Sárközi Gyula negyed évszázadot töltött a színpadon balett-táncosként, 35 éve pedig tanítja is a kecses táncot, most pedig az LGT históriáját meséli el Presser Gáborral. Kereken 50 évvel ezelőtt jelent meg az LGT Bummm! című albuma, az első album a legendás zenekartól, amelyen Somló Tamás is énekel. Ez adta az LGT Táncképek című produkciója ismételt színpadra állításának apropóját. Sárközi Gyula a produkció kapcsán vallott arról, milyen is a közös munka a legendás magyar zenésszel.
„Pici bácsinak gyakorlatilag felvázoltam a sztorit. Egy ponton viszont megakadtam: van a darabban egy szerelmespár, jön az áramütés, miközben az Ígéret földje című dal szól a háttérben. Ezután felcsendül a Nem adom fel, elkezdődik a tánc, majd a színpadon hirtelen le-, majd felkapcsolódik a lámpa és ott áll középen a srác. Na ezen a ponton nem tudtam, hogyan folytassam tovább. – Azzal, hogy A csúnya fiúknak is van szíve – szólt közbe Pici bácsi, miközben épp a piros lábasból ette a spenótot tükörtojással. Sosem felejtem el… Ez a szám is fantasztikusan van megírva” – nyilatkozta az nlc-nek a balettmester, a Madách Tánciskola alapítója. Hozzátette, hogy Presser Gáborral mindig gördülékeny és öröm a munka, hiszen precizitásával jó példát mutat a fiatalabb generáció számára.
Presser Gábor (Fotó: Vörös Szilárd)
A legendás LGT
Mikor 2016-ban Somló Tamás távozott az élők sorából, a zenekar tagjai úgy érezték, nincs tovább. Presser Gábor korábban őszintén mesélt arról, milyen volt valójában a kapcsolata szeretett barátjával.
„A zenekari létben jó sok olyan összetevő van, ami nem kerül a közönség elé. Nem tudja, milyen az együttélés egy zenekarral. Nem tudja, milyen egy próba. Hogy milyen távol lenni ötven napig az otthontól. Az összezártság nagy próbatétel, mert nem vagyunk egyformák és egyformán türelmesek. Még akkor sem, ha tudjuk: egymást választottuk. Somló Tomi volt az egyik legjobb barátom, és ez a barátság majdnem ötven évig, az LGT utolsó percéig tartott. De szinte mindennap vitatkoztunk. Teljesen mindegy, mi volt a téma: munka, zenei kérdés, vagy ízlésbeli különbség. Kilencven százalékban azonos volt a zenei ízlésünk, de a maradék tíz százalékról remekül el tudtunk vitázgatni” – mesélte a Nők Lapjának Presser.
