Nincs könnyű dolga annak, aki egy 14 gyermekes családba születik, ráadásul a legfiatalabb testvérként. Nem, ez nem a Tucatjával olcsóbb című film szkriptje, hanem Céline Dion gyerekkora, aki a 1968-ban született Kanadában. Szülei a Céline nevet Hugues Aufray francia énekes dala alapján választották a kislánynak, márpedig a név kötelez: Dion már 5 éves korában tudta, hogy világhírű énekesnő akar lenni. Sokáig nem is kellett álmodoznia, 12 éves volt, amikor megírta első saját dalát – édesanyja és az egyik bátyja segítségével –, ami René Angélil asztalán landolt. A zenei producer első hallásra beleszeretett Céline hangjába, a többi pedig már történelem.
Minden sikeres nő mögött áll egy támogató férfi
Angélil annyira hitt az akkor még csak kamasz Céline sikerében, hogy jelzáloghitelt vett fel a saját házára, hogy megjelentethesse az első stúdióalbumát. Nem kis rizikót vállalt ezzel, de a döntése őt igazolta, Céline a helyi sikerlistákat ostromolta, 1983-ban pedig történelmet írt: D’amour ou d’amitié című kislemeze aranylemez lett Franciaországban, amivel egyrészt az első kanadai művész lett, aki ezt megugrotta, másrészt a szakma világtérképére is felkerült. Míg a kortársai az iskolapadot koptatták, Céline gyakorlatilag átutazta a fél világot és a karrierjét építgette, amihez Angéliltől minden támogatást megkapott.
Hiányzott a családom és az otthonom, de nem sajnálom, hogy kihagytam a kamaszkorom. Egyetlen álmom volt: énekes akartam lenni
– nyilatkozta már befutott énekesnőként a People magazinnak, és tényleg mindent beleadott abba, hogy az álmát valóra váltsa. Az átütő sikert – ahogyan annak idején például az ABBA-nak is – az Eurovíziós Dalfesztivál hozta meg számára. Joggal merül fel a kérdés, hogy mit keres egy francia-kanadai énekesnő egy európai megmérettetésen? A válasz azonban egyszerű, Svájc úgy döntött, őt indítja az ország színeiben. Ugyan csak a kilencedik helyen végzett, innentől senki számára nem volt kérdés, hogy sztárnak született. Ő maga is így gondolta, ezért 18 éves korában közölte Angélillel, hogy olyan akar lenni, mint Michael Jackson. A férfi tudta, hogy ez nem fog menni imázsváltás nélkül, úgyhogy megjelenésében és előadásmódjában is alapjaiban gondolta újra a Céline Dion márkát. Két évvel később már egy új, szexi, magabiztos, angol nyelven éneklő énekesnő tért vissza, aki készen állt meghódítani az egész világot.
A szerelmes balladák királynője
1990-ben megjelent Unison című albuma – az első stúdióalbum, amit már angol nyelven vett fel – felkavarta az állóvizet, 1992-ben már Peabo Brysonnal közösen énekelte A szépség és a szörnyeteg című Disney-klasszikus betétdalát, ami Oscar- és Grammy-díjat nyert. 1992-es albumára, amit egyszerűen csak Céline Dion névre keresztelt, már ez is felkerült. Ugyanakkor a siker ellenére az énekesnő nem felejtette el a gyökereit, amikor azzal vádolták, hogy elhanyagolja francia rajongótáborát, egyszerűen visszautasította a rangos Félix-díjat az év angol nyelvű művésze kategóriában, mondván, hogy ő francia művész volt, és az is marad örökre.
Céline ontotta magából a slágergyanús dalokat, The Colour of My Love című albumát újabb követte, Falling into You címmel, aminek különlegessége, hogy karrierjének három nagyon meghatározó dala is ezen az albumon csendült fel: az It’s All Coming Back to Me Now, az All by Myself és Because You Loved Me is. 27 albumából ez szólt a legnagyobbat, kritikusi, bevételi és közönségszempontból is elismerésre talált és tizenegyszeres platinalemez lett. Persze egy jó szerelmes ballada akkor lesz igazán elsöprő, ha van hozzá tapasztalat az előadó részéről is, Céline-nek pedig volt, beleszeretett menedzserébe és háttérországába, René Angélilbe, aki 26 évvel volt idősebb nála. Még manapság is hideget-meleget kapnak azok, akik ekkora korkülönbséggel választanak párt (khm, Leonardo DiCaprio), akkoriban pedig még inkább problémás volt, hogy Angélil gyakorlatilag az apja lehetett volna.
Tartva a botránytól és a rajongók reakciójától, négy évig nem vállalták fel a kapcsolatukat, de kár volt izgulniuk. Amikor fény derült a románcra – maga Dion ejtette el a mondatot, amikor a szerelme színének nevezte a férfit -, a rajongók egy embereként sorakoztak fel mögöttük, így a pár hivatalosan 1994-ben össze is házasodott.
