Ha azt mondjuk, Jason Priestley, azt mondod, Brandon Walsh? Amennyiben így van, te is a ’90-s években voltál tinédzser és a Beverly Hills 90210-en nőttél fel, ahol tíz évadon keresztül követhetted nyomon az amerikai tinédzserek drámai mindennapjait. Az alapkoncepció nagyon egyszerű volt, Brandon és Brenda (Shannen Doherty) a kétpetéjű ikerpár szüleikkel Minneapolisból Kaliforniába költöztek, ahol meg kellett küzdeniük a beilleszkedéssel, ami cseppet sem bizonyult egyszerűnek, ráadásul még a szövevényes szerelmi viszonyok is nehezítették a helyzetet.
Priestley már 21 éves volt, amikor megkapta a tinédzser szívtipró Brandon szerepét – azt most hagyjuk, hogy a széria előrehaladtával, 30-hoz közel is még mindig a gimis karaktert hozta –, de végül az utolsó évadra nem maradt, mert ő is belátta, hogy a helyzet tarthatatlan. Azzal együtt is, hogy kétszer jelölték a szerepe miatt Golden Globe-ra. Memoárjában így fogalmazott a távozása kapcsán: „mindent felfedeztem vele, amit szerettem volna felfedezni”. Valószínű, ebben is van igazság, de azt se felejtsük el, hogy fizimiskájának köszönhetően akkoriban még mindenki úgy gondolta, hogy a következő James Dean lesz, ő maga is. Spoiler: nem lett az, és ez eléggé megviselte a kezdetekben:
Mindig szupermotivált voltam, mindig hajtottam, mindig tudtam, hol, mit és miért csinálok. Aztán hirtelen rájöttem, hogy nincs miért felkelnem az ágyból. És nem is akarok kiszállni az ágyból. Csak ültem, és vártam, hogy megszólaljon a telefon. Nem szólalt. Ez volt a probléma, keserű és megfáradt lettem a szakma miatt.
Próba szerencse
Még javában futott a sorozat, amikor a színész ráeszmélt, hogy jó, ha több vasat tart a tűzben, így Aaaron Spellingnek, a sorozat atyjának áldásával átülhetett alkalmanként a rendezői székbe, hogy képet kapjon, milyen a kamera túloldalán dolgozni. Az itt szerzett tapasztalat, mind színészi, mind rendezői minőségben elegendőnek bizonyult arra, hogy kipróbálja magát a Beverly Hills kulisszáin kívül is, gyakorlatilag 2000 és 2005 között aktívan próbálkozott betörni a szakmába – ahogyan már mondtuk –, nem sok sikerrel.
Jason Priestley (Fotó: ABC Photo Archives/Disney General Entertainment Content via Getty Images)
Ott állt közel 30 évesen, rengeteg sokadrangú szerepet elvállalt, amitől azt remélte, hogy segíthet neki a kiugrásban, de – akárcsak a széria többi tagjának – nagy áttörést nem sikerült elérnie. Az első igazán jelentős munkát a Tru Calling – Az őrangyalban kapta, amit itthon is műsorra tűztek, de egy évad után a szériát elkaszálták, Priestley pedig megint munkakereső lett. 2007-ben a Side Order of Life című sorozatban szerepelt – ez is néhány epizódig húzta csak – és egészen 2010-ig kellett várni, míg végre ismét játékba került, ez volt a Szólíts Fitznek!
A kanadai sorozat nagyot szólt, a megkérdőjelezhető erkölcsű autókereskedő szerepében brillírozott, a kritikusok imádták, és még Priestley is úgy érezte, hogy ez a karrierje vízválasztója.
Kanadában lehet, hogy így is volt, de az USA-ban nem aratott zajosabb sikert.
