Bár lehet, hogy ő másként gondolja, különleges kisugárzását a mai napig megőrizte, még úgy is, hogy idén novemberben a 74. születésnapját ünnepelheti. Amikor világra jött, szüleitől a Masako Tanaka nevet kapta, ami később a Mineko Iwasaki művésznévre változott. Akkor valószínűleg nem sejtette, hogy az egész világ megismeri, méghozzá a róla szóló, Egy gésa emlékiratai, majd a Gésák gésája című könyveknek köszönhetően.
Kislányként bűvölte el a gésák élete
Mindössze 5 éves volt, amikor először járt egy úgynevezett okiyaban, ami nem más, mint egy gésaház Kiotó Gion negyedében. Az a csodás világ, amibe itt csöppent, nem csak őt nyűgözte le: a gésaház tulajdonosát is elvarázsolta a kislány, aki korát meghazudtoló ügyességgel táncolt. A vezető gésa, Madame Oima szüleitől örökbe fogadta a kislányt, és a vezetéknevét Iwasakira változtatta. A Mineko keresztnevet pedig egy jósnő javaslatára adták neki.
A gésamesterséggel 15 évesen kezdett mélyrehatóbban foglalkozni, ekkor vált hivatalosan is gyakornokká. Szépségével, kedvességével és tánctudásával is kitűnt a többiek közül, ezért még azelőtt a gésaház örökösnőjévé választották, hogy kitanulta volna a mesterség minden fortélyát. Ahhoz sem volt szükség arra, hogy hivatalosan is gésává váljon, hogy neve egyre inkább elterjedjen a köztudatban, 16 évesen már rengetegen ismerték Japánban. Geikóvá, ahogy Kiotóban nevezik a gésákat, 21 évesen vált, hosszú tanulási folyamatot követően.
Innentől aztán végképp nem volt megállás: a legkeresettebb és legnagyobb népszerűségnek örvendő gésává vált, mindenkit levett a lábáról kecses tánclépéseivel, eleganciájával és stílusával, valamint a gésaként megismert illemszabályok szigorú betartásával. A ’60-as, ’70-es években többen is egybehangzóan állították, hogy Mineko olyan gésává formálódott, amilyenből száz évente egy születik.
Az egyik szeretett mentora halálát követően mindenki legnagyobb meglepetésére mindössze 29 évesen úgy döntött, hogy végleg visszavonul, hiába szentelte szinte teljes addigi életét annak, hogy a legtökéletesebb gésává váljon. Innentől kezdve a hétköznapi nők életét élte, maga mögött hagyva a gésák mindennapjait meghatározó szigorú szabályokat. Az udvarlók által körülzsongott Mineko változásra és változatosságra vágyott, amit azonnal el is ért: amikor bejelentette visszavonulását, hetven másik, jól képzett gésa követte őt. Az okiya, azaz a gésaház lakói számára követendő tradíciók ezt követően sem változtak, a mesterséget választó fiatal lányok száma azonban drasztikusan visszaesett. Egyre kevesebben döntöttek úgy, hogy meghajolnak a szigorú szabályrendszer előtt, ami azután egész hátralévő életüket meghatározta volna, sok lemondással együtt.
Perre mentek
Az Egy gésa emlékiratai című könyv szerzője, Arthur Golden több gésával is készített interjút, hogy minél hitelesebben mutassa be ezt a különleges, zárt világot, legnagyobb inspirálójának minden kétséget kizáróan Mineko Iwasakit tartotta. Bár az eredeti elképzelés szerint kilétét homály fedte volna a könyvben, Golden mégis megemlítette a nevét a köszönetnyilvánításban és a megjelenést követő nyilatkozatokban is többször beszélt róla.
Mineko minden adandó alkalmat megragadott, hogy elmondja, a 21 nyelvre lefordított könyvben Arthur Golden több helyen is megmásította az általa mondottakat, főleg a gésákról és a ritualizált prostitúcióról szóló részeknél. Mineko sérelmezte azt is, hogy a számára pozitív személyek és történések is rossz színben lettek feltüntetve a könyvben, de a legnagyobb kárt mégis az okozta számára, hogy felfedték a kilétét. Japán leghíresebb gésáját támadások sora érte, amiért betekintést engedett ebbe a titkos, tradíciókkal átszőtt világba.
Arthur Golden azt állítja, hogy kitalált történetet mesél el, de az emberek másképp olvassák: azt hiszik, hogy az én igaz történetem szerepel a könyvben, és úgy gondolják, hogy mindent meg is tettem, ami abban áll.
Mineko (teljesen érthetően) úgy érezte, hogy a könyv szerzője megszegte a megállapodásukat, a bizalmas információk átadásáért cserébe annak idején ugyanis ragaszkodott a névtelenséghez. Hangot adott annak is, hogy az Egy gésa emlékiratai hamis képet fest a japán gésákról. Mineko 2001-ben jogi útra terelte az ügyet, szerződésszegéssel és a jó hírnév megsértésével vádolta Arthur Goldent. Két évig tartott a procedúra, melynek végén peren kívül sikerült megegyezniük, arról azonban nem látott napvilágot hiteles információ, hogy mekkora kártérítést kapott a gésa.
Minekónak több fontos kapcsolata is ráment a könyvre, és nagyon sok barátja fordított neki hátat. A nem várt következmények miatt döntött úgy, hogy saját könyvbe foglalja az igazságot és Rande Gain Brownnal együttműködve megírta a Gésák gésája című művet. A kötetben tanulóéveiről szóló történeteket mesél, megosztja, milyen volt az az időszak, amikor a legfényesebben ragyogott a szerencsecsillaga, és részleteket árul el az újrakezdett, szabad életéről is.
Mineko Iwasaki mostanság
Akinek abban a szerencsében van része, hogy személyesen is találkozik Minekóval, első pillantásra minden bizonnyal sikeres vezetőnek gondolja. Még mindig Kiotó külvárosában él művész férjével egy ízlésesen felépített otthonban. Bár már évtizedekkel ezelőtt visszavonult, örökre emlékezni fog azokra a pillanatokra, amiket világhírű vendégek társaságában tölthetett. A Kiotóba látogató fontos személyek mind látni akarták Mineko táncát, és megtiszteltetésnek vették, ha ő töltött nekik italt, majd kedélyesen elbeszélgetett velük. Találkozott II. Erzsébet királynővel és férjével, Fülöp herceggel, valamint a jelenlegi brit uralkodóval, III. Károllyal is megismerkedett személyesen.
Nyitókép: Getty Images és Profimedia