyasszonya adja, aki egy eszelős ámokfutó áldozatává válik.
