Interjú Mark Wahlberggel, az Artúr, a király főszereplőjével

Miért döntöttél úgy, hogy megcsinálod az Artúr, a királyt?

Láttam a Mikael Lindnord történetéről szóló dokumentumfilmet, és rögtön arra gondoltam, hogy ez nagyszerű filmalapanyag lenne. Nyomban megértettem Mikael álmát, aki bizonyítani akart az élsportban és mindent megtett azért, hogy megnyerje a világbajnokságot. Tetszett, hogy végül kézzelfogható közelségbe került a céljához, de pont a cél kapujában miatt választani kényszerült Artúr miatt, a választása pedig az egész későbbi életére hatással volt. Ezzel egy teljesen új életszakaszba, ha úgy tetszik egy új versenybe kezdett. Minden benne volt, ami egy jó filmhez kell.

Mark Wahlberg és Ukai az Artúr a király Los Angeles-i premierjén (Fotó: Monica Schipper / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images via AFP)

Milyen a forgatás, ha az ember színészkollégája egy kutya?

Csodás főszereplőtársat kaptam, aki maximálisan elkötelezett volt a munkája iránt. Mindenki azt hiszi, hogy három-négy kutya alakította a főszerepet, és folyton cserélgettük őket, de nem így volt: végig egyetlen kutya, Ukai játszotta Artúrt. Nem volt kaszkadőre, az összes látványos jelenetét ő maga csinálta. Tényleg elképesztő munkát végzett, és minden irónia nélkül mondom, hogy fantasztikus alakítást nyújtott a filmben. Szerencsére gyorsan megtaláltuk egymással a közös hangot, bár ebben nyilván közrejátszott az is, hogy gyakran etettem kézből és sok steaket adtam neki. Biztos akartam lenni abban, hogy én leszek a kedvence.

Az Artúr, a király klasszikus könnyfakasztó mozi. Emlékszel, mikor pityeredtél el utoljára mostanában?

Az ilyen típusú filmek mindig vonzottak. Szeretem az igaz történeteken alapuló filmeket, és már a sztori dokumentumfilm változatát nézve is azon kaptam magam, hogy elérzékenyülök. Csodálatos, hogy az emberek a pandémia után ismét visszatértek nagy számban a mozikba, és már azt is meghatónak találtam, amikor a bemutatón láttam, hogy több száz ember ül a teremben, együtt nézik a filmemet és együtt élnek vele. A mozi régóta fontos része a családunk életének, előfordul, hogy a gyerekekkel heti három-négy alkalommal is mozizunk, de járunk kettesben a feleségemmel is, ez a mi kis heti randiesténk.

Artúr a király (Fotó: Carlos Rodriguez)

Jól tudom, hogy rögtön az Artúr, a király első forgatási napján megsérültél? Mi történt, és hogyan tudtad folytatni a forgatást ezután?

Megrepedt a meniscus a térdemben az első forgatási nap közepén. Rögtön éreztem, hogy baj van. Közben azonban arra gondoltam, hogy egy kalandversenyzőt játszom, és ők is rendszeresen szereznek hasonló sérüléseket, mégsem adják fel, próbálnak versenyben maradni. Tudtam, hogy én sem adhatom fel. A sérülés leginkább azokra a gyakorlatokra volt hatással, amiket azért végeztem, hogy formában maradjak. Szeretek reggelente biciklizni egyet, illetve gyakran szoktam futni a tengerparton, és ez pont két olyan dolog volt, amit sérült térddel nem csinálhattam. Az orvos azt javasolta, hogy mielőbb műttessem meg magam és hagyjam abba a forgatást, de ezt nem találtam járható útnak. A célom inkább az volt, hogy vigyázzak, nehogy még jobban lesérüljek. Nagyon sok időbe telt elérni, hogy megcsinálhassuk a filmet, nem akartam elszalasztani ezt a lehetőséget, mert félő volt, hogy amennyiben abbahagyjuk, a film is teljesen szétesik.

Egy ideig úgy volt, hogy az Artúr, a királyt Baltasar Kormákur rendezi majd, akivel számos alkalommal dolgoztál már együtt. Miért szállt ki a projektből és hogy érintett ez téged?

Baltasar csak nagyon rövid ideig vett részt benne. Akkor a film még a Paramount stúdiónál volt, de akadtak bonyodalmak, ezért elhoztuk onnan és független produkcióként készítettük el. Baltasarral kialakult az évek során egy nagyon jó munkakapcsolatunk, sőt az életben is jóban vagyunk, de ebben a szakmában gyakran előfordul, hogy nem stimmel az időzítés. A rendezőnk végül Simon Cellan Jones lett, akivel a tévében dolgoztam együtt, és aki pompás munkát végzett.

