Mint arról beszámoltunk, kórházba került a napokban Lukács Sándor. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészművészt a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján ápolják, Merkely Béla a kezelőorvosa. Az első hírek még arról szóltak, hogy azonnali szívműtét vár rá, de időközben kiderült, hogy egyelőre nem operálták meg. Megvárják, hogyan reagál a vérhígító és értágító gyógyszerekre, amiket jelenleg kap.
„Imádkozom, hogy elkerüljem a műtétet, mert a másik megoldás, amit Merkely doktor úr javasolt, mégiscsak kevésbé drasztikus beavatkozás. Ha jól reagál a szervezetem a gyógyszerekre, egy úgynevezett kiütéssel helyre lehet állítani a szívritmuszavaromat. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy defibrillátorral kiütik a szívem” – árulta el a Blikknek Lukács Sándor, akiről a kórházban derült ki, hogy szívritmuszavarral küzd.
Lukács Sándor Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című monodrámájának próbáján a Vígszínház Háziszínpadán, 2019. április 4-én – Fotó: MTI/Kovács Tamás
A színművésznek eddig nem volt gondja a szívével, így ő is, és a családja is megijedt a diagnózistól. „Éreztem, hogy valami nem stimmel. Napok óta fáradékony voltam, teniszezés közben pedig egyszer csak azt vettem észre, hogy nem mozdulok a labdáért” – mesélte a bulvárlapnak Lukács Sándor, aki ezt követően ment be a kórházba, ahonnan már nem is engedték haza.
Egyelőre nem tudja, mikor térhet vissza a színpadra: „Laikusként most azt mondanám, egy hónap legalább kell. (…) Rettentően sajnálom, hogy le kell mondanom néhány előadást. (…) Most az a legfontosabb, hogy talpra álljak és egészségesen hagyhassam el a kórházat.”
A színművészre – aki több mint 50 éve a Vígszínház tagja – több bemutató is vár rá ebben az évadban. Havonta több mint 10 előadásban szerepel. Egy korábbi interjúban elárulta, hogy a szorgalomnak köszönhető az, hogy ennyi előadást végig tud csinálni, és mindvégig ott tud lenni fejben: „Őszintén megmondom, ahhoz, hogy megőrizzem az épelméjűségemet a genetikai adottságokon túl, szükség van szorgalomra. Az előadásaimra már az azt megelőző napokban elkezdek készülni. Nem mernék úgy kiállni a színpadra, ha előtte legalább kétszer ne venném át.”
