A Rabbit Hole a 24 és A kijelölt túlélő után egy újabb thriller-sorozat a karrieredben. Elárulod, hogy miért vonz ennyire ez a zsáner? Amikor egy új munkát keresel, arra törekszel, hogy hasonlítson a korábbi sikereidre, vagy inkább arra, hogy minél inkább különbözzön tőlük?
Azért ne szűkítsük le az egész pályámat két sorozatra. Rengeteg különféle dolgot csináltam. Nézd meg például a Touch című sorozatomat: szerintem annál semmi sem különbözhetne jobban a 24-től. Azt sem hiszem, hogy A kijelölt túlélő annyira hasonlítana a 24-re: maximum annyi a közös bennük, hogy mindkettő thriller, és mindkettőben én vagyok a főszereplő. Egyszerűen szeretem a thrillereket, bírom ezt a műfajt. Amikor a showrunnerek, John Requa és Glenn Ficarra megkerestek a sorozat ötletével, rögtön egyetértettünk abban, hogy a Rabbit Hole egy thriller legyen. De attól még, hogy a zsáner ugyanaz, mint a 24 esetében, a karakterek nem is különbözhetnének jobban ennél. Más a világ, amiben élnek és másféle problémákkal kell szembenézniük. Jack Bauer nemzetközi terepen mozgott, az egész világ a játszótere volt, országok sorsát eldöntő ügyekben vett részt. John Weir viszont nem akar mást, csak menteni az irháját, és megvédeni azokat az embereket, akik közel állnak hozzá. John Weir egyáltalán nem hasonlít Jack Bauerre, de azzal se lenne baj, ha hasonlítana. Bauer és a 24 nagyon fontos része az életemnek. Máig nagyra tartom a sorozatot, és áldom az eget, hogy részt vehettem benne. De attól, hogy óriási sikert arattam a 24-gyel, még nem fogom távol tartani magam a thrillerektől. Miért is tenném? Szeretem az izgalmas történeteket és a feszültséget. Nagy örömet jelentett, hogy a Rabbit Hole-lal ismét egy thrilleren dolgozhattam. Izgatott vagyok, hogy végre a nézők is láthatják a sok munkánk eredményét, és kíváncsian várom, hogyan fogadják.
Több helyütt is elmondtad már, hogy a Rabbit Hole című sorozatodat a hetvenes évek paranoia-thrillerei inspirálták. Mit gondolsz, miért aktuális most az a paranoiával teli légkör, ami a hetvenes évek Amerikájára volt jellemző? Félnünk kell a modern technológiától?
Ha újranézel egy olyan klasszikust, mint például a Robert Redford főszereplésével készült A keselyű három napja, gyorsan fel fog tűnni, hogy hiába telt el a bemutatása óta ötven év, akkoriban is nagyjából ugyanazoktól a dolgoktól féltek az emberek, mint manapság. A filmben a főhős kimegy, iszik egy kávét és mire visszamenne a munkahelyére, az összes munkatársát meggyilkolták. Hihetetlen, hogy mennyire félreismerik Redford karakterének a szerepét a CIA-nál. Egyértelmű, hogy rossz embert próbálnak levadászni, viszont eszük ágában sincs belátni a tévedésüket. Inkább hajtóvadászatot indítanak Redford után, és eltesznek láb alól mindenkit, aki közben az útjukba áll. Ez a film a mai napig izgalmas, és számos érdekes kérdést vet fel, ráadásul ezek a kérdések ma sokkal aktuálisabbak és izgalmasabbak, mint a hetvenes években voltak. Hihetetlen technológiai fejlődésen mentünk keresztül,
elképesztően változatos eszköztár áll ma a rendelkezésünkre ahhoz, hogy manipuláljuk az információkat. Ma már egy fotó vagy egy hangfelvétel valódiságában is kételkednünk kell. Eltűnt az információba vetett bizalom.
Ha bekapcsolod a híradót, már gyanakvással szemléled a híreket, hiszen az igazság annyiféle változatát és értelmezését láthatod. A Rabbit Hole főhőse az életéért fut, és közben a döntéseit információk alapján kell meghoznia. Olyan információk alapján, amikben nem bízhat. Ez egy rendkívül izgalmas alaphelyzet egy thrillerhez, egyben egy nagyon frusztráló szituáció a karaktereknek. A Rabbit Hole felvet olyan kérdéseket, ami elgondolkodtatja majd a nézőt, hogy biztosan veszélytelen-e annyi információt megosztanunk magunkról a közösségi médiában, hiszen minden, amit elmondunk és megmutatunk magunkból, rossz kezekben könnyen ellenünk fordítható. A mindenütt jelen lévő és az interneten mindenhonnan ömlő információ adja a sorozat hátterét, a hetvenes évek paranoia-thrillereinek stílusa pedig megadja a műfaji keretet ahhoz, hogy mindezt izgalmas formában tálaljuk a nézőknek.