Artúr a király (Fotó: Carlos Rodriguez)

Van kutya, aki most komoly szerepet játszik az életedben?

Négy csodálatos kutya van az otthonomban. A gyerekeim a forgatás során totálisan belezúgtak Ukaiba, és könyörögtek nekem, hogy ő is hazajöhessen velünk. Szerettem volna a kedvükben járni, Ukainak azonban van egy trénere, és én próbáltam csúnyán megvesztegetni őt, hogy a kutyus a miénk lehessen, de nem jártam sikerrel. Tényleg a szívünkhöz nőtt a kutya a forgatás során, és nehéz volt utána elengedni. De nélküle sincs otthon kutyahiány.

Mark Wahlberg és a szerzőnk, TóCsa interjú közben

Mit tanultál a négy kutyádtól?

Elsősorban türelmet. Három évbe tellett, hogy megtanítsunk nekik mindent, amit meg akartunk, márpedig ehhez türelem kell.

Emlékszel az első kutyádra?

Gyerekként volt egy családi kutyusunk, egy gyönyörű golden retriever. Visszagondolva rá az jut eszembe, hogy szerencsére most a feleségemmel és a gyerekeimmel meg tudjuk adni a kutyáknak mindazt a törődést és figyelmet, amit érdemelnek. Annak idején ez egészen másképp működött: kilencen voltunk testvérek, a kutyát meg simán kiengedtük reggelente az utcára póráz meg minden nélkül, hogy ott rohangáljon. Az még egy nagyon más világ volt. Most jobban csináljuk.

Ez egy családi film, mégis akad benne néhány sötétebb pillanat. Nehéz volt egyensúlyoznotok, hogy ne lépjétek át a határt, ami egy családi mozinál már túl sok lehet?

Annyira valósághűen próbáltuk bemutatni Artúr és Mikael sztoriját, amennyire csak lehetséges. Tudtuk, hogy voltak a verseny során nehézségeik, de azt is tudtuk, hogy a történetük pozitív véget ér, szóval a film végkicsengése mindenképp pozitív lesz. A karakterem a végén hazaviszi Artúrt, és a lehető legjobb életet biztosítja neki, amit csak kutya kaphat. De amíg odáig eljutnak, a közös kalandjuk számos veszélyes pillanattal jár. A kalandverseny egy veszélyes sport, és ezt nem akartuk megszépíteni. Olyan filmet akartunk készíteni, amit a gyerekek és a felnőttek is ugyanolyan örömmel néznek, és egy jó családi program lehet, mert mindenki kap tőle valamit. Úgy érzem, sikerült.

Az igazi Mikael svéd, de a filmben te Michaelt játszod, aki amerikai.

Nézd, elkezdtem dolgozni a svéd akcentuson, időnként szoktam másféle akcentussal játszani, jó kihívásnak tűnt, pláne amiatt, mert az amerikai színészek ritkán kapnak lehetőséget arra, hogy más akcentust használjanak. Végül arra jutottunk, hogy az lesz a legjobb, ha ez a kalandverseny-csapat amerikai lesz, mert a történetnek amúgy is van egy nemzetközi jellege.

Artúr a király (Fotó: Carlos Rodriguez)

Kaptál valamilyen jó tanácsot az igazi Mikael Lindnordtól?

Kapd össze magad és diktáld a tempót! De ez rám amúgy is jellemző. Ki más kel nap mint nap hajnali 2.30-kor, és hatkor már arra gondol, hogy sietnie kell, mert késésben van? Minden nap annyi mindent csinálok… Folyton rohanok, mint egy őrült. Forgattam már néhány fizikailag nehéz filmet, olyanokat, mint A túlélő, a Viharzóna vagy a The Fighter – A harcos, amikben igazán ikonikus, valóban létező emberek bőrébe bújhattam, és amikor ilyen kihívás előtt álltam, mindig alaposan össze kellett szednem magam. Összekapod magad a forgatás idejére, az ezzel járó fájdalom pedig idővel elmúlik, de a film remélhetőleg örökké élni fog. Remélem, hitelesen mutattam be és büszkévé tettem ezeket az embereket, tiszteletben tartva a történetüket.

A forgatás során sokat megtudhattál a kalandversenyek világáról. Mit gondolsz, te magad hogyan boldogulnál egy ilyenen versenyzőként?

