Fenyő Miklós a mai napig az egyik legfoglalkoztatottabb előadó hazánkban, magánéletét mégis igyekszik óvni a nyilvánosság elől. Amikor elvesztette feleségét, őszintén mesélt a fájdalomról, amit átélt. Gyermekei viszont nem sűrűn kerülnek reflektorfénybe.
Éppen ezért különleges alkalom most, hogy Fenyő Dáci és Fenyő Diána együtt meséltek arról, milyen volt a rock ’n’ roll hazai meghonosítójának az árnyékában felnőni.
Fenyő Dáci, Fenyő Miklós, Fenyő Diána
(Fotó: Nagy Zoltán)
„Kicsiként nem volt könnyű Fenyő Miklós gyerekének lenni. Vannak olyan típusú fiatalok, akik ebben lubickolnak, élvezik. Valamilyen szinten velem is így volt, de azt akartam, hogy olyan legyek, mint a többiek. De ettől függetlenül büszkék voltunk arra, hogy ki az édesapánk – mondta a Hot! magazinnak Dáci, majd Diána vette át a szót. – Apu minden fontos pillanatunknál jelen volt. Nem a klasszikus értelemben vett apuka volt. Itt arra gondolok, hogy nem feküdt le velünk mindennap a szőnyegre matchboxozni vagy Barbie babát fésülgetni. Inkább a beszélgetés, humorizálás, a közös étkezések voltak a jellemzőek. Napokon át tudtunk beszélgetni, humorizálni és tanácsot adni egymásnak, ez pedig a mai napig megmaradt. Mindennap beszélünk telefonon, és általában kéthetente összejön az egész család, emellett az ünnepeket is mindig együtt töltjük.”
Ezt követően arról is meséltek, milyen értékrendet hoztak otthonról, a szüleiktől.
„A szüleink értékrendje végigkíséri az életünket, de egyáltalán nem voltak szigorúak. Fontos volt számukra, hogy az iskolában jól teljesítsünk. Arra tanítottak, hogy az iskolán túl is lesz élet. Udvariasságra, becsületességre neveltek. Számukra mindig fontos volt, hogy tanuljunk, és azt tegyük, amit szeretnénk, és ne az határozza meg a sorsunkat, hogy édesapánk mire vitte a saját szakmájában – fogalmazott Dáci, Diána pedig kiegészítette. – Apu és anyu remek szülők voltak. Édesanyánk már sajnos nincs velünk, de az utolsó napjáig szoros volt a kapcsolatunk. Emiatt viseltük nagyon nehezen, amikor eltávozott. Talán az ember sosem dolgozza fel százszázalékosan ezt, maximum megtanul együtt élni a szomorú ténnyel.”
Mint mondják, a zene mindig is központi szerepet töltött be a család életében, annak ellenére, hogy ők maguk teljesen más műfajokat kedvelnek, mint édesapjuk.
(via)