Mellette rendezőként is bontogatta a szárnyait, például ő rendezte a Hetedik mennyország egyik epizódját, de a nevéhez köthető legalább egy rész erejéig Az amerikai tini titkos élete, a Kékpróba, a Hope Klinika és a Van Helsing is. Sőt, a dokumentumfilmezésbe is belekóstolt, Harold Ballard kanadai futballista életét vitte képernyőre, remek szakmabeli visszajelzésekkel. Az elmúlt években pedig az Éber szemekben volt látható, ami szórakoztató széria lett, de Brandon Walsh sikerét ezzel sem sikerült megugrania.
Az őrangyala résen van
Priestley-nek a színészet mellett egy másik nagy szerelme is lett az évek során, az autóversenyzés, ami 2002-ben kis híján az életébe került. A színész a Kentucky Speedway versenyén vett részt, amikor 180 mérföld/órás (azaz nagyjából 290 km/órás) sebességgel frontálisan nekiütközött egy falnak. Gerinctöréssel, zárt fejsérüléssel szállították kórházba, mindkét lába eltört, de magától tudott lélegezni, amit az orvosok jó jelnek véltek.
Fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic, Inc
Ez már nem az első balesete volt, 1995-ben a Porschéjával ütközött, akkor nem lett semmi baja. Viszont, mivel alkoholos befolyás alatt állt, elvonóra küldték. A 2002-es versenyen nyilván szó sem volt ilyesmiről, különben nem engedték volna a volán mögé, mindössze egy szerencsétlen véletlen volt, hogy a kocsija megcsúszott, és ilyen erővel csapódott a pálya falának. Egy egész éjszakán át küzdöttek az életéért, és végül megmentették, bár memoárjában azt írta, hogy utána két évig tartott felépülnie. Arca is olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy attól tartott, örökre le kell mondania a filmezésről, ám végül ez is szépen gyógyult. Az őrangyala résen volt, de valószínűleg tíz évet öregedett ez idő alatt.
23 éve ugyanazzal a nővel
Nem titok, hogy a színész a ’90-es évek fiatal lányainak legnagyobb ikonja volt, jó eséllyel itthon is minden második tinédzsernek ott virított a szobája falán. Ő azonban sosem volt csapodár természet. 1999-ben házasodtak össze Ashlee Petersonnal, de még egy évig sem húzták együtt, amikor megismerkedett Naomi Lowde sminkessel. Lowde személyében megtalálta a nagy Ő-t, 2007-ben megszületett kislányuk, Ava Veronica, 2009-ben pedig egy kisfiúval bővült a család, aki a Dashiell Orson nevet kapta. Priestley nagyon büszke a családjára, a vörös szőnyegen is gyakran együtt jelennek meg, sőt. Olyannyira kenyérre lehet kenni apaként, hogy kislánya kérésére közösen nézik vissza a régi Beverly Hills 90210 részeket.
Ha pedig már ismét a sorozatnál tartunk, ami alapján mindenki azonosítja, akkor ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy kollégáival, Ian Zieringgel, Brian Austin Greennel a mai napig nagyon jó barátságot ápol. Luke Perryvel még ennél is közelebb álltak egymáshoz, a színész tragikus halála Priestley-t teljesen összetörte.
Az élet megy tovább
Priestley-ben mind megjelenését, mind vonzerejét és tehetségét tekintve meglett volna a lehetőség, hogy napjaink A-listás kedvencévé lépjen elő, mint Brad Pitt vagy Robert Downey Jr. Ugyanakkor nem szomorkodik különösebben amiatt, hogy a hírneve elhalványult az évek során. „Nem akarok tűnődni azon, amit tettem – mesélte a The Hollywood Reporternek. – Számomra az szomorú lenne. Úgy érzem, amit a múltban tettem, olyan messze van a visszapillantó tükörben, hogy szánalmas lenne megpróbálni ezen lovagolni.” Úgy gondolja, az élete és a karrierje is úgy alakult, ahogyan annak kellett, nincs benne rossz érzés. És hogy miért?
A gyerekeim a legnagyobb eredményeim az életben. Szeretek férj és apa lenni. Életemnek ez a része mindig is öröm volt.