Ha tényleg mindent beleadnék a felkészülésbe, akkor úgy hiszem, hogy helyt tudnék állni, de azt hiszem az én koromban már jobb ezt egy szerep formájában eljátszani, mint valóban megcsinálni. Jellemzően reggelente egy-másfél órát edzem, aztán napközben dolgozom. Ha az ember komolyan készülne egy ilyen versenyre, akkor az lenne a program, hogy a reggeli edzést napközben hosszú pihenés követné. Ehhez változtatni kellene az életmódomon, amit talán meg tudnék, viszont nem akarok megtenni.

Van olyan fizikai kihívás, amiben szívesen kipróbálnád magad?

Nem tervezem lefutni a maratont, semmi hasonló nincs a tarsolyomban. Egy előkészület alatt álló filmem, A hatmilliárd dolláros férfi várhatóan az utolsó olyan szerep lesz a karrieremben, amiben komoly fizikai kihívás elé állítom magam. Egy olyan fickóról szól, akinek szinte a nulláról kell újraépítenie magát egy baleset után. Nagyon remélem, hogy mielőbb elkezdhetjük forgatni, mert én sem leszek már fiatalabb.

Artúr a király (Fotó: Carlos Rodriguez)

Az Artúr, a királyra fizikailag ugyanúgy készültél, mint bármely más szerepedre?

Sokat bicikliztem, túráztam, hegyet másztam, kajakoztam, eveztem és futottam, vagyis csupa olyan dolgot csináltam, amit a kalandversenyeken szoktak. Ez nem egy testépítő verseny, inkább a kitartásról szól mind fizikai, mind lelki értelemben. És persze a fájdalomtűrésről. Általában az nyer, aki fejben a legerősebb.

Ki vagy békülve a koroddal? Hogy viseled az öregedést?

Az öregedés elkerülhetetlen. Próbálok tenni azért, hogy minél tovább a világon maradhassak. Ma már legalább annyira fontos számomra egy szerep után a pihenésre és a felépülésre szánt idő, mint amit a felkészülésre szánok. Próbálok a koromhoz illő szerepeket játszani. Édesapa vagyok, ezért örömmel játszom kamaszok apukáját, hisz ebben otthonosan mozgok. Szerintem tudni fogom, mikor jön el az idő, amikor már nem vállalhatok fizikailag megterhelő szerepeket.

Mit érzel olyankor, amikor újranézed az olyan régebbi filmjeidet, mint mondjuk a Boogie Nights? Bölcsebb lettél azóta?

Nagyon remélem. Elvileg ez a korral jár. Remélem, emberként és színészként is fejlődtem. Nem töltök sok időt a régi filmjeim újrázásával. Alig egy hónapja otthon az ágyban fekve tévéztünk a feleségemmel. A gyerekeket már lefektettük, és a csatornák között szörfölve egyszer csak szembejött a Boogie Nights. Az volt az első gondolatom, hogy biztosan jó ötlet együtt nézni ezt, vagy ez olyan beszélgetéseket indítana el köztünk, amikhez nem biztos, hogy épp kedvem van huszonvalahány évvel a film elkészülte után. (nevet) Végül csak pár percet néztünk meg belőle, szerencsére pont a mókásabb részeket, amikben a zenestúdióban együtt szerepelek John C. Reillyvel és Philip Seymour Hoffmannal, és ez a néhány perc sok klassz emléket hozott belőlem elő.

Artúr a király (Fotó: Carlos Rodriguez)

Említetted, hogy szereted az igaz történeteket feldolgozó filmeket. Van olyan igaz történet, amit örömmel filmesítenél meg?

Akad néhány. Van egy börtönös rodeó sztori, amit szeretnék egyszer filmre vinni, és már dolgozunk rajta egy ideje. Egy rabról szól, aki azért kezd rodeózni, hogy ezzel kedvezményekhez és jobb élethez jusson a börtönben, és ettől újra embernek érezhesse magát. Csodás történet, remélem nem kell sokat várni a megvalósításával. A forgatókönyv már elkészült.

Mit gondolsz, a nézők mit kapnak majd az Artúr, a királytól?

Remélem a könnyeikkel küzdenek majd, remélem nevetni fognak, remélem szurkolni fognak Artúréknak és a film után örökbe fogadnak egy kutyát.

Az Artúr, a király március 21-től látható a mozik műsorán.

Ezt olvastad már?

Íme a filmvilág öt leghíresebb kutyája

Ez is érdekelhet Megnézem