Kovács P. József, az egykori népszerű televíziós, leginkább a gyermekeiből és az unokáiból merít erőt – bár őket is ritkán látja – írja a Blikk.
(Fotó: Trenka Attila/fotocentral)
“Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék a feleségemre. Nem tompul a fájdalom. A hiánya olykor elviselhetetlen. Korábban legalább itt volt nekem az imádott pulikutyám, akivel nap mint nap nagy sétákat tettem. Szó szerint életben és karbantartott. De a tizenhárom éves szervezete felmondta a szolgálatot, el kellett altatnom. A kezeim között halt meg. 37 évig éltem kutyával, üres a ház nélkülük. Kérdezték tőlem a barátaim, nem akarok-e másikat, de azt mondtam: felelőtlenség lenne 82 évesen egy új kutyust vállalni. Azt még fel is kellene nevelni. Márpedig én súlyos betegséggel küzdök jó ideje. Rendszeresen járok az onkológiai intézetbe, és egy különleges gép, no meg lelkiismeretes orvosok segítségével próbálok gyógyulni. Az eredményeim jók, biztatók, s azt mondták a dokik, hogy ennek segítségével kapok még legalább tíz évet az élettől. Jó lenne hinni ebben” – mondta Kovács P. József.