Celine Dion és Rene Angelil Los Angeles-ben, 1990 (Fotó: Pool 6500/Getty Images)
Azok a kilencvenes évek
Dion nemcsak a magánéletében, hanem a karrierjében is a csúcson volt a ‘90-es évek közepén. Barbra Streisand, a Bee Gees, Luciano Pavarotti, Carole King, Bryan Adams csak néhány olyan kollaboráció volt élete során, amire érdemes visszaemlékezni, és bár mind kiemelkedően jó volt, egyik sem hasonlítható ahhoz a sikerhez, amit – talán kijelenthetjük – karrierje legmeghatározóbb dala, a Titanic betétdala, a My Heart Will Go On hozott el számára. Úgy is emlegetik ezt a dalt, mint a védjegyét, pedig Céline egyáltalán nem akarta elvállalni, hogy felénekelje, nem mintha nem tetszett volna neki, de A szépség és a szörnyeteg, valamint a Hírek szerelmeseinek betétdala után úgy érezte, hogy nem ezzel akar emlékezetes maradni. A férje volt az, aki meggyőzte, hogy legalább egy demó erejéig – amit évek óta nem csinált már – próbálják meg összehozni a dolgot, és mint mindig, Angélilnek igaza volt, a ballada ütött, a készítők Céline-t akarták, ő pedig végül belement, hogy a klipet is leforgassák hozzá.
Mindazzal együtt, hogy számos díjat és elismerést bezsebelt, a rajongók pedig Amerikától Ázsiáig kívülről fújták a szívszaggató slágert, nem aratott egyértelmű sikert. A kritikusok szerint túl érzelmes, már-már giccses és hatásvadász lett a végeredmény, 2011-ben a Rolling Stone olvasói a kilencvenes évek hetedik legrosszabb dalának minősítették. Ez a fajta kritika egyébként végigkísérte az egész eddigi munkásságát, ugyanis valaki vagy nagyon szereti azt, amit csinál és amit képvisel, vagy nagyon utálja, arany középút nem nagyon létezik a megítélésében.
Íme, a bizonyíték, hogy tényleg még a legkisebbek is szeretik:
Ami Vegasban történik
A ‘90-es évek végére több, mint 100 millió album, több tucat díj, fellépés, turné és album után az énekesnő úgy döntött, hogy ideje, hogy végre másra is fókuszáljon, hiszen élete eddigi pontjáig a zene volt az elsődleges az életében. Visszavonulását pont a millenniumra időzítette, hogy végre Angélillel közösen családot alapíthasson, első gyermekük, René-Charles 2001-ben született. Életének új fejezete a munkájában is új ajtókat nyitott, nemcsak A New Day Has Come című albuma hozott friss látásmódot a Céline-égisz alá, hanem az is, hogy hároméves szerződést írt alá a Las Vegas-i Caesars Palace hotellel, mintegy hatszáz előadásra szóló show-műsorral. Sikerét mutatja, hogy bár drágák voltak a jegyek ezekre az estékre (nagyjából 50 ezer forintnál kezdődtek), minden egyes fellépését telt ház kísérte, sőt, a szerződését is meghosszabbították.
Celine Dion 1000. show-ját ünnepli a Las Vegas-i Caesars Palace Colosseumban, 2016. október 8-án (Fotó: Denise Truscello/WireImage)
Bár Vegasban királynőként kezelték, újabb albumjait már korántsem övezte akkora szakmai elismerés. Mind dalszövegben, mind hangzásban gyakran érte kritika, ez azonban a rajongókat korántsem zavarta, az eladások így is a topon voltak, Taking Chances Tour koncertkörútja 2010-ben az egyik legnépszerűbb koncert volt világszinten. Ez az év azért is meghatározó volt az életében, mert ekkor hozta világra ikerfiait, Eddyt és Nelsont.
Veszteségek és nehézségek
A családnak nem adatott túl sok jó év együtt, 2014-ben az énekesnő visszavonult, mert a férje daganatos betegsége romlásnak indult. Bár úgy tűnt, hogy időközben Angélil jobban lett, 2016-ban mégis meghalt. Amikor az Elle magazin a történtekről kérdezte, így válaszolt:
Az érzéseim mindennap változnak. Minden bizonnyal nehéz – elvesztettem életem szerelmét… De valójában nagyszerűen vagyok, mert mindennap láthatom a férjemet a gyerekeim szemén át. Van három rendkívüli fiam, akiken keresztül tovább él, csak másképp. Ő a részem, velem énekel, tudom, hogy mindig mellettem van.
A férfi halála után nem sokkal Dion szeretett bátyja is meghalt, így az énekesnő számára 2016 elég szomorúan alakult, de nem engedett magának sok időt a gyászra, nyáron már újabb koncertturnéra indult Encore un soir albuma kapcsán. A zene mindig átsegítette a nehéz pillanatokon, így szerettei elvesztése után ismét gőzerővel vetette bele magát a munkába. Újabb betétdal (a Deadpool második részéhez), turnék, koncertkörutak, új angol nyelvű album, emlékkoncert – kimaxolta a következő éveket, egészen addig, míg 2020-ban a pandémia őt is otthon maradásra kényszerítette.
Celine Dion és gyerekei Rene Angélil temetésén, a montreali Notre Dame-ban (Fotó: Profimedia)
Koncertjeit 2021-re halasztották, de újabb nem várt tényező került képbe egy ritka idegrendszeri betegség formájában, ami olyan szintű izomgörcsöket okoz nála, hogy a járás mellett az éneklés is nehezére esik. A Stiff-Person-szindróma (azaz SPS) egymillióból egy embert érint, és azt mondják, hogy élő szoborrá változtatja az embereket. Az énekesnő betegségéről már korábban is sokat kombináltak, így amikor hivatalos lett a diagnózis, könnyek között mesélt a megpróbáltatásairól, ugyanis a betegség miatt már az sem biztos, hogy valaha még színpadra tud állni. Ám ahogyan régen, úgy most sem szerepel a szótárában a „feladni” szó, nemrég például a májusban bemutatásra kerülő Love Again című filmben vállalt szerepet, ahol saját magát alakítja Pryanka Chopra és Sam Heughan oldalán.
