„Sokkal több lehetőséget adott az élet, mint reméltem” – A szülinapos Peller Mariann-nal beszélgettünk

Peller Mariannal beszélgetni olyan, mint amikor az ember egy régen látott barátnőjével ül le egy kávé mellé. Ki tudja, talán egyik előző életünkben tényleg ismertük egymást, mert az egész helyzet bensőséges, felszabadult, a belőle áradó pozitív életenergia pedig annyira ragadós, hogy azt kívánom, ez a beszélgetés soha ne érjen véget.

Debreceni Andrea

2023. Július 30.

Különleges évfordulót ünnepelsz. Negyvenéves lettél. Hogyan éled meg?

Nagyon jól. (nevet) Nincsen bennem semmilyen aggodalom, félelem, szorongás ezzel kapcsolatban. Már a harmincat is vártam, mert tudtam, ahogyan megyek előre és egyre többet tapasztalok, úgy fogok lerakni egy csomó olyan terhet, ami korábban rám hárult, és ez segített.

Milyennek látod most magadat a harmincéves énedhez képest?

Mindekképpen magabiztosabbnak. Nem arról van szó, hogy elszállva imádná magát az ember – az egy másik véglet –, hanem ha önreflektív és minimálisan foglalkozik önismerettel, akkor negyvenéves korára összeáll a kép magáról. Hogy mire képes, hogy tudja, mindent érdemes megpróbálni. Menet közben úgyis kiderül, hogy megy-e vagy sem, a kudarcokat is könnyebb ilyenkor feldolgozni.

Rosszul viseled, ha valami nem sikerül?

Már sokkal könnyedebben, mert már tudom, hogy nem omlik össze a világ. A húszas éveimben a szakmámban nagyon féltem attól, hogy esetleg rosszul csinálok valamit, nem teljesítek jól. Azt kifejezetten nehezen éltem meg. Aztán mindig kiderült, hogy egy-egy ilyen „bukásból” rengeteget lehet tanulni. Utána az ember másképp, bátrabban csinálja. Nem baj, ha nem értünk mindenhez. Nem baj, ha nem vagyunk tökéletesek.

Téged mi segített át ezeken a helyzeteken?

Elsősorban a barátok és a családtagok, ők nagyon fontosak minden szempontból az életemben, de ilyenkor különösen. Aztán ott vannak a spirituális módszerek, eszközök, amiket a hétköznapokban is használok mint spirituális választechnika. Sokat segíthet egy jó pszichológus is, ha olyan a helyzet. Örülnék, ha az emberek nem gondolnák szégyellnivalónak, ha segítségre van szükségük.

Nővérével, Peller Annával (Fotó: RTL Sajtóklub)

Beszéltünk kudarcról, ugyanakkor az Utazás a lelked körül című műsorodban gyakran felteszed a vendégeidnek a kérdést: mit tartanak életük legnagyobb elismerésének. Te ebben a pillanatban mit tartasz annak?

Két nappal ezelőtt kaptam a nagyobbik fiamtól egy rajzot, rajta egy egyszerűen felskiccelt kupával, amire azt írta, hogy a világ legjobb anyukája. (nevet) Sokszor vagyok türelmetlen úgy általában, és sajnos a gyerekekkel is, azonban hiszek abban, hogyha erről őszintén beszélünk, akkor nem veszik magukra, és nem magukban keresik a hibát.

Nagyon sok munkám van abban, hogy azt tudjam mondani magamnak, nem vagyok rossz anya. Az, hogy a fiam magától ad egy ilyet, számomra a legnagyobb elismerés.

És szakmailag?

Az apró visszajelzések jelentik a legtöbbet. Ha azt mondja a rendező, hogy Mariann, ezt a beszélgetést nagyon szépen, érzékenyen és figyelmesen végig vitted, akkor annak nagyon örülök. Kimondani is durva, de 23 éve szinkronizálok és nemrég a Babylon kapcsán – ahol Margot Robbie-nak kölcsönöztem a hangját – kaptam olyan elismerést, ami miatt azt éreztem, hogy a kitartó munka és az alázat mindig meghozza gyümölcsét. Ezek megható és szép dolgok, amikért rendkívül hálás vagyok. De hadd meséljem el azt is, hogy nemrég egy budapesti szórakozóhelyen voltunk a barátaimmal, és alig jutottam el a mosdóba, annyian találtak be, hogy megköszönjék a munkámat, és azt, hogy felvállalom a spiritualitásom. Ezek a visszajelzések is nagyon sokat jelentenek.

Ha már spiritualitás. Hiszel abban, hogy a sorsunk előre meg van írva?

Abban hiszek, hogy vannak sarokpontok. Találkozások, események, helyzetek, próbatételek. Abban hiszek, hogy mindenki előre megtervezett, vállalt feladatokkal születik, de az, hogyan jutsz el egyik pontból a másikba, az szabad választási lehetőség. Bizonyos helyzetek persze elkerülhetetlenek, különben hogyan tanulnád meg a hozott, vállalt leckét? Alapvetően azonban van döntési lehetőségünk.

