A műsorvezető személye itt elsősorban pozitívum, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a neve már összeforrott egy hasonló játékkal (Maradj talpon!), ahol a rosszul válaszoló játékosok alól eltűnt a talaj és a mélybe zuhantak. Az ugrásban a játékosok nem lezuhannak, hanem konkrétan saját maguk ugranak a mélybe, de talán mindenki érzi, hogy ez azért nem olyan forradalmi különbség, ami feltétlenül vadonatúj vetélkedőért kiáltana.
A recept itt is ugyanaz: adott a kérdés, és ha a játékos nem tudja a választ, akkor egy mélybe eséssel büntetik meg érte. E logika mentén talán hamarosan eljuthatunk egy olyan vetélkedőhöz, melyben a játékos mellett válaszadáskor áll egy izomcsávó, és ha nem sikerül eltalálnia a választ, kap egy csattanósat az arcára. Őszintén szólva nem merek rákeresni a Google-n, mert félek attól, hogy van olyan ország, ahol ez már tényleg egy létező tévés formátum.
Gundel Takács Gábor Az ugrásban (fotó: RTL Sajtóklub)
Az apró különbségek
Persze lehet a dolgokat variálni azzal, hogy a játékosok egymás ellen játszanak vagy épp egymást erősítik, tippelni kell előre megadott válaszlehetőségek közül vagy a játékosnak kell megadnia a választ, de végső soron minden vetélkedőben ugyanaz történik: a műsorvezető kérdést tesz fel vagy választási lehetőségeket kínál, a játékosnak pedig erre kell valahogy reagálnia. Lehetőleg úgy, hogy jól tippel/jól válaszol, és akkor már olyan nagy baj nem lehet. A formátumnak pedig erős karaktert adhat, hogy mi történik akkor, ha a tipp/válasz nem stimmel.
A különbség kvízműsor és kvízműsor között tehát árnyalatnyi, de ezek nagyon fontos árnyalatok, a siker múlhat rajta. Az ugrásnak kapásból jót tesz, hogy messze nagyobb és látványosabb díszletben vették fel, mint amihez idehaza szoktunk. A stábot és a játékosokat az RTL Hollandiáig repítette ezért, ahol a licenszelt műsor eredetijének is helyet adó stúdióban forgathattak, és a hosszú pálya a háttérben meghúzódó vetített (?) híddal valóban kellően látványos.
Az ugrás masszív díszlete (Fotó: RTL Sajtóklub)
Egy ilyen műsornál kulcsfontosságú a műsorvezető személye, és jó hír, hogy az RTL most biztosra ment, és nem a saját műsorvezetői istállójából próbált meg valakit kvízmesterré kinevelni, inkább a műfaj legrutinosabb rókájára bízta a feladatot. Öröm, hogy Gundel Takács Gábor a jövőben nem Novák Katalin tanácsokkal ellátására fordítja majd az energiáit. Remélem, így több ideje marad kvízműsorok készítésére, mert ebben igazán profi.
Akcióban a kvízkirály
Gundel Takácsnak fantasztikus a tempóérzéke. Pontosan tudja, mennyi ideig kell hagyni a játékost gondolkodni, mikor kell egy kicsit jobban elbizonytalanítani és mikor kell biztatni. Együtt él és lélegzik a műsorral, és tényleg olyan figura, aki bármilyen játékossal fél perc leforgása alatt megtalálja a közös hangot. Ha kell, elereszt egy poént (ezek nem mindig a legsikerültebbek, lásd az első adásnak a viccét, miszerint az anyanyelv szó onnan ered, hogy az apák sosem jutnak szóhoz), de egy pillanat leforgása alatt vált át komoly hangnemre. Bizonytalanságnak nála nyoma sincs, az elejétől a végéig kézben tartja a műsort.
Mellette szól, hogy Gundel Takács ugyan rendszeresen visszatérő tévés, de nem túlhasznált arc: mindig eseményszámba megy, ha láthatjuk őt a képernyőn. Nagyon kevés ma már az ennyire jó ízlésű, vérprofi, jó értelemben régimódi és szórakoztató televíziós arc, és Az ugrásban ő jelenti a legfőbb különbséget. A formátum a látványos díszlet ellenére messze nem olyan forradalmi, hogy egy kevésbé erős műsorvezető is elvihesse a hátán.
Részlet Az ugrás egyik adásából (Fotó: RTL Sajtóklub)
A kvízműsorokban nincs infláció, sőt
A műsor felépítése faék egyszerűségű. Megjelenik öt játékos, egy villámjátékkal kiválasztják maguk közül a kapitányt, aki aztán eldöntheti, milyen sorrendbe küldi a játékba a többieket és saját magát. A sorrend azért számít, mert akiket az első két helyen küld be a kapitány, majdnem biztosan a mélybe zuhannak majd. Ha viszont nem küldi be saját magát időben a játékba, elképzelhető, hogy valamelyik jól teljesítő játékostársa elhappolja előle a nyereményt. A nyereményt, ami nem túl masszív: mindössze ötmillió forint. A kvízműsoroknál rejtélyes módon az infláció nem létezik, sőt defláció tapasztalható: évről évre kisebb összegekért játszhatnak a játékosok.
A játékosoknak tíz eldöntendő kérdésen kell túljutniuk a főnyeremény felé tartó úton. Eleinte két, később három, a végén pedig négy válaszlehetőség közül kell kiválasztaniuk, amit igaznak tartanak, majd ráugraniuk a válaszukra, reménykedve abban, hogy nem a mélybe zuhannak. Az általános műveltség ugyan mindenképp segítséget jelent a játékhoz, de a szerkesztők a válaszlehetőségeket úgy találták ki, hogy a játék olykor sajnos sima tippeléssé degradálódik: az érintett sztárok fanatikus rajongóin túl miért ismerné bárki is Jason Momoa fodrászhoz járási szokásait, vagy azt, hogy Will Smith szeret játszani a Rubik-kockával.
Az ugrás tehát friss vagy igazán kreatív műsornak egyáltalán nem nevezhető, de tény, hogy a főműsoridőt a kertévéken annyi nívótlan produkció tölti ki, hogy akár egy üzembiztosan működő, korrekt vetélkedő is elégedetté tehet bennünket. Néha ennyi is elég.
Az ugrás hétköznap esténként látható az RTL műsorán.
