Hogyan fogadtad a felkérést a Mém over műsorvezetésére?
Amikor a gyártócég 1-2 éve kitalálta ezt a műsort, én is részt vettem az első folyamatokban, hiszen készült egy próbaadás, amiben én is benne voltam – akkor még vendégként. Amikor érkezett a hívás, hogy megcsinálják a VIASAT3-nak, és érdekel-e a műsorvezetés, igent mondtam.
Akkor szereplőként vettél részt benne, most műsorvezetőként. Mennyire testhezálló neked ez a szerep?
Műsorokat korábban is vezettem már. Nagyjából 5 évente adódnak ilyen lehetőségek az életemben, magam sem tudom, miért pont ilyen időközönként. Hála a jó Istennek, sok olyan felkéréssel megtaláltak már, amiket szívesen is vállaltam el. Volt a Got Talent című műsor, a Tesztbeszéd, volt egy kisebb pénzügyi vetélkedő. Itt vendég lettem volna, de közben máshogy alakultak a dolgok és a műsorvezetőséget ajánlották fel, amit még szívesebben elfogadtam.
Talán nem titok, hogy az adások a Dumaszínház falain belül készülnek, így a helyszín nem ismeretlen számodra. Hogyan tudsz mégis átkapcsolni egy teljesen más szerepre?
Számomra semmit sem jelent, hogy mi a környezet. Tulajdonképpen a Dumaszínház csak a falakat adja, hiszen teljesen át van rendezve, más a díszlet, tehát amikor szétnézek, nem azt a helyszínt látom, ahol a stand-up estét szoktam csinálni. Számomra nincs jelentősége a helyszínnek, mindig is sokkal inkább arra koncentráltam, hogy mit csinálok éppen.
Azért belőled is sokszor kijön a humorista. Ez vállalt szerep, vagy ez vagy te?
Nincs olyan, hogy mindig viccesen kell valamire reagálni. Ez normális esetben én vagyok, vagyis a humoristaság maga, nincs kiadva semmi. Úgy bízták rám ezt a feladatot, hogy tudják, mihez értek, mihez nem. Az egyetlen elvárás az a nagyon kevés kötött szöveg, amit el kell mondanom. Ez azért okoz számomra némi nehézséget, mert én soha életemben nem tanultam szöveget, nem vagyok színész, a műsoraimat sem írtam le soha: mindent fejből, intuícióból csináltam. A tévéműsor ennél kötöttebb.
A Mém over nemcsak Magyarországon, de a világon is egyedülálló lesz. Milyen jövőt jósolsz neki?
Totálisan megosztó műsor, ami vagy baromi nagy siker lesz vagy gyűlölni fogják. Kettő, egymással nem kompatibilis világot próbálunk összeházasítani: a nem nézek tévét feliratú pólóban létező, telefonjukban élő fiatalokat, és az enyémeket, a kedves boomereket, ahol a család mindig a tévé előtt gyűlik össze és ez volt családi program, nem pedig az, hogy mindenki eltűnik a szobában egy tablettel a kezében. Na, ezt a két, látszólag nem kompatibilis csoportot próbáljuk összeházasítani azzal, hogy egy tipikusan internetre szánt, a neten élő dolgot, mint a mém, bevisszük a lineáris televíziózásba. Mindenképpen izgalmas kísérlet ez.
A vendéglistából ítélve mindenféle közönségű ember megjelenik majd a műsorban. Zenészek, internetes podcast-sztárok, színházi színészek, humoristák. Ez azért nagy közönséget tud bevonzani, nem?
Tudatosan hívtuk így a vendégeket. Nagyobbat szerettünk volna meríteni, mert az összes ilyen beszélgetős műsorban az egész országban jellemzően ugyanaz a 10-15 ember fordul meg. Itt viszont szerettük volna a mémekkel behúzni a fiatalokat, a jól ismert arcokkal pedig megtartani a klasszikus tévénézőket. Lesznek majd később influenszerek, youtuberek, podcasterek, minden olyan szereplő, akit bár lehet, nem ismernek elsőre a tévénézők, a mémekhez mégis több közük van, mint nekem. Ez egy izgalmas kísérlet: ahelyett, hogy állandóan szakadékot vágunk, inkább megpróbálunk a két világ közé hidat építeni. Pontosan ezért tetszett meg nagyon ez a felkérés. Még ha nem is tűnik elsőre spanyolviasznak, de két egymástól teljesen távol álló világot rakunk egybe.
Kétszeres apukaként, egy kilenc hónapos gyermek mellett mennyire fér ez bele az életedbe?
Mindenre jut idő, de nagyon komoly logisztikát igényel. Tervező típusú emberek vagyunk a feleségemmel, kizárólag mi döntjük el, hogy mikor, mit csinálunk. Vannak feladatok, amiket el kell látni, és vannak feladatok, amiket be tudunk építeni. Ezeket hónapokkal előre megbeszéljük. Szerencsére minden tévés felvétel, szereplés jóval előre le van szervezve. Pontosan lehet velem tervezni, pedig van még egy civil állásom is. Én vagyok az otthonomban, a faluban a művelődési ház igazgató is, ennek is jól kell működnie. Ez mind tervezést igényel. Amikor megszületett a második gyerek és láttuk, hogy az is megy, akkor erőre kaptunk.