Ilyennek képzelte a kicsi Mariann az életét ennyi idősen?

Nem. Azt már sokszorosan túlszárnyaltam. Sokkal több lehetőséget adott az élet, mint reméltem, sokkal több helyzetben próbálhattam ki magam. A kicsi Mariann nem gondolta volna, hogy a nagy majd ilyen bátor lesz, hogy bele mer menni helyzetekbe, és ki mer majd állni magáért. Ahogyan azt sem, hogy meg fogja oldani, és ügyes lesz, igazán ügyes. Kicsi Mariann nem hinné el, hogy ő valaha ilyen lehet.

Ez arra utal, hogy te tudatosan éled az életedet.

Maximálisan, és mindenre figyelek az étkezéstől kezdve a helyzetekben való reakciókig. Sokszor látom a helyzetet kívülről is, olyan kicsit, mintha ketten lennénk. Ami nehézség az a szív és az elme tudatosságát összehangolni. Sokszor van, hogy az ész azt mondja, hogy valami így ésszerű, így normális. Az elmúlt három évben jutottam el oda, hogy erre azt mondjam: neked normális. Nincs olyan recept, ami mindenkinek beválik, hiszen egyediek vagyunk, egyedi problémákkal.

Beszéltünk tudatosságról és beszéltünk sorsról, mindkettő más világlátást követel. Ennek tükrében te mennyire hallgatsz a megérzéseidre?

Változó. Különböző helyzetekben, különböző intenzitással működnek a megérzéseim. Ha munkáról van szó, vagy valami újdonságról, abban nagyon. Ami az érzelmi életet illeti, tehát kapcsolatokat, ott is működik, mégis hajlamos vagyok addig elmenni, míg vissza nem pattanok a falról újra és újra. Azt még most tanulom, hogy ilyen szituációkban hogyan hallgassak rá.

Fotó: RTL Sajtóklub

Szerinted a mai világban megfér a spiritualitás?

Hogyne. Szerintem egy olyan korszakot élünk, amikor még inkább előtérbe kerül ez az ősi tudás. Olyan, mintha visszatalálnánk ehhez. Ez nem egy humbug az én hitem szerint, hanem valami, ami szorosan összefügg az önismerettel.

Volt már olyan, hogy a hited miatt kritikát kaptál?

Volt persze, de nem szemtől szembe. Úgy kommunikálok a hitemről, hogy ne erőltessem rá a másikra a világomat. Nem szeretnék senkit meggyőzni semmiről, mert én sem szeretem, ha engem próbál valaki a saját nézőpontjáról.

Az Utazás a lelked körül sikere elképesztő, láthatóan egy hiánypótló dologról beszélünk.

Harmadéves voltam, amikor vizsgafilmet kellett készíteni, és egy olyan nőre esett a választásom, aki angyalokkal kommunikált. Az volt az első gondolatom, hogy léteznek ilyen emberek? (nevet) Aztán elmentem hozzá és mélyre menő élmény volt, elképesztő dolgokat mondott. Beégett a tudatomba, hogy azt állította, izgalmas, előremutató újszerű munkát végezhetek, és az van a zászlómra írva, hogy újítás. Viszont akkor még nem tudtam, hogy ez mi, és őszintén, igazán nem is hittem el, hogy tényleg ez az utam. A második várandósságom után azonban jött egy sugallat félálomban, hogy a témával kapcsolatban blogolni kezdjek. Ezután megmutattam a vizsgafilmet a férjemnek, és elmeséltem neki, hogy van egy műsor ötletem. És pont ő, aki teljesen szkeptikus, azt mondta, hogy ez egy jó ötlet. Innen indult az egész.

Volt benned félelem, hogy az emberek nem lesznek nyitottak erre?

Tele voltam félelemmel, de annyira erős volt a hívás, hogy nem láttam más utat. Azt kérdeztem, mit fognak gondolni? Ki fog eljönni egy ilyen műsorba? Ki lesz erre nyitott? De aztán akadtak meglepetések.

Például?

Árpa Attila. Korábban mindenkivel csak a spiritualitás jó oldaláról beszélgettünk, és ő volt az első, aki felhozta témának az ördögöt például. Vagy Liptai Claudia, aki annyira mélyen és őszintén beszélt, hogy az teljesen betalált.

Volt olyan adás, ami kifejezetten megérintett, hogy napokig, esetleg hetekig veled maradt? Vagy rádöbbentett valamire?

Mindegyikből viszek haza valamit. Nekem a saját hitemmel volt és van feladatom egész életemben, és a műsor sokat segít abban, hogy még inkább megszilárdítsam ezt. (nevet)

Két könyvet is írtál, és ha jól láttam a napokban, akkor megint dolgozol valamin. Lehet erről már valamit tudni vagy ez még top secret?

Írom a harmadik regényem, és nagyon élvezem! Az elsőt is élveztem, a másodikat még jobban. Azt hittem ezt nem lehet felülmúlni. Erre ez a harmadik eddig a legfantasztikusabb élmény! Ez most az ókori Egyiptomhoz nyúl vissza, és ahogyan írom, szinte a bőrömön érzem a sivatag melegét. Innen tudom, hogy nekem volt oda kötődésem.

Alapvetően műsorvezetőként robbantál a köztudatba, honnan jött az írás? Mit ad neked ez neked?

A spiritualitással együtt találtam rá, és ebben vagyok a legszabadabb. Folyik rajtam keresztül a történet és rengeteget tanulok belőle. Elképesztően élvezem, hogy egy világot alkothatok. Ez nem munka, ez önmegvalósítás. Annak is a legmagasabb foka számomra.

Fotó: RTL Sajtóklub

Két gyerek anyukája vagy, mellette tévézel, írsz, műsort vezetsz, szinkronizálsz. Neked hány órából áll egy nap?

Nyugi, nekem is 24-ből. (nevet) Két dolog miatt tudom ezt megtenni. Egyrészt, ha csinálok valamit, akkor nagyon magas fordulatszámon pörgök, az én tempóm kétszer-háromszor gyorsabb, mint egy átlagemberé, ezt már megfigyeltem. Másrészt kell egy olyan szülőtárs, aki maximálisan jelen van, és akivel meg tudjuk osztani a feladatokat. Az önmegvalósításom a gyerekek apja nélkül nem működhetne.

Mi segít feltöltődni, amikor úgy érzed, már minden túlcsordul és lemerülsz?

Nagyon figyelek arra, hogy adjak magamnak énidőt. Mostanában gyakran csinálok olyat, hogy lenémítom a telefont, és megnézek egy hosszú filmet. Emellett az alvás a hobbim, ha tehetem, akkor alszom. Ami viszont igazán tölt, azok a jófajta élmények. Mint egy utazás, de egy jó könyv, vagy sorozat, ami szórakoztat és leköt, szintén ilyen. Emellett az írás is tölt. És arra is szakítok időt, hogy tudatosan találkozzak a barátokkal. Nem utolsó sorban pedig a gyerekeimtől is nagyon sokat kapok. Néha csak autózunk egyet, a kicsi a DJ, és együtt éneklünk a kocsiban.

Te fiús anyukának képzelted magad?

Nem. Meggyőződésem volt – és láthatóan itt nem működtek a megérzéseim – hogy nekem lányaim lesznek. (nevet) De jobban nem is alakulhatott volna, élvezem, hogy két fiam lett, és apukám is borzasztóan örült, mert mindig vágyott egy fiúra.

Ha már gyerekek, téged kértek fel egy ikon, Barbie magyar hangjának. Milyen érzés volt?

Életem legelső Barbie-ját egy szomorú apropó kapcsán kaptam. Egy fertőzés miatt kórházba kerültem három hétre, és nagyon rossz volt egyedül. Arra emlékszem, hogy elhagyatottnak éreztem magam. Amikor anyukám értem jött az utolsó nap, akkor kölcsönkért ahhoz, hogy vehessen nekem egy kamu Barbie babát, aminek még a haja is úgy volt rávarrva a fejére, hogy kopasz volt. Mégis annyira boldog voltam! Később volt igazi Barbie-m is, nagyon nagy becsben tartottam, apukám csinált nekünk a nővéremmel műanyag bútorokat.

De a kérdésedre válaszolva, örültem neki, bár ekkora őrületre álmomban sem számítottam, úgyhogy annak ellenére is megtiszteltetés, hogy Margot Robbie-t többnyire én szoktam szinkronizálni.

Hatodik éve vagy oszlopos tagja az RTL Reggelinek. Mit jelent számodra a műsor?

A bázist, a stabilitást. Innen távoztam anno, és hét év telt el, mire újra ide jutottam, ami nagyon jót tett. Egy kiforrottabb, magabiztosabb műsorvezető tudott visszatérni, és most lubickolok a szerepben. Még mindig tud kihívást jelenteni, viszont hálás vagyok, mert már nincs bennem feszültség, görcs, aggodalom. Otthonos, hála a kollégáknak és a stábnak, és ez fantasztikus érzés.

Papp Gergővel a Reggeliben (Fotó: Facebook/@Reggeli)

Van olyan álomműsor, amit szívesen vezetnél?

Szívesen csinálnék egy olyan talkshow-t, ahol egyszerre lehetne mélyen beszélgetni a vendégekkel egy puha kanapén, és megőrülni, ha úgy alakul. A szórakoztatásra való vágy bennem van, viszont fontos, hogy mélység is legyen abban, amit csinálok, mert erősen él bennem mindkettő.

Utolsóként, arra kérlek, hogy fújd el a gyertyát a képzeletbeli tortádon. Mi olyat kívánnál, ami publikus?

Már eddig is több mindent tudtam véghezvinni, mint amit egyáltalán el mertem képzelni. Ez volt a legnagyobb tanulság az elmúlt három évemben: ki mertem mondani, amire vágytam. Amire most vágynék az film vagy sorozat a könyveimből. Annak mindennél jobban örülnék.