Kubik Anna bátor döntés hozott 10 évvel ezelőtt: hátat fordított Budapestnek, és vidéki társulatoknál folytatta a karrierjét. Nemrég pedig úgy döntött, hogy kevesebb munkát vállal, hogy több időt tölthessen a természetben és a lányával. A színésznő ritkán nyilatkozik, a BEST magazinnal azonban kivételt tett.
Kubik Anna 20 évvel ezelőtt (Fotó: Rákosi Péter)
„Budafokon laktam, illetve Zuglóban, és egész egyszerűen azt vettem észre, hogy egész nap autóban ülök, mert órákig tartott, amíg beértem a hetedik kerületbe a próbákra, az előadásokra a Pesti Magyar Színházba. Amikor hazaértem, már indulhattam is vissza. Ez szétcincálta az idegeimet. Elegem lett. A másik ok pedig, hogy egy egész társulat ment el mellőlem onnan, és azt éreztem, hogy nagyon hiányoznak: Sinkovits Imre, Agárdy Gábor öltözőjéből már mások jönnek ki. Szinte egyedül maradtam. Gondoltam, akkor nézzük meg, mire jutok máshol. Szerettem volna kicsit frissíteni magamon is, új impulzusokra volt szükségem. A lányom már felnőtt, ez volt a harmadik ok: már nem volt rám nagy szüksége, gondoltam, belekezdek egy vándorlásba. Gyönyörű emlékeim vannak Debrecenből, megtaláltak azok a szerepek, amik egy ilyen korú színésznőt még meg tudnak találni, aztán ugyanígy Székesfehérváron, Szegeden és az utóbbi években Győrben” – kezdte a lapnak a színésznő, aki maga is tisztában van vele: nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a háta mögött hagyja a fővárost.
„Engem nem küldött senki. Én eleve vidéki lány vagyok, egy kis Veszprém megyei községből származom. (…) Nagy kihívás az embernek máshol megmérettetni magát, és a színészek ezt legtöbbször nem akarják bevállalni, mert mindent a nulláról kell kezdeni. Az embernek el kell fogadtatnia magát egy új társulattal, csomó új színésszel, és mindenhol kivívni azt, hogy szeressenek, mert én csak úgy tudok dolgozni, ha ilyen közegben vagyok” – vallotta be Kubik Anna.
Fotó: BEST
Döntéséről is mesélt, miszerint a jövőben kevesebb időt töltene a világot jelentő deszkákon. „Nagyon sok van mögöttem, és érzem, hogy az élet megy el. Szeretném látni, hogy most tavasz van, aztán meg ősz. Eddig erre nem volt lehetőségem. Jólesik kicsit az erdőben sétálni, a kutyámmal lenni, a lányommal időt tölteni, bár most már ő van abban a korszakban, amikor nagyon elfoglalt. Csodálatos lány, és mindenben támaszkodhatok rá.”