Volt idő, amikor kicsit visszavonultál. Az miről szólt számodra?
Akkor abszolút a családé voltam és minden mást sokkal lejjebb csavartam. Befejeztem egy könyvet, az akkori önálló estemet lezártam. De azóta is jellemzően a családé a legtöbb idő, nekik szükségük van rám. 45 éves vagyok, amit akartam, már megcsináltam. Volt hat önálló estem, ki tudja, hány tévéműsorban szerepeltem, megjelent öt könyvem. Szakmai nagy álmaim, céljaim már nincsenek. Amit a lehetőségeimhez és képességeimhez mérten el tudtam érni, azt elértem. Ha jönnek olyan felkérések, mint például a Mém over, akkor nagyon szívesen elvállalom. Fontos az is, hogy kikkel dolgozom, akik maximálisan figyelembe veszik az én igényeimet. Köszönöm a világnak, hogy engem minden létező műsorba hívtak már szereplőként, műsorvezetőként, ha mást nem, szerkesztőnek, írónak, ami azt jelenti, figyelnek rám és szeretik, amit csinálok. Viszont súlyozok, nem vállalok el akármit.
Tehát a család miatt már nem mondasz igent bármilyen felkérésre?
Ezt igazából bárki más is megtehetné, nem csak én. Hívtak reggeli műsorokba a nagyobb rádiók is, nagyon jól esik, menő, de a mai fejemmel ilyet már nem tudnék vállalni.
A legfontosabb a család. Nem azért nem vállalom ezeket a műsorokat, mert a gyerek miatt nem tudok elmenni, hanem mert vannak gyerekeim és már nem szeretnék nélkülük lenni. Nem szeretem nélkülük tölteni a reggeleket, estéket. Eszem ágában sincs.
Régebben fellépésből bármennyit vállaltam, nagyon sok felkérés volt. Most konkrétan megmondom a szervezőknek, hányat vállalok egy hónapban, és ha az betelik, akkor ennyi. Hiába kérnek, hogy legyen dupla előadás, menjek el máshova is, tisztelettel elmondom, hogy nem, mert nekem más a preferenciám. Soha életemben nem voltam karrierista. Csináltam, amit tudtam, amennyit tudtam, előre haladtam a saját tempómban, a saját lépéseimmel. Engem már nem tudnak megvenni olyanokkal, hogy vállald el, mert jót tesz a megítélésednek. Ha az elmúlt 20 év nem volt elég arra, hogy a megítélésem megszilárduljon, akkor erre már nem szeretnék lapot húzni. Ez pontosan így jó, ahogy van.
Milyen érzés kétszeres apukának lenni?
Nagyon menő, a világ legjobb érzése, semmihez sem lehet hasonlítani. Ez egy teljesen más érzés, továbbadod az életet, két újabb állampolgárt, adófizetőt. Az én esetemben ez a két fiú két valakinek a férje lesz, valakiknek az apja. Nagyon menő ebbe belegondolni. Rájuk nézni és látni, hogy olyanok, mint te, de mégsem. Ott van bennük a véred, de ők már önálló emberek. A pici gyerek most kezdett el kúszni. Látni a törtetést rajta, hogy nem elégszik meg a helyzetével, ő ülni akar, menni akar. Az a feladatunk, hogy támogassuk és szeressük őket, amíg élünk. Biztos buli, 70 évesen szottyos szelfiket kipakolgatni a tengerpartról, de én mindig arra vártam, hogy legyen családom és nagyon boldog vagyok, hogy itt vannak velem. Ezt szeretném megélni. Plusz jó érzés, hogy a szakmai életem semmiféle csorbát nem szenvedett ezáltal, mert megértették, hogy attól, mert mennyiségileg kevesebbet csinálok, attól minőségileg nem lesz rosszabb. Sőt. Volt, amikor egy nap négy előadásom volt, majd utána beültem a kádba és azt se tudtam, hol vagyok, pedig nem ittam alkoholt. Én ezt már nem szeretném, nyílt egy új dimenzió az életemben. Szerencse, hogy semmiről sem kellett lemondani. Ez egy jó házastársi és logisztikai kapcsolat. Ha ezek működnek, minden működik.
Milyen szakmai, magánéleti terveid vannak a közeljövőre nézve?
A fellépéseim már egész évre le vannak kötve, nem vállalok semmi többet. A művelődési ház rendezvényeit szervezem, arra is folyamatosan figyelni kell, hogy jól működjön. Minden évben az évfordulónkon elmegyünk Barcelonába, ami az egyik kedvenc városunk. Oda lehet, hogy már el tudunk menni ketten, ha nem, elmegyünk négyen, azzal sincs gond.