Mit kell tudnod a Rabbit Hole-ról?
A SkyShowtime sorozatában John Weir (Kiefer Sutherland) egy magas sikerrátával dolgozó ipari kém , aki előtt a megfelelő pénzmennyiségért nem maradnak titkok. A megszerzett információkat ügyesen tudja mások ellen fordítani. Az egyik akciója azonban balul sül el, az irányítás kicsúszik a keze alól, a csapata megsemmisül, neki pedig rohannia kell az életéért, és olyan emberektől vár közben segítséget, akikről nem tudja, bízhat-e bennük.
A Rabbit Hole első epizódjában a karaktered, John Weir beszélgetésbe kezd egy FBI-ügynökkel, aki modern Robin Hoodnak nevezi őt. Mit gondolsz, John Weir tényleg olyan, mint egy modernkori Robin Hood?
Ki kell, hogy javítsalak. Nem az FBI-ügynök jellemzi őt modern Robin Hoodként, hanem azt mondja, hogy szerinte John Weir modern Robin Hoodnak gondolja magát. A hasonlat egyébként találó, John szerintem is ilyesféleképpen gondolkodik magáról. Ettől persze még nem lesz az. Ha bármit teszünk az életben, legyen az jó vagy rossz, megpróbáljuk racionalizálni, hogy miért tettük, amit tettünk. Ez alól az én karakterem sem kivétel.
Bár a szürkezónában mozog, meggyőződése, hogy minden helyzetben jól cselekszik. A legtöbben így gondolkodunk saját magunkról. Azt hisszük, hogy az adott pillanatban a helyes és jó döntést hoztuk meg.
A Rabbit Hole elején John hoz néhány döntést, és később sok energiája megy rá arra, hogy ezeket racionalizálja maga előtt. Az epizódok történéseinek hatására John idővel jobb rálátást nyer önmagára, egy kicsit jobban megismerheti saját magát azáltal, hogy szembe kell néznie a döntései következményeivel.
Mesélnél arról, hogy te mennyire bízol az interneten szembe jövő információkban? Hogyan próbálod meg eldönteni, hogy amit olvasol valahol, az igaz-e vagy sem? Hogy próbálod meg elválasztani az információt az álinformációtól?
Először is a híreket nem az interneten fogyasztom, így nem egyszerű megválaszolnom a kérdést. Ha az interneten olvasnám a híreket, valószínűleg rengeteg dolog keltené fel az érdeklődésemet, viszont kevésbé informáltnak érezném magam, mert nem tudnám, hogy a sok elolvasott cikk és vélemény közül melyikben bízhatok. Fiatal koromban az Egyesült Államokban volt egy Walter Cronkite nevű híradós, aki mindig a legforróbb sztorikat szállította, egész Amerika bízott benne. A karrierjének volt egy meghatározó pillanata. A Nixon házaspár a Fehér Házban nézte a híradót, és Walter Cronkite a CBS-en futó műsorában egyszer csak bemondta, hogy a vietnámi háború megnyerhetetlen. Mrs. Nixon felállt a kanapáról, és azt mondta, hogy akkor ez ennyi volt. Tudod, hogy miért mondta? Mert ha Walter Cronkite bemondta a tévében, hogy a háborúnak vége, akkor annak vége. Akkoriban a médiának – különösen a televíziózásnak – hatalmas ereje volt, és volt egy elképesztő bizalom, ami kiépült a média és annak fogyasztói között. Egész Amerika hinni tudott ebben az emberben. Ez ma már nincs meg. Elveszett.
Rengeteg hírcsatorna van, és mindegyik úgy próbálja feldolgozni a híreket, hogy az a saját törzsközönsége ízlésének megfeleljen. A híradás szórakoztatássá vált, márpedig amint a hírközlésből szórakoztatás lesz, hirtelen megszűnik a bizalmi kapcsolat a média és annak fogyasztói között. Összezavarodnak, és már nem tudják biztosan, hol keressék az igazságot.
A hírek nem azért vannak, hogy nekem tetsszenek és megfeleljenek az ízlésemnek. Rengeteg hírre emlékszem, ami egyáltalán nem tetszett, de ettől még elhittem a dolgot. Régen voltak alapigazságok, amiket mindenki elfogadott. Például az, hogy négy meg négy az nyolc. Ha most ezt kijelentenénk, biztos jönne valaki, aki elindítana egy vitát arról, hogy a négy meg négy akár kilenc is lehet. Pedig ezeken nem szabadna vitatkoznunk, kellene találnunk közös alapokat. Mintha ezek eltűntek volna az életünkből, ami szomorúvá tesz, viszont örülök, hogy egy olyan sorozattal rukkoltunk elő, ami ilyen témákkal foglalkozhat.
Az interjú egy nemzetközi Zoom-kerekasztal keretében készült. A Rabbit Hole epizódjai március 31-től láthatók a SkyShowtime streaming-szolgáltató kínálatában.