A 77 éves Nagy Feró egy percig sem gondol a visszavonulásra és úgy érzi, nem is szorul rá. Mint mondja, mindig vannak előtte célok, nemcsak a magánéletében, hanem a karrierben is.
„Most a Beatrice 45 van előttünk, aztán majd jön az ötven és a többi. Nem úgy van ez, hogy visszavonulunk, és még egy nagy búcsúbulit csapunk, aztán még egyet. Amíg az Úristen erőt, egészséget ad, addig nyomom! Engem úgy kell majd lerobbantani a színpadról, olyan vagyok, mint Mick Jagger! – mondta a Sorry magazinnak Feró, amit a Ripost szemlézett. – Úgy vélem, ha egy zenész visszavonul, akkor vagy elfáradt, vagy kiégett. Én kiválóan érzem magam, sem fáradt, sem kiégett nem vagyok. Állatira élvezem a bulikat, még mindig a fellépések éltetnek. Meg hát unokáim vannak, családom, el kell tartani őket.”
Feró a magazinnak arról is mesélt, ahogyan gyermekeit, úgy unokáit is igyekszik szabad szellemben nevelni.
„Arra tanítottam őket és most az unokáimat is, hogy azt csinálják, amit szívvel-lélekkel tudnak űzni. Sosem erőltettem a gyerekeimre a zene szeretetét, vagy hogy játsszanak valamilyen hangszeren. Úgy vélem, minden információt meg kell nekik adni, amit lehet, ők pedig úgyis tudják majd, mit akarnak. A legkisebb fiam maga kezdett el dobolni. Hatévesen odaült a dobhoz, és éjjel-nappal gyakorolt. Feltett egy ’Rice-nótát, és nyolc-kilencévesen végigdobolta. Ekkoriban már fellépett a zenekarunkkal. Szerintem az a jó, ha minél többet láttatunk a világból a gyerekekkel, aztán ők leszűrik maguknak a dolgokat. Mikor a kisebbik fiam tizennyolc volt, a nagyobb huszonnégy, kivittem őket Amszterdamba. Szívtunk egy kis »friss levegőt«. Nem gondolom, hogy emiatt rossz apa lennék. Mindent ki lehet próbálni, de úgy kell csinálni, hogy a család, a társadalom és az egyén se sérüljön közben.”